Hová vezet, ha nem ismerjük egymás szeretetnyelvét?
- Dátum: 2022.07.03., 09:36
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- alkalmazkodás, érzelem, gondoskodás, kommunikáció, küzdelem, párkapcsolat, szerelem, szeretetnyelv
Manapság, amikor egy párkapcsolat valamiért nem működik, egyszerűen ledobjuk magunkról a problémákat, mint egy kabátot. Pedig sokszor csak azt kellene megkeresni, mivel hozhatnánk helyre, hogyan lehetnénk újra boldogok benne.

Nagyon sok párkapcsolat azért siklik ki, mert a kezdeti időszak tomboló hormonokkal teli hónapjai után a pár visszatér a hétköznapi rendszeréhez és úgy érzi, a szerelem kezd elmúlni. Az emberek nem ismerik meg rendesen a párjukat, s elfelejtik kommunikálni a társuk felé a szeretetet – úgy, ahogy azt ő is megérti.
Nem mindenki ismeri fel, amikor szeretet kap. Beszélgetést vár, de érintést kap. Általában úgy adjuk a másik tudtára, hogy szeretjük, ahogy mi is szeretnénk kapni.
Kicsit olyan ez, mint a karácsonyi ajándékozás: olyan ajándékot kapunk, amit a másik szeretne megkapni, de általában nem azt kapja.
A férj nagyon szereti, ha öleli és érinti a felesége, s ezért folyton babusgatja, de párja panaszkodik, hogy a férfi folyton a telefonját piszkálja, nem képes két mondatot váltani vele anélkül, hogy mással ne foglalkozna.

Eléggé nyilvánvaló ilyenkor, hogy a férfi a testi érintéssel a szeretetét igyekszik a másikkal tudatni, de a másiknak az együtt töltött idő a fontos, amikor ő lehet a középpontban, és amikor senki más nem vonja el társa figyelmét. Akinek az együtt töltött idő a szeretetnyelve, annak osztatlan figyelemre van szüksége ahhoz, hogy szeretve érezze magát, így jó, ha rendszeresen tudnak olyan időt szánni az ilyen nyelvű társunkra, ami kizárólag az övé.
Egy apró megjegyzés: a mozi és a közös sorozat vagy foci nézés, nem tartozik az együtt töltött idő kategóriába, kivéve természetesen, ha a társunk ezt kéri.
Általában az “éhes ember kenyeret lop” elv érvényesül ezen a területen, ami annyit jelent, hogy sokszor az ilyen szeretetéhes ember, ha valaki mástól kapja meg azt a “szeretet” kommunikációt, amit a társa tudtán kívül, vagy szimplán idő hiányában nem mutat ki felé, akkor előfordulhat, hogy a kísértésben a kiéhezett társa elbukik és a párcsere mellett dönt.
Talált valakit, aki szereti, s lehet hogy az új ember csak az újdonság miatt tölt vele több időt, ezt ő nem fogja mérlegelni, mert csak annyit lát, hogy valaki végre szereti, megérti őt. Ez igaz a testi érintésből értőkre is. Természetesen nem csak ez a két formája van a szeretet kommunikációjának.

Egy embernek általában két szeretetnyelve is dominánsan működik, a lényeg, hogy ezeket megismerjük egymáson, és figyeljünk egymás jelzéseire. A kapcsolat elején annyira olajozottan mennek a dolgok, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, ez már mindig így lesz.
Szerencsés az, aki azonos szeretetnyelvű társra talál, a többieknek sincs viszont semmi veszve: egy jó kis beszélgetéssel fel lehet tárni, mi az, amitől a társunk szeretve érzi magát, ha ezt időben megtesszük, akkor nem is kell nagyon küzdenünk, csak rendszeresen alkalmazni azt a használati útmutatót, amit tőle kaptunk.
Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik
Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.
Mingliség, azaz együtt vagyunk, mégis külön élünk
Megannyi párkapcsolati formát ismerünk, ilyen a mingliség is, amikor néha jobb külön, mint együtt.
A hosszú otthonlét pozitív és negatív hatásai
A hosszabb ideig tartó otthonlét sokféleképpen hathat az ember testi és lelki állapotára. Vannak élethelyzetek, amikor valaki önként tölt több időt otthon, például pihenés, tanulás, távmunka vagy családi okok miatt.
Csendes borderline, amikor a vihar nem kívül, hanem belül zajlik
Azt a szót mindenki ismeri, hogy személyiségzavar, de sokan nem tudják mi húzódik mögötte, illetve mennyi megjelenése is van ennek.
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.