Menü

A jelek, hogy megtaláltad a lelki társad

Legyen szó, akár szerelemről, akár barátságról, a lelki társak nagyon hamar felismerik egymást. Ennek vannak különböző jelei is, melyekről most írunk bővebben.

A lelki társak találkozásakor az az érzés lesz rajtunk úrrá, hogy már találkoztuk valahol. Elképzelhető, hogy ez így van, csak még nem jött el az ideje annak a bizonyos megfelelő találkozásnak és beszélgetésnek.

Az időzítés soha nem véletlen, mindig okkal történik akkor és ott, ahogy a megismerkedésnek eljön az ideje. Egy biztos: a lelki társak valamikor megtalálják egymást.

Amikor a lelkünk másik felével vagyunk, soha nem érezzük kínosnak a csendet, nincs erőltetett téma, sem nehezen induló társalgás. Két lelki társ között azonban a csend sem unalmas, vagy kellemetlen.

Akik szeretik, kedvelik egymást, meglátják mindig a másik jó tulajdonságait, a pozitívumokat, s ezek kerülnek előtérbe a hibák helyett, ez pedig azért van, mert ők mélyebben, igazabban kapcsolódnak egymáshoz. Egymás hiányosságai kompenzálják. Akik lélekben kötődnek egymáshoz, ők kiegészítik egymást. Ami hiányzik az egyikből, az megvan a másikban.

A lelki társak nem félnek elengedni a másikat, mert tudják, hogy felesleges a bizonytalanság, a féltékenység, ezért nem akarják minden percben magukhoz láncolni a másikat. Tisztelik és kölcsönösen kedvelik egymást.

Tudnak bocsánatot kérni. Mondják, hogy „sajnálom”, „hibáztam” vagy „ne haragudj”. Sokszor akkor is elnézést tudnak kérni, ha tudják, a vitában nekik volt igazuk.

Egy embernek több lelki társa is lehet, nemcsak egy. Sokan kíváncsiak arra, hogy vajon mindenkinek van és mindenki megtalálja a lelki társát? Vagy a mostani barátjuk, párjuk az?

Nos erre idővel rá fogunk jönni, hiszen ez egy tartós kötelék, erős kapocs, semmivel össze nem téveszthető érzés.

A lelki társ azért bukkan fel az életünkben, hogy tanítson minket, fejlődjünk általa, s közben ő maga is tanul és fejlődik. Nem egyértelműen a szerelmünk, hiszen lehet egy rokon, közelebbi családtag, barát is, de mindenképp azzal a céllal érkezik, hogy utat mutasson nekünk.

Nem csak az lehet a lelki társ, aki a legjobban szeret. Talán meglepő, de sokszor olyan is lehet ez az ember, akitől féltünk, akit eleinte nem kedveltünk. A lelki társ sokféle összefüggésben jelenhet meg az életünkben.

A lelki társ egy hatalmas ajándék az életünkben, akit kincsként kell kezelnünk. Sokszor jobban ismer bennünket, mint mi magunkat, az életünk fontos része. Becsüljük meg, ha találkozunk vele.

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.

Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.

Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.

Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.

„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?

Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.