Menü

Ashwagandha, azaz az indiai csodaszer

A legtöbb ázsiai és keleti fűszer, valamint gyógynövény világszerte híres gyógyhatásairól. Hogy csak néhányat soroljunk fel, ilyen például a ginzeng, a kurkuma, a shiitake gomba, a garcinia vagy éppen a sokak által kedvelt zöld tea is. Most Ázsia délkeleti régiójának egyik legkedveltebb gyógynövényét fogjuk bemutatni, az ashwagandhat, vagy más néven álombogyót.

Az ashwagandha az ősi indiai gyógyászat egyik alapeleme, de itthon ismerhetik akár indiai ginzeng, téli cseresznye vagy álombogyó néven is. Évezredek óta ismerik és használják, főként stressz, szorongás és alvászavar kezelésére. Gyógyító hatását több benne található anyagnak is köszönheti. A szteroid-glikozidoknak stresszoldó és immunrendszert erősítő hatásai vannak, a witanolidok fertőtlenítő és gyulladásgátló tulajdonságúak, valamint a witaszomin étvány- és anyagcsere-fokozó hatással bír.

Az álombogyó, vagy ashwagandha 1-1,5 méteres növény, ágait szürkés szőröcskék borítják, levelei pedig hosszúkás, tojásdad alakúak. Termése vörös bogyó, virágai pedig négyes-hatos csoportokba tömörülnek. A fentebb említett gyógyhatás eléréséhez gyökerét használják csak fel, de akár a ginzenggel együtt is felhasználhatjuk tea formájában gyulladásgátlóként. Más altatókkal és szorongásoldó szerrel nem ajánlott a fogyasztása, valamint terhes és szoptatós nőknek sem javallott az álombogyó szedése.

A fentebb említett jótékony hatásai mellett javítja a pajzsmirigy és a mellékvesék működését, csökkenti a depressziót, normális értéken belül tartja a vércukorszintet, de még a rákos sejtek elleni küzdelemben is hatásosnak bizonyult néhány kutatás szerint. Ezen kívül megakadályozza a demencia kialakulását és javítja a memóriát, fokozza az immunrendszer működését, növeli az állóképességet és a libidó és az ízületek egészségét is óvja.

Bár a felsorolt egészségvédő tulajdonságai között szerepel az is, hogy stabilizálja a vércukorszintet, azonban meglévő vércukorszintcsökkentő gyógyszer mellett ne fogyasszuk.

Ha nem nyersen, vagy porítva fogyasztjuk, hanem kivonatként, akkor mindig napi adagot érdemes átgondolnunk és a diétánkhoz igazítanunk, mivel a kivonatok mindig erősebbek a nyers verziónál. A nyers gyökérből például napi 10 mg javasolt, porított gyökérből 100 mg, kivonatból pedig ennél sokkal kevesebb, ezt általában feltüntetik a készítmény csomagolásán.

Mennyi só is végül is az annyi? – amit a sóhiányról tudni érdemes

Az tudjuk, hogy a túlzott sófogyasztás nem egészséges, na de az sem, ha túl keveset viszünk be, mert sóhiányunk lesz, és éppenséggel ez sem jó.

Probiotikumok, prebiotikumok és posztbiotikumok – mikor melyikre van szükség?

Az utóbbi években egyre többet hallani a bélflóra egyensúlyának fontosságáról, és ezzel együtt három kulcsfogalomról: probiotikumok, prebiotikumok és posztbiotikumok. Bár gyakran együtt említik őket, szerepük eltérő, és nem mindegy, hogy mikor melyiket érdemes alkalmazni.

A fermentálás újra hódít

Egyre többen nyúlnak vissza a hagyományos konyhai technikákhoz, és a fermentálás ismét reneszánszát éli. Ez az egyszerű módszer nemcsak tartósítja az ételeket, hanem természetes módon támogatja az emésztést és az általános egészséget is. Nem véletlen, hogy a fermentált finomságok újra helyet kérnek maguknak a mindennapi étrendben.

Végtagzsibbadás és B-vitaminhiány: az egyoldalú táplálkozás rejtett következményei

A végtagzsibbadás sokak számára ismerős, mégis gyakran félvállról vett tünet. Időszakos bizsergés, érzéketlenség vagy „hangyamászás” a kézben vagy lábban legtöbbször ártalmatlannak tűnik, azonban tartós fennállása komolyabb problémákra is utalhat.

Az emberi ökoszisztéma törékeny egyensúlya: A diszbiózis

Az emberi test nem egy elkülönült sziget, hanem egy bonyolult és nyüzsgő ökoszisztéma, ahol több billió mikroorganizmus él velünk szimbiózisban. Ennek a belső világnak, a mikrobiomnak a központja a bélrendszer, ahol a baktériumok, gombák és vírusok finom egyensúlya határozza meg nemcsak az emésztésünk hatékonyságát, hanem immunrendszerünk állapotát és mentális közérzetünket is.