A jó, a rossz és a Barbie
- Dátum: 2023.09.03., 07:44
- Vass Attila
- gender, karikatúra, kritika, popcorn, tanmese, társadalom
Az év filmes eseményévé vált a Barbie miután a fiús Top Gun 2 tökéletes piaci tavalyi időzítését lemásolva megagiga siker lett a mozikban. Jókor volt jó helyen. Az első nagy dollár milliárdos bumm egy női rendezőtől-írótól (Greta Gerwigtől), gyönyörű főszereplők, álomdíszletek, durván túltolt marketing. Margot „gyönyörű” Robbie mint sztereotipikus Barbie és Ryan „kockahas” Gosling mint Ken, látszólag minden a helyén van. A helyzet azonban sokkal árnyaltabb. Az előzetessel ellentétben egy túltolt társadalmi szatírát kapunk, amely egyszerre akar popcorn mozi, tanmese és jövőbe mutató gender almanach klasszikus lenni.
Egy női karnagy által levezényelt kötéltánc a gagyi és a tartalmas gondolkodtatás leheletfinom mezsgyéjén. Miközben ránk szabadít egy nagyon durva feminista dicshimnuszt és sértődött női energiák verbális tombolását. Sok frusztrációját beletették a nyugati női fogyasztói társadalmának és nem szégyellték zsibbasztóan tételmondatokként az arcunkba tolni. Így ez a film annyira szájbarágós lett, mint egy fogtömés. Tömény hangulat, amely részleteiben messze jobb élmény, mint az egész mű.
A sztori botegyszerű: egy sematikus álom Barbie világban meghibásodik az idill és felkerekedik a két főhős, hogy helyre tegye a dolgot a való világban azaz Los Angelesben. A poénforrások néha remekül működnek ezzel kapcsolatban, bár Will Ferrell a rosszul megírt babagyár elnöki szerepét is csúnyán aluljátsza, és idegesítő. A férfiuralom és a női szerepekben fuldokló átlagnő kálváriája hálás téma. Megérett rá az idő és a mozis tudatunk. A depressziós, narancsbőrös Barbie reklámon visítva röhögtem, bevallom őszintén, míg Ken musical betétjein erősen csóváltam a fejem, ahogy a Kenek!! csatáján is.
A díszletek elsőosztályúak, a poénok nagy része remekül feldobott és a két ismert kirakati színész megtalálta a hangot a szerepükkel. Zavarba is hozott kicsit a mozi, ami azért egy jó jel. Kicsit nehéz is volt a velem mozizó kedves hölgyeménnyel beszélgetnem pasiként utána. Még akkor is, ha a filmből Allan figurájával csak tudtam azonosulni, de vele nagyon. Kicsit több pimaszsággal lehetett volna a Barbie egy tűpontos kritika is, de inkább nagyközönség film lett. Szóval támogatni kell a női egyenjogúságot és segíteni a milliónyi teendő közt a pasik dominálta nyugati világban küzdő hölgyeket. Köszönjük ezt az üzenetet, amelyhez egy rózsaszín celluloid hangulati, dramaturgiai és esztétikai hullámvasúton át vezetett az út. Nem jó mozi született, de nem is rossz, csak olyan Barbie.
Három generáció, egy közös újrakezdés
Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.