Menü

Mit tegyünk a túlevés ellen?

A túlevéssel az a legnagyobb gond, hogy nyilvánvaló hozadék a túlsúly és egészségi problémák egész sora. Vitathatatlan, hogy a túlevés az élet számtalan más területét is negatívan befolyásolja. Megnő szív koszorúér-elzáródásának kockázata a nagymértékű koleszterin terhelés miatt, illetve nő a magas vérnyomás rizikója. A magasabb vércukor pedig magasabb inzulinszintet eredményez.

Mindig éhes lennél? De ennyire? Vagy érzelmi evésről van szó? Netán stresszevés áll az okok hátterében? Mindegyikben közös, hogy nem valódi éhségről van szó, hanem kényelemből eszünk. Valójában nem is voltunk éhesek.

Ha túlesszük magunkat, a rekeszizmunk feljebb kerül, mivel telt gyomrunk, a hasi nyomás pedig felnyomja azt, ezáltal nő a légzőizmok igénybevétele, a tüdő légvételi kapacitása pedig csökkenni kezd.

A fűszeres, zsíros ételek epepanaszokkal járnak, aminek következtében epekő képződhet.

A túlevés megterheli a szervezetet, a bélrendszert, a gyomrot, lehet hasmenésünk, de ugyanakkor székrekedésünk is, s a folyamatos túlevéstől kialakulhat a reflux. A fent említett tünetek az immunrendszer gyengülését eredményezhetik és elkezdődik a hízás.

Mit tegyünk, hogy ne legyünk a túlevés áldozatai?

Elegendő arra gondolni elsősorban, mit éreztünk, amikor például egy vendégségben, lakodalomban, vagy egy ünnepi menü sokadik fogása és a „már csak a szemem kívánta” krémes desszert után egész nap - olykor napokig is - rosszul vagyunk, nehezen lélegzünk, emésztési problémáink vannak, moccanni sem tudunk. Nem kellemes, ugye?

Mindenki megtapasztalta az életében már a túlevést, így mindenki ismeri az érzést. Bele sem mer gondolni az ember abba, mennyi kalóriatöbblettel zárja így a napot, az pedig micsoda hízást eredményez hosszútávon.

A túlevés egyik gyakori oka az, ha valaki túlságosan gyorsan eszik. Pedig az ételt alaposan meg kell rágni. Mondok valamit: egyes szakértők szerint minden egyes falatot legalább huszonötször kellene megrágnunk. Ennyiszer biztosan nem tesszük meg. Pedig a lassú evés azt is jelenti, hogy kiélvezzük az ízeket és a falatokat. Az agyunk 20 perc után telítődik, ezt mindenképp meg kellene várnunk.

Az is előfordul, hogy csak a szemünk kívánja azt a harmadik szelet rántott húst. Mert olyan friss és finom. De valójában már rég jóllaktunk az előző kettővel is. Sütemény pedig pláne nem hiányzik a napi kalóriakeretből, amelynek többszörösét elfogyasztottuk már délig.

Mi a megoldás? Megállni. Rakjuk el az ételt és ne is gondoljunk rá.

Aranyszabály, hogy csak akkor együnk, amikor valóban éhesek vagyunk és inkább a többször keveset elvet kövessük. Amikor pedig nassolnánk, sok esetben nem is éhesek, hanem csak szomjasak vagyunk. Próbáljuk ki, hogy amikor enni szeretnénk, igyunk meg egy nagy pohár vizet.

A szódabikarbóna segít rendbe tenni a savat, és léteznek mindenféle savlekötők refluxra, de nem a gyógyszer fogja megoldani a problémáinkat, hanem a táplálkozás és az, hogy mostantól tudatosan elkerüljük a túlevést.

Rovarok felhasználása élelmiszerekben

Az Európai Unióban engedélyezetté vált az UV-kezelt rovarpor élelmiszerekben való felhasználása. Vajon akarunk rovarokat enni?

Közérzetjavító színek

Köztudott, hogy egyes színek segíthetnek megtalálni a belső békénket és kreativitásunkat, hatással lehetnek a hangulatunkra, közérzetünkre, míg más árnyalatok túlzásba vitt használata hamar szorongóvá és idegessé tehet bennünket.

Mi a hidegterápia és miért olyan népszerű?

A hidegterápia, más néven krioterápia, egy olyan kezelési módszer, amely hideg hőmérséklet alkalmazásával segít csökkenteni a fájdalmat, gyulladást és duzzanatot. A terápia során a test egy részét vagy az egész testet rövid időre nagyon alacsony hőmérsékletnek teszik ki.

A mém pszichológiája: miért találjuk viccesnek?

Napjaink digitális világában az internetes mémek villámgyorsan terjednek, formálják a közbeszédet és egyetlen kép vagy mondat erejével képesek társadalmi jelenségekre reflektálni. De mitől lesz sikeres? Miért válik bizonyos tartalom kulturális jelenséggé, míg mások feledésbe merülnek? Az alábbiakban a mémek működéséről, eredetéről és hatásáról tudhatunk meg többet

Az újságírói munka mentális lenyomata

Az újságírás nem csupán egy szakma, hanem egy sajátos gondolkodásmód is, amely fokozatosan beépül a szakember világlátásába. Zsurnalistaként nem csupán híreket közlünk, hanem szűrőként is működünk, kutatunk és olvasunk. Még ha olykor elveszítjük a lelkesedésünket, továbbra is megfigyelünk, kérdezünk, rendszerezzük az információkat és kritikus szemmel elemezzük a világot. Azonban hogyan hat ez hosszú távon a gondolkodásunkra?