Virgin River – A sorozat, ami anyát beszippantotta
- Dátum: 2022.07.29., 09:43
- Erdős Dorka
- képek forrása:port.hu
- barátság, barátságok, dráma, egyéni tragédia, epizód, gyilkosság, intrika, Jack, katonaság, kisváros, Martin Henderson, Roby Carr, romantikus, sorozat, szülésznő, Virgin Rive
Háromgyerekes anyukaként nem sok szabadidőm van bármire is, hiszen a gyerekek kicsik és mindig van mit tenni-venni, ezért legjobb barátaim között említhetem a streaming szolgáltatásokat, amikkel esténként kicsit kikapcsolhatom az agyam.
A Virgin River (2019) egy jelenleg 5 évadon át ívelő drámasorozat, mely alapjául Robyn Carr, a sorozattal azonos című könyve szolgál, de a negyedik évadot 2022 júliusában dobták csak ki a Netflix oldalára. Az epizódok élhetően 45 perc körüliek, szóval egy anyás énidőbe is beleférnek.

A sorozat főszereplője a bájos, okos és szerintem csodaszép Mel, vagyis Melinda Monroe (Alexandra Breckenridge), akit ismerhetünk a Rólunk szól-ból (This is Us), de feltűnt a The Walking Dead-ben is. Az alapszál egy Los Angeles-i szülésznőről és bábáról szól, aki Virgin River gyönyörű környezetű városkájába költözik, hogy ott folytassa munkáját. Úgy gondolja, hogy ez a távoli hely elég messze van ahhoz, hogy maga mögött hagyva a múltat új életet kezdjen, de eleinte nem is sejti, hogy ez a kisvárosi élet nem is lesz olyan egyszerű számára.
Az első részekben megismerhetjük Mel életének korábbi meghatározó momentumait, miközben ő maga, sorra megismerkedik a város lakóival és a legfontosabb személlyel, Jackkel (Martin Henderson), a jóképű, veterán katona bártulajjal. Életük természetesen összefonódik, de részről részre megannyi buktatón mennek át. Velük annyi minden történik, hogy szinte kapkodjuk a fejünket, kicsit olyan, mintha mindent bele akartak volna sűríteni az életükbe, ami egy sorozatban megtörténhet.
A szerelmi szál mondhatni klisésen tekeredik tovább, de minden szereplő életének részese lehetünk, itt mindig mindenkivel történik valami, rengeteg a mini történetszál, ezáltal a sorozat nagyon izgalmas, azon kattog az ember agya, hogy a következő epizódban milyen fejleményre számíthatunk. Van itt katonaság, romantika, barátság, hazugságok, cselszövések, halál, gyilkosság, drogok, intrika, néha már-már kicsit tömény is, amit egy részbe beletömörítettek, mégis annyira valódi és mindennapi, hogy könnyen beleképzelhetjük magunkat a kisváros miliőjébe. A környezet lenyűgöző, a film készítésénél erre nagy hangsúlyt fektettek, hogy igazán megmutassák a helyvidéki, vízesésekben, erdőkben gazdag természet szépségeit.

Egy pillanatban felmerült bennem, hogy a történet hajaz egy korábbi, általam nagyon kedvelt sorozat sztorijára, a Férfi fán terem-re (Men In Trees -2006), de végül egészen más irányt vett a dolog.
A filmsorozat üzenete legfőképp az elfogadás, mások segítése, a barátság értékének bemutatása, az egyéni tragédiák feldolgozásának útja, egy kicsit El Camino jelleggel. Irányt mutat, hogyan kezeljük a mindennapokban bármelyik pillanatban elénk kerülő akadályokat és ezek mellett is tudjunk mosolyogni.
Ajánlom azoknak, akik szeretnék látni, hogy igen is vannak még romantikus férfiak, azoknak, akik valamilyen nehézségen mennek át, mert itt bizony mindenre is találnak megoldást. Továbbá azoknak, akik szeretnek izgulni a tv előtt, hogy ki a rejtélyes gyilkos, vagy azoknak, akik szeretnek a múltbéli események és azok következményeinek nyomába eredni.
Izgalommal várom a már elkészült ötödik évadot, mert a negyedik záró epizódja rengeteg kérdést hagy maga után.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.