Erős idegzetűeknek – MINDHUNTER
- Dátum: 2021.07.18., 16:28
- Nagypál Bíborka Anna
- deviancia, elemzés, gyilkosság, kritika, pszichológia, sorozat
Befejeztem a Netflixen található Mindhunter című sorozatot, de sajnos nem tölt el izgalommal a következő évad megjelenése – mert nem is lesz. Nagyon szomorú vagyok miatta, mert ez a streamingszolgáltatás egyik legérdekfeszítőbb sorozata, amit tényleg ajánlok megtekintésre.
A sorozat John E. Douglas és Mark Olshaker Sorozatgyilkosok című könyvén alapszik. A sorozatot a méltán híres David Fincher (Holtodiglan, Harcosok klubja) rendezte. Két évad készült összesen 19 résszel, az első évad 2017-ben érkezett meg a streaming szolgáltatásra. Sajnos a sorozat nem hozta az elvárt szintet, jóval kevesebb megtekintés érkezett, mint amit elvártak volna a producerek, ráadásul a forgatási idő is hosszúra nyúlt, és nem alacsony költségvetésű sorozatról beszélünk. Emiatt a szolgáltató bejelentette, hogy nem tervezik folytatni a Mindhunter című sorozatot. Pletykák azonban indultak arról, hogy Fincher ismét szerződést köt a gyártóval, de hivatalos megerősítés még nem látott napvilágot.
A Mindhunter az 1970-es és ’80-as évekbe kalauzolt, melynek főszereplője két FBI-ügynök, Holden Ford (Jonathan Groff) és Bill Tench (Holt McCallany) voltak, akik egy pszichológusnővel, Wendy Carral (Anna Torv) dolgozták ki a bűnügyi profilozás alapjait. Hátborzongató részletek derülnek ki a sorozatgyilkosok mentális állapotáról. Fel is vetődik a kérdés: Van tudatosság a tettükben? Mire vezethető vissza ez a deviancia?
A sorozat során létező gyilkosok jelennek meg, a két FBI-ügynök pedig Amerikát járva interjúznak a legveszedelmesebb bűnelkövetőkkel. Próbálják pszichológiailag, lélektanilag, szociológiailag besorolni a bűnelkövető típusokat. Sokuknak gyerekkori trauma okozott végső törést az életben. Azonban ez nem kifogás más életének kiontására. Vajon visszaintegrálhatóak ezek a bűnözők az életbe? Nyilvánvalóan nem, viszont mentális térképük felfedezése hozzájárulhat egy olyan módszer kidolgozásához, amely a jövőben redukálhatja és megelőzheti az ilyen tragédiák megtörténését. Ez a profilozás módszere.
Mindezek mellet a két nyomozó magánélete sem könnyű. Nehéz feladat ketté választani a magánéletet a munkától. Ford ügynök és Tench ügynök megküzd az élet nehézségeivel, miközben munkájuk egyértelműen minden napot megpecsétel.
A sorozat minden perce érdekfeszítő, izgalmas, ingerekkel teli. Zseniális színészi játékok, a rendezői fogások is Fincherhez méltóak. Ajánlom a krimi és a detektív műfaj szerelmeseinek, azonban megtekintése 18 év fölött ajánlott. Durva képkockák megjelenése és meghökkentő történetszála miatt ajánlom, hogy ne egyedül tekintsük meg a sorozatot. Ha éppen szorongással küzdesz, inkább válassz másik, könnyedebb műfajú sorozatot, és mindenképpen keress fel szakembert, vagy beszéld meg problémádat családoddal.
Három generáció, egy közös újrakezdés
Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.