Az elkerülő személyiségzavar főbb tünetei
- Dátum: 2023.02.04., 03:19
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- beilleszkedés, feszültség, introvertált, magány, személyiségzavar, szociális élet, szorongás
Az elkerülő személyiségzavarral élő egyének viselkedésének legfontosabb ismérve a halogató magatartás. Az elkerülő személyiségzavarral élő egyén vágyik ugyan a társaságra, a szeretetre és az elfogadásra, azonban az önbizalom hiánya miatt kerüli a társas kapcsolatokat.
Szélsőségesen félénk, szociálisan gátolt, jelentéktelennek érzi magát, és különösen érzékeny az elutasításra. Szeretet iránti vágya és az elutasítottságtól való félelme belső konfliktust idéz elő benne.
Az elkerülő személyiségzavar legfőbb tünetei az alábbiak:
társas helyzetek kerülése;
félelem a társas kapcsolatoktól;
visszafogottság a bensőséges és bizalmas kapcsolatokban;
vélt kritika és visszautasítás miatti intenzív aggodalom;
gátlásosság az új ismeretséggel járó helyzetekben;
alacsony önértékelés (pl. alkalmatlanság, nem rokonszenvesség vélelme);
tartózkodás a kockázatvállalástól és az új tevékenységek megkezdésétől.
Az elszigeteltség és a viszonyulási nehézségek miatt az érintett személy láthatóan szenved. Az elutasításra félénkséggel, bátortalansággal reagál. Érzelmi élete kiegyensúlyozatlan. Az alacsony önértékelés miatt gyakran megélt szorongás és aggódás jelentősen befolyásolja a mindennapi aktivitását. A kora felnőttkortól fennálló elkerülő személyiségzavar tünetei idővel számottevően mérséklődhetnek. Ennek az a magyarázata, hogy az érintettek igyekeznek olyan szociális kapcsolatrendszerbe terelni a társas érintkezéseiket, amelyben tüneteik nem jelentkeznek, vagy csak minimális szinten mutatkoznak meg.
Az elkerülő személyiségzavar lehetséges okai
A kisebbrendűség és alkalmatlanság érzése már gyermekkorban megmutatkozhat az érintetthez közel álló vagy számára fontos személy(ek) kritikus, elutasító magatartása miatt. Ennek bekövetkezésétől tartva az elkerülő személyiségzavarral élő egyén felnőttkorában is tart a kritikáktól, a megszégyenüléstől és az elutasítottságtól, vagyis a gyermekkorban átélt negatív élmények megismétlődésétől. Mindezek elkerülése érdekében olyan magatartást alakít ki, amellyel elkerülheti a számára veszélyesnek ítélt helyzeteket.
Gyermekeknél és serdülőknél előfordulhatnak ugyan szélsőségesen gátlásos és elkerülő viselkedésformák, ezek azonban általában a természetes személyiségfejlődés velejárójának tekinthetők.
Az elkerülő személyiségzavar szövődményei
Támogató családi háttér, óvó közeg megléte esetén az elkerülő személyiségzavarral élő személy képes a megfelelő életvitel kialakítására. Azonban védett környezet hiányában vagy annak megszűnése esetén szorongása fokozódhat, vagy újabb tünetei is jelentkezhetnek.
Az elkerülő személyiségzavart bizonyos pszichés betegségek – például a depresszió, szociális fóbia és szorongás – kísérhetik, és fel is erősíthetik. Súlyos depressziós, szorongásos tünetképződés mellett, szövődményként öngyilkosság is előfordulhat.
Mivel az érintett személy nem megfelelő (maladaptív) megküzdési módszerei nem vezetnek az általa várt eredményhez, túlzott alkoholfogyasztással vagy kábítószer-használattal oldhatja szorongását, esetleges beilleszkedési zavarát és rossz hangulatát, ami függőséghez vezethet.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?