Menü

Hogyan viseljük könnyebben a téli bezártságot?

A tél gyönyörű évszak, ám bizony olykor hosszúnak tűnik, hiszen többnyire hideg, néha barátságtalan, szürke, mondhatni borús. A téli ködös reggelek senkinek sem csábítóak, a karantén és online élet, „home office” és otthoni tanulás még kevésbé, ami rányomja bélyegét a hangulatunkra.

Nem mondunk újat azzal, hogy a nyári napsütéses vidám reggelek hangulatra gyakorolt hatása teljesen más, napos időben inkább vagyunk jókedvűek, vidámak, kedvesebbek, segítőkészebbek, azonban a tavaszra, nyárra még picit várni kell.

A járványhelyzet miatt megtapasztaltuk a bezártság érzését, a rosszabb hangulatot, a tél miatti szezonális depressziót.

Szezonális depresszió nyáron is előfordulhat, azonban lényegesen kevesebb százalékát érinti az embereknek, mindössze 1-2% szenved ebben, míg a téli időszakban ez az emberek akár 10-20 százalékánál is megjelenhet.

Mit tehetünk a téli bezártság, a szezonális depresszió enyhítéséért?

Elsőként változtassuk meg a hozzáállásunkat, ne gondoljunk negatívan a téli időszakra, próbáljuk megkeresni és megtalálni a szépségeit, a kedvelt téli sportokat, az ünnepeket, a forró téli italokat, a kedvenc pulcsinkat, a hóesést.

Foglaljuk le magunkat a hosszú téli estéken. A gyerekeknek ilyenkor veszek elő valami játékot, amit a karácsonyi ajándékdömpingben eltettem és erre az időszakra tartogattam.

Számos szabadidős tevékenység létezik az olvasáson, sütés-főzésen kívül, ideje keresni egy új hobbit, s tanácsos ezeket váltogatni, különben hamar megunjuk.

Fontos a D-vitamin! Ezt pótolni kell télen, hiszen elengedhetetlen a csontok egészségéhez, valamint az immunrendszer megfelelő működéséhez. A téli hónapok során ebben hiányt szenvedünk, ezért kell pótolni, különben ennek a vitaminnak a hiányában nem tudunk megbirkózni a fáradtsággal, kimerültséggel, gyenge immunrendszerrel.

Készüljünk a jövőre! Ez egy kellemes gondolat. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb a járvány véget ér és szép lassan el fog indulni az élet, a nyár is megérkezik. Nézzünk a jövőre optimistán és használjuk a bezártságot, például arra, hogy fejlesszük magunkat, olvassunk önképző könyveket, dolgozzunk a nyárra megálmodott fitt formánkért és fordítsuk a téli otthonülős estéket, a karantén adta kényszerhelyzetet a saját testi-lelki egészségünk javára. Így már nem is hangzik rosszul és talán nem is olyan nehéz ez a várakozás.

Ha ez így mind nehezünkre esik, akkor legalább annyit fogadjunk meg, hogy nem nézzük egész nap a televíziót és nem lógunk egész nap a közösségi oldalakon.

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?

Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?

Elfek a polcon, csínyek a lakásban

Sokan ismerik a kis csínytevő manókat, melyek decemberben forgatják fal a lakásunkat, mindennapos jókedvet hozva.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.