Lehetetlen elengedés

“Basszus, megint nem sikerült. Ez lehetetlen.” Noha ez klisének hathat, de valójában sokszor érezhetjük ezt az érzést az életünk szinte bármely területén. Valószínűleg mi is éreztük már azt, hogy milyen nehéz tud lenni elengedni bármit, hiszen sokan gondolkodnak úgy, hogy elengedni sosem szabad, mert a kitartó munka meghozza majd a gyümölcsét. Ellentétben ez néha oly nehézségekkel jár, hogy azon nem tud az egyén végigmenni és vissza kell fordulnia. Ennek tudatával pedig a legtöbbször nagyon nehéz megbarátkozni.

Önmagában mikor megpróbálunk elengedni valamit az életünkből, még akkor is azt érezhetjük, hogy mindenhol falakba ütközünk. Tulajdonképpen a feladás során is ütközhetünk falba, ezt a falat pedig leginkább önmagunknak alkotjuk meg, vagy pedig a környezetünk jelenti a falat, akik nem akarják, hogy elengedjünk valamit, ami számunkra rossz, hátrányos vagy egyszerűen csak túl nagy falat megcsinálni. A feladás legtöbbször egy olyan csapda miatt nem lehetséges, amelyet a nem pénznemben mért költségek csapdája jelent. Ez egy olyan állapot, amikor valaki úgy érzi, túl sokat tett már egy célért ahhoz, hogy csak úgy egyszerűen elengedje azt. Továbbmenni nem tud a jelen helyzetben, feladni pedig már nem akarja. Ilyen helyzetben a kemény, kitartó munkán túl, leginkább az a fontos, hogy az ember tudatosan belássa a saját határait, és érzékelje azt, amikor már önmaga ellen dolgozik.

Feladni sokkal inkább veszteség, mint vereség

A “feladni egyenlő azzal, hogy vesztettél” szemléletmód sokunkban ott dolgozik. Azonban feladni nem azt jelenti, hogy veszít valaki, hanem azt, hogy valamit elveszítünk. Ezt sajnos nem lehet elkerülni: egy cél elengedése mindig veszteség élménnyel jár, ami fájdalmas, és aminek a feldolgozása időbe telik. Azonban ugyanebben a formában megnézve az is látható, hogy ez egy összetett folyamat, amiben a veszteség mellett olyan élmények és tapasztalatok is megjelennek, amikből tovább tudunk építkezni, és jobb célokért dolgozni.

Az elengedés is munka

A feladás és az elengedés noha két különböző fogalom. Azonban jelen helyzetben rendkívül közel állnak egymáshoz. A feladás-elengedés egy kőkemény, tudatosságot és önismeretet igénylő folyamat, ami nagyon hosszú ideig is eltarthat. Még azt is megkockáztatom, hogy feladni sokszor nehezebb is lehet, mint kitartani. Ez pedig valahol természetes is, hiszen kötődünk emberekhez, helyekhez vagy éppen egy jövőképhez és a legfontosabb, hogy kötődünk önmagunk identitásához is. Elengedni leginkább azért jár fájdalommal, mert rengeteg olyan információ és behatás ért bennünket korábban, amelyeket fel kell dolgoznunk. Ilyenkor a legtipikusabb és legáltalánosabb “önnyugtatás”, hogy amiatt adtuk fel, mert úgy sem tudtunk volna semmi mást tenni.

Elengedni egész életünkben tudni kell

Mikor úgymond elengedünk egy tényt, pozíciót sokszor azt érezzük, hogy végre jobb lett, és kiléptünk valami rosszból. Az elengedés önmagában mindig jár pozitívumokkal, és negatívumokkal is. Ezeket, ha mérlegre állítjuk, igazából úgy sem kapjuk meg a valós képet, de egy visszajelzést önmagunk számára kaphatunk belőle. Mindenesetre az biztos, hogy még akkor is, amikor átmenetileg távolabb kerülünk a céljainktól, mindig legyen ott az a tudat, hogy közelebb is kerülünk valami fontosabbhoz. Ebben segíthet az, ha ki tudjuk mondani, hogy: Ezt most el kell engedni, még ha nehéz lesz is.