Alkalmazkodási zavar jellemzői

Alkalmazkodási zavar akkor áll fenn, ha valaki szorongást és/vagy rettegést, félelmet él át egy hétköznapinak aposztrofálható helyzetben is. A háttérben ennek kiváltója lehet például a családi állapotot, a munkahelyet érintő változás, szociális fóbia vagy egyéb zavar.

Az alkalmazkodási zavar nem csak a szociális kapcsolatokat rombolja, hanem a tanulási- és munkateljesítményt, szexuális problémákat okoznak az egész életvitelt rossz irányba befolyásolják. Amennyiben múló állapotról van szó, akkor a tünetek 3-6 hónap alatt eltűnnek, amennyiben krónikussá válik a helyzet, úgy rátelepednek a szenvedő életére és folyamatos depressziót váltanak ki.

Alkalmazkodási zavar kockázati tényezői

Igazi kockázat akkor lép fel, ha az illető a folyamatos nyomás hatására elveszíti realitásérzékét, pszichotikus állapotba kerül. Ilyenkor bármi megtörténhet vele, akár az öngyilkosság irányába is sodródhat vagy éppen az ellenkezője történik. Erőszakosan, mérlegelés nélkül lép fel valakivel szemben. Veszélyt jelent önmagára és a környezetére nézve. Előfordul hirtelen támadt memóriazavar, patológiás ittasság mániás állapot illetve negatívizmus, amikor az illető semmiféle reakciót nem produkál. Nem beszél, nem mozog, nem eszik, nem iszik. Ebben az esetben életveszélyes, azonnali beavatkozást igénylő állapotról beszélünk, ami pszichiátrián, gyógyszeres úton kezelhető.

Kockázati korcsoportok

Az alkalmazkodási zavarok kialakulása szempontjából a legveszélyeztetettebbek a középiskolás korúak és az egyedül élő, fiatal nők. Az alkalmazkodási zavarok bármely életkorban felléphetnek, de a leggyakrabban mégis a húszas életévek közepén jelentkeznek:

többnyire iskolai problémák vagy a szülők válása miatt kialakuló traumák hatására. Felnőttek esetében pedig inkább párkapcsolati vagy házassági viszály, ritkábban költözés vagy jogi problémák állnak a háttérben. A krízishelyzetek érintettjei között egyenlő számban találunk férfiakat és nőket is, de a gyakoriság magasabb az egyedülállóak és az alacsonyabb szociális státuszúak körében.

Az alkalmazkodási zavaroknál a legjellegzetesebb tünetek a hangulat zavarok, a szorongás, a magatartás zavara, a reményvesztettség érzése, illetve ezek kombinációi. A szorongás rengeteg módon jelentkezhet, például szívdobogásérzés, fulladás, átmeneti alvászavar, fogyás (étvágycsökkenés), kézremegés, mindez zavarja a normális életvitelt.

A panaszok napok vagy hetek alatt önmaguktól is enyhülnek, de elhúzódó esetekben szükség lehet szakember segítségére: hat hónapnál hosszabb eseteknél már krónikus helyzet áll elő. A társuló viselkedészavar miatt az illető megsértheti az adott szociális normákat, vagy mások jogait, például vandalizmus, gondatlan autóvezetés vagy verekedés formájában.

Krízishelyzetekre emlékeztető tüneteket okozhatnak mérgezések, szívinfarktus, egyes testi betegségek, például cukorbetegség, koponyatraumák, idegrendszeri problémák, lázas-gyulladásos állapotok. Hasonló tüneteket produkálnak egyes gyógyszerek mellékhatásai vagy alkoholelvonás is. Az alkalmazkodási zavar nem a hangulati élet zavara, vagy egyéb szorongásos zavar (például pánik-szindróma), nem személyiségzavar, és nem skizofrénia-szerű zavar.

Az alkalmazkodási zavarok kezelésben fontos szerep jut a pszichoterápiának, de átmenetileg gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat, altatók, enyhe nyugtatók formájában. A krízishelyzetek kezelésekor elsősorban az életet veszélyeztető állapotot kell megszüntetni: ami minden esetben kórházban történik.