Menü

Hétköznapi hozzávalóból igazi gourmet finomság – a lilahagymáról

A lilahagyma a magyar háztartások egyik alapvetően megtalálható hagymafajtája, sok ételhez használjuk, a magyar konyha elengedhetetlen hozzávalója. A lilahagyma fogyasztása nem csak hogy hasznos az egészségünknek, de akár különlegességeket is készíthetünk belőle.

A lilahagyma elég sok helyen népszerű zöldség, a magyar konyhában elég gyakran használjuk, de önmagában is sokan fogyasztják. Elsődlegesen illóolajáról ismert, ami igazán kellemetlen, ha éppen hagymát pucolunk. Ez az illóolaj azért található meg, mert védekezésre használja. Ha a hagymát felsértjük, akkor enzimek szabadulnak fel, amik reakcióba lépnek a hagymában levő kénnel. Ekkor létrejön egy gáz, ami szétterül a levegőben – ennek hivatalos neve S-1-propenil-cisztein-szulfoxid. A folyamat végén kén-dioxid, hidrogén-szulfid és kénsav jön létre. A sírás és a könny segít: a víz oldja a keletkező anyagot, így ki is mossa a szemünkből. Az illóolajok miatt sokszor alkalmazzák influenza ellen.

A lilahagyma antioxidánsban gazdag. Ezek segítik megelőzni a rákképződést, semlegesítik a szabad gyököket, és gyulladás gátló és csökkentő hatása van. A lilahagyma kiváló forrása a krómnak, mely csökkenti a vércukorszintet és elősegíti a sejtek inzulinérzékenységét. A krómhiány manapság gyakori jelenség az emberek szervezetében, mely hosszú távon cukorbetegséghez és szívbetegségekhez vezethet. Fontos, hogy a külső rétegekben több hasznos ásványianyag található, ezért a még ehető külső rétegeket érdemes elfogyasztani.

A zsíros kenyér gyakori kiegészítője a lilahagyma, elég hétköznapi étel. A lilahagymából azonban készíthetünk egy olyan finomságot, amivel a vendégeket is meglephetjük. Ez nem más, mint a lilahagyma chutney, vagy magyarosabban lilahagyma lekvár.

Hozzávalók (egy befőttesüvegnyi):

500 g lilahagyma

3 ek. étolaj vagy olivaolaj

0,5 dl víz

só, bors (akár rózsabors) ízlés szerint

0,5 dl balzsamecet

250 g befőző cukor – akár sima nádcukor is használható, abból elég kevesebb is

vörösbor +málna opcionális

Pucoljuk meg a hagymát, majd kockázzuk össze apró darabokra. Egy alkalmas edénybe melegítsük fel az olajat és mehet rá a hagyma. Kicsit kevergetjük, hagyjuk, hogy kicsit összeessen. Mehet rá a só és a bors majd 0,5 dl víz. Ismét kevergessük és jöhet a cukor is. Majd később a balzsamecet. Innen számítva kb. 30 percig kell főzni, amíg jó sötét lilás lekváros állagot nem kapunk. A cukorra oda kell figyelni, mert karamellizálódhat és odaégethetjük a lekvárunkat.

A lilahagyma lekvárt leginkább kézműves hamburgerekbe teszik márványsajttal, de konkrétan bármivel jól párosítható. Jó étvágyat hozzá!

Torkos Csütörtök – a nap, amikor féláron ünnepel a gasztronómia

A Torkos Csütörtök hosszú éveken át a hazai vendéglátás egyik legjobban várt eseménye volt. A farsangi időszak lezárásához kapcsolódva, hamvazószerda utáni csütörtökön rendezték meg, és az volt a lényege, hogy az akcióhoz csatlakozó éttermek jelentős kedvezményt adtak a teljes fogyasztásra.

40 nap, ami rólad szól – Elkezdődött a nagyböjt, itt az idő változtatni

Hamvazószerdával hivatalosan is elindult a 40 napos böjt időszaka, ami nemcsak az egyházi év fontos része, hanem remek lehetőség arra is, hogy egy kicsit rendet tegyünk magunkban.

Selymes, gyors és elronthatatlan – Miért népszerűek a krémlevesek?

Van valami egyszerű és időtálló abban, amikor egy tál gőzölgő vagy éppen hűsítő krémleves kerül az asztalra. Nem hivalkodik, nem túlbonyolított, mégis finom. Az elmúlt években éttermek szezonális kínálatában, street food helyeken és az otthoni konyhákban egyaránt megjelent. Azonban miért lett ennyire népszerű, és miért érzik sokan azt, hogy ez az a fogás, amit nem lehet elrontani?

A ricinusolaj: természetes csodaszer vagy túlértékelt házi praktika?

A ricinusolaj évszázadok óta ismert és alkalmazott növényi olaj, amelyet a ricinus növény (Ricinus communis) magjából sajtolnak. Sűrű, halványsárga színű folyadék, jellegzetesen viszkózus állaggal. Bár sokan „csodaszerként” emlegetik, érdemes közelebbről megvizsgálni, mire valóban jó, és mikor kell óvatosnak lenni vele.

Szója és pajzsmirigy: valódi kockázat vagy túlzott aggodalom?

Az élelmiszeripar az 1950–60-as évektől kezdve ismerte fel a szójafehérjében rejlő gazdasági potenciált. A vegetarianizmus és a veganizmus térnyerésével párhuzamosan a szója egyre több termékben jelent meg, nemcsak önálló élelmiszerként, hanem rejtett formában is: fehérjedúsítóként, állományjavítóként, sűrítő- vagy stabilizáló adalékanyagként. A fogyasztás növekedésével azonban felmerült a kérdés: milyen hatással van a szója a pajzsmirigy működésére?