Menü

Függőség kezelése, gyógyítása

  • Dátum: 2023.11.06., 04:06
  • Udvari Fanni
  • képek:pexels.com

A szenvedélyek fogságából nehéz szabadulni, és a sikertelen egyéni próbálkozások után sokan belátják, hogy a függőség kezelése gyógyítása addiktológus szakember segítségét igényli. A kialakult testi vagy lelki függőség, akkor az a személyiség részévé válik, és átveszi a gondolkodás és a cselekvés felett az uralmat. Megfelelő terápiával azonban sok esetben tartós felépülés érhető el, de tudomásul kell vennünk előfordul, hogy a leszokás csak átmenetileg sikeres, és a szenvedélybetegség újból visszatérhet.

A függőség (addikció) fogalma több módon is meghatározható, a hétköznapi nyelvben általában a szenvedélybetegséggel azonos fogalomként használják. Tekinthető egy betegségnek, amelyet gyógyítani nem lehet, csak kordában tartani. Vagy a mai modern megközelítés szerint a szenvedélybetegség felfogható egy rögzült viselkedésként, amelyhez a személy kényszeresen ragaszkodik a káros hatásai ellenére is.

A függőség az a viselkedési forma, amikor valaki egy adott szer/tevékenység iránt állandó sóvárgást érez, képtelen ennek a (szer)használatát kontrollálni, és a szer vagy tevékenység megvonása elvonási tünetekkel jár együtt. A függőség jellemzője (ami mind a viselkedéses, mind a kémiai szer/drog függőségre is igaz), hogy az egyén prioritását, és figyelmét teljes mértékben a függőség uralja, és egyetlen cél, a vágyott tevékenység végzése (munka, szerencsejáték) illetve a drog használata vezérli.

A szerhasználati probléma és a függőség kialakulása általában egy hosszú folyamat eredményeként alakul ki, és a szerfüggőségek nem csak önállóan jelennek meg, hanem gyakran együtt járnak egyéb függőségekkel is. Azt is megállapították, hogy például a nikotinfüggők körében a depresszió és valamilyen szorongásos kórképek is gyakrabban fordulnak elő.

Az esetek többségében a függő személy nem ismeri el a függőségét. Jellemző, hogy a problémát tagadja, hárítja, vagy bagatellizálja a súlyosságát. Tipikusnak mondható, hogy a függők többsége úgy érzi, hogy képes a problémával egyedül megbirkózni. Amennyiben időben nem kap megfelelő segítséget/kezelést, akkor a függőség súlyos pszichés problémákat és egészségügyi panaszokat okozhat, és idővel állapotromláshoz és leépüléshez vezet.

Ugyanakkor a szenvedélybetegség nemcsak a függő személy testi-lelki egészségét rombolja, hanem a magánéletére, a társas kapcsolataira is negatív hatással van. A szenvedélybeteg családban felnőtt gyerekek több mint 30 százaléka felnőttkorukban maguk is függőkké válnak.

Mint ahogy a változás, úgy a függőségből való felépülés sem megy egyik napról a másikra, és pácienseként különböző a gyógyulás útja is. A gyógyuláshoz szükséges a változás iránt elkötelezett páciens, emellett elengedhetetlen a megfelelő szakmai segítség és módszer alkalmazása is, amely nagyban függ attól, hogy az aktuális állapotában mire van a leginkább szüksége. Adott esetben orvos végzettségű addiktológusra, vagy addiktológus konzultánsra (addiktológiai problémákra szakosodott egészségügyi szakemberre), de bizonyos helyzetben orvosi/pszichiátriai segítséget kell igénybe venni.

Az állapotfelmérés és az orvosi vizsgálat alapján kerül sor a személyre szabott terápia meghatározására. A gyógyításra számos technika alkalmas:

önsegítő csoportban való részvétel

csoportos terápia

pszichoterápia

konzultáció

tanácsadás

terápia

Hogy adott esetben melyik módszert /módszer kombinációt alkalmazzák, és mivel érhető el pozitív eredmény, függ a személytől, az életkorától, az állapotától, és a nemétől egyaránt. Például serdülő szerhasználók körében az egyéni terápia sikeresebb lehet, mint a csoportterápia. Vagy a szerencsejáték függőség kezelésében az önsegítő csoportban való részvétel eredményes pszichoterápiával, vagy konzultációval kiegészítve.

Az addiktológia konzultáció egy módszer a függőségek segítésére. Általában egy hosszabb folyamat, rendszerint 3-6 hónapot vesz igénybe, és a beszélgetés mellett különböző feladatok, gyakorlatok elvégzését foglalja magába. A konzultáció célja a páciens szerhasználat mentes életvitelének kialakítása és a függőségből való felépülés lépéseinek meghatározása.

Az addiktológiai tanácsadás, általában rövidebb folyamat (pár alkalmas beszélgetés), amely kifejezetten az adott probléma feltárására, és a legmegfelelőbb segítségnyújtási forma meghatározására szolgál. A tanácsadás célja az egyén motivációjának növelése, másrészt olyan magatartásformák tanítása, amelyek segítenek a negatív következmények elkerülésében.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?