Milyenné válnak a függők családjában felnőtt gyermekek?

Számos kutatás foglalkozik az alkoholizmussal vagy más függőséggel küzdő személyek felkutatásával, elemzésével és kezelésével, de csak kevés szó esik az őket körülvevő családról és a függőség negatív hatásairól rájuk nézve.

Legnagyobb hatás az alkoholista vagy függő közvetlen családtagjait érinti, de további rokonok, barátok és akár a munkáltató is érezheti az alkoholizmus vagy más függőség okozta terheket. A folyamatos ígérgetések, sikertelen leszokási próbálkozások és segítési szándék együttesen teszi résztvevőké a családtagokat, s betegednek meg ők maguk is érzelmi szempontból. Kétségtelen tény, hogy sok gyermek nő fel alkoholista vagy függő szülő(k) mellett, de ennek azonosítása több okból is nehézkes. Itt főként a szégyenérzetet érdemes megemlíteni. Egy függő családban a fókusz a szeren, a szerfogyasztáson és gyakran a megvonáson van, ezáltal nem teremtődik megfelelő környezet a gyermek számára. Hiányzik a szülői melegség, a határok és a tiszteletteljes bánásmód és a megfelelő szülői minta.

Ennek nyomán olyan viselkedésmódok alakulnak ki, melyek a függő környezetben előnyösek lehetnek a gyermek számára a túlélés szempontjából, azonban onnan kikerülve, felnőttkorban ezek jelentős problémákat okozhatnak.

1.találgatják, hogy mi a normális — A kaotikus, enyhén őrültnek és bizarrnak címkézhető mindennapok nyomán kialakult egy túlélésre szolgáló fantáziavilág, ahol a gyermek találgatta, hogy milyen lenne a normális élet, a normális szülők, stb. Ez a fantáziavilág megmarad felnőttkorra is, mely legtöbbször eltávolodott a valóságtól, ezért tűnhet sokszor a reakciójuk furcsának, érthetetlennek.

2.halogatnak — Gyermekként hozzászokott, hogy senki nem segít neki tanulni, nem bíztatja, nem ötletel vele, nem segít a célkitűzésekben. Ehelyett sokkal inkább az ígérgetések és befejezetlen tervek maradtak meg példaként, mely alapján a gyermek megtanulta, hogy ő nem képes erre, nem tudja átlátni a folyamatot, s a kudarc elkerülése érdekében inkább halogat.

3.hazudnak, még akkor is, ha igazat is mondhatnának — Megtanulták, hogy a függőségről nem szabad beszélni, az iskolában, a barátokkal és a családban egyfajta álarcot kell felvenni, hogy elrejtsék a kellemetlen valóságot. Ez az álarc beépül a mindennapi működésmódba, s már automatikusan megjelenik.

4.kíméletlenül ítélik meg önmagukat — Gyermekként állandó kritikák érték, felelősségre vonták, s nem érezhette, hogy elég jó. Ha valami rossz dolog történt, az az ő felelőssége volt, de ha például jó jegyet hozott az iskolából, akkor az nem az ő érdeme volt, hanem a tanáré. Emiatt eltorzult az énkép negatív irányba, ami minden tulajdonságot és képességet “megfertőzött”. Emiatt nehézkes a dicséret elfogadása is, hiszen az nem összeegyeztethető a magunkban kialakított negatív képpel.

5.nehezen szórakoznak — Nehezen engedik el magukat, sokszor görcsösek, “túl felnőttesek”, hiszen előbb fel kellett nőniük.

6.túl komolyan veszik önmagukat — Kapcsolódóan az előző ponthoz, hamar meg kellett tanulnia felnőttesen viselkedni, akár a szülő(k)ről gondoskodni, takarítani utánuk, háztartási feladatokat ellátni, s ezzel elsuhant az önfeledt gyermekkor. Emellett szinte soha nem látott otthon őszinte nevetést, viccelődést.

7.nehézségekkel küzdenek a bensőséges kapcsolatokban — Szeretnének egészséges, felnőtt, bensőséges kapcsolatokat kialakítani, de erre nem kaptak megfelelő mintát a családjukban. Sokkal inkább egy “se veled se nélküled” kapcsolatnak lehettek tanúi, amely alapján a szeretetre való képtelenség és a közeledés elutasítása alakult ki sémaként.

A fent említett pontok bármely kombinációja vagy akár mindegyike megjelenhet függő szülő(k) felnőtt gyermekénél, melyek jelentős nehézségeket okozhatnak a mindennapokban, az életvitelben és a kapcsolatokban, de gyakran nem tudja maga a személy sem, hogy miért nem érzi jól magát a bőrében.