A kor alapú diszkrimináció a mindennapokban

Az idősekkel (vagy néha a fiatalokkal) szembeni korizmus szisztematikusan jelen van az egész társadalomban, és még a tanultabb társadalmi osztályokban, kulturális közegekben is szembetűnő. Ennek szemléltetése már az iskolás években is tökéletesen megfigyelhető, egészen kicsi kortól. A modern világ kultúrája és a fejlett országok társadalma egyre inkább elfogadó a mássággal kapcsolatban, és ez az, ami egy alapvető irány kell, hogy legyen. Azonban a kor alapú előítéletesség ennek ellenére mégis rengetegszer jelen van, leginkább pedig az időseket érinti.

A sértő előítéletek befolyásolják a gondolkodásunkat és az érzéseinket egy-egy korosztállyal kapcsolatban, ez pedig elkerülhetetlenül diszkriminatív gyakorlatokhoz vezet, és konkrét károkat okoz majd az érintett csoport tagjainak. Ezt az is jól jelzi, hogy az idősebb korosztályról, sokszor csak egy „60+ éves” tömbként beszélünk, holott az idősek között is van korkülönbség, valamint sokszor a “középkorú” kategóriába is sokszor annyi embert sorolunk, ami akár 2,5-3 évtizedet is felölelhet. Értelemszerűen nem lehet egy skatulyába helyezni a 20-40 éveseket, amikor olyan társadalmi kérdésekre keressük a választ, mint a jövedelem, munka, párkapcsolat, vallás, vagy az iskolázottság?

Egy álláskeresés során sem lehet egy kalap alá venni a 20 és a 30 éves embereket. Az pedig szintén nem ismeretlen, hogy mind a fiatalok, mind az idősebbek sokszor nehezen találnak munkát. A munkával töltött évek után a nyugdíjasok, vagy idősebbek körében fokozott kockázatot jelent a szegénység, és sokuknak gondot okoz, hogy fedezzék alapvető szükségleteiket (közműszolgáltatások, étkezés, lakhatás, nem beszélve a különböző gyógyszerekről). Az idősebb korosztály számára pedig az egészségügyhöz való hozzáférés szintén problémát okoz. Ráadásul még ha egyszer sikerült is ellátáshoz jutniuk, a megalázó bánásmód és az, hogy a panaszaikat nem veszik annyira komolyan szintén jelen van, akár Magyarországon is.

A nőket szinte minden előítélet jobban érinti

Mint a legtöbb előítéletnél az öregedéssel kapcsolatos előítéleteknek a nők jobban kitettek, mint a férfiak. A munkahelyen a fiatalabb nőkről feltételezik, hogy szülési szabadságra mennek, ami már előzetesen hátráltatja a karrierútjukat, az idősebb nők pedig sokszor kevésbé érzik magukat láthatónak, és így kevésbé becsülik meg őket. A korizmus a nők esetében gyakran csúszik össze a kinézettel kapcsolatos előítéletes gondolkodással is. Az idősebb férfiak pedig többször juthatnak vezetői szerepbe a munkatapasztalat miatt, viszont sokszor nekik sem könnyű új állást találni, valamint ez a végzettségüktől is függ. Az idősödés sok más hasonló előítélethez hasonlóan valamivel kevésbé érinti a férfiakat a nőkkel szemben.

Érdemes megemlíteni a kulturális, mozis vonatkozást is, ahol szinte sohasem kerülnek idősek vezetői szerepbe, legtöbbször passzív szereplők, vagy egyes esetekben betegnek, lassú felfogásúnak, szomorúnak mutatják be a karaktert. A filmekben az idősek sokszor csak egyfajta elemként vannak jelen. Persze vannak kivételek, de a filmek, színházi előadások, könyvek többsége nem egy 60 év feletti embert akar a középpontba helyezni.

“Mert a mai fiatalok…”

Ha abból indulunk ki, hogy “ilyenek a mai fiatalok”, akkor valószínűleg Kr.e. 30000 körül lehetett a legjobb. A fiatalokkal való előítéletek is változnak a gyerek növekedésével, tehát egy 10-11 éves gyerekkel szemben nem azok az előítéletek vannak, mint egy 17-18 évessel szemben. A gyerekekkel szemben sokszor az jön fel, hogy elkényeztetettek, nem viselkednek illemtudóan, nem akarnak elég korán önállósodni, ezeket pedig általában olyan emberek fogalmazzák meg, akik ellen szintén bőven vannak különböző előítéletek. A fiatalokkal szembeni előítéletek viszont károsak lehetnek, valamint egy olyan közegben felnőni ami alapvetően folyamatosan előítéletes egy gyerekkel szemben szintén rengeteg problémát okoz, ez pedig a vidéki városokban, iskolákban még inkább jelen van. Holott ha már kisiskolás kortól is próbáljuk a különböző negatív előítéletek ellen nevelni a diákokat, akkor a felnőtt társadalom is elfogadóbb lesz egy idő után.

A korizmus mindenkit csapdába csal

Egy olyan társadalom, ami az idősek számára mindössze a komor és magányos elvonulás lehetőségét tudja felkínálni, arra predesztinálja idősebb tagjait, hogy önként vegyék fel passzív szerepüket. Ha így nézzük, akkor 70 év felett semmi sem vár már az emberre, holott ez nem feltétlenül igaz. Ha pedig a munkaerőpiac, az oktatási rendszer vagy a felnőtt társadalom elutasító a fiatalokkal szemben, akkor az már önmagában hordozza a jövő problémáit más előítéletek mellett is.

A korizmus potenciálisan rengeteg embert érint az egész világon, ezt pedig a társadalomban kollektíven élő előítéletek még inkább felerősítik. Más előítéletekkel szemben a kor alapú diszkrimináció, és ennek megváltoztatása jóval kisebb “hangot” és szerepet kap a mindennapokban. Viszont jó hír, hogy a korizmus mint probléma is jelen van a hétköznapi életben, az idő előrehaladtával remélhetőleg pedig nagyobb figyelmet kap, ami egy jobb és igazságosabb társadalomhoz vezethet.