Menü

Shinrin-yoku, azaz erdőfürdőzés

A shinrin-yoku (néhány helyen sinrin-joku) vagy más néven erdőfürdőzés eredetileg Japánban terjedt el, még az 1980-as években. Röviden a természet terápiaszerű élvezetét jelenti és a japánon kívül számos más kultúrában megtalálható. Eredetileg azért kezdték el alkalmazni, mert az ipari és technikai robbanás okozta kiégés és hétköznapi mókuskerék által okozott mentális és fizikai problémákra úgy gondolták, az nyújtja a legjobb megoldást, ha visszatérünk a természetbe. Bár fürdőzésnek hívják, nem úszásról van szó, inkább az erdők különleges és megnyugtató légkörében mártózunk egyet.

Mielőtt bárki boszorkányságnak kiáltaná ki, semmi ilyesmiről szó sincs, még csak nem is egy újabb módszer, hogy pénzt sajtoljanak ki a pihenni vágyókból. Egyedül is elmehetünk erdőfürdőzni, egy egyszerű sétából is állhat maga a gyakorlat, persze, aki szeretne, szervezett foglalkozásokra is elmehet. Bár nem egy szigorú edzéstervre kell gondolni, azért van itt is néhány alapvető szabály. Az egyik a zavaró tényezők kizárása, mint például a mobilok és a hangos beszélgetés mellőzése. Ezen kívül különböző légzésgyakorlatokat végeznek az ilyen foglalkozásokon, sétálnak és megpróbálnak minél inkább jelen lenni az adott pillanatban, figyelni a körülöttük lévő világra, érzetekre.

Egyszerűnek tűnhet, azonban a résztvevők rengeteg pozitív hatásról számoltak be egy-egy ilyen erdőfürdőzés után. Kutatók tanulmányt is végeztek alig 2 éve, 2019-ben arról, milyen hatásai vannak a szervezetre ennek a kikapcsolódási formának. Azt találták, hogy nem csak mentálisan figyelhetjük meg előnyös hatásait a természetben töltött időnek, de biológiai szinten is kimutathatók változások. A kortizolszint például kivétel nélkül csökkent a résztvevők szervezetében. A kortizol egy stresszhormon, ami többek között befolyásolja a hangulatot, a motivációt és a félelmet is, valamint közvetetten részt vesz a vérnyomás és az alvás-ébrenlét ciklikus szabályozásában. Érdekesség, hogy azoknál is kimutatták a kortizolszint csökkenését, akiknek csak képeket mutattak különböző erdőkről.

Egyesek szakértők szerint, bár még nem túl felkapott tevékenység, de a jövőben akár olyan népszerű is lehet, mint a jóga vagy a meditációs foglalkozások. A mai rohanó, stresszes világban talán nem is ártana mindenkinek receptre írni heti legalább egyszer azt, hogy töltsön időt a természetben. Emellett a városi szmog után jól fog esni a friss, tiszta, erdei levegő, illetve maga a séta is tökéletes mozgásforma kezdőknek, vagy éppen sportolni vágyóknak. Itthon is akad lehetőségünk kipróbálni ezt a furcsa módszert, akár egyedül, akár szervezett, vezetett foglalkozások keretében.

Kutyák ovisa és szállodája – minden, amit a napközikről és panziókról tudni kell

Ha valaha is előfordult, hogy egész nap dolgozott, és közben azon gondolkodott, vajon mihez kezd otthon egyedül a kutyája, akkor érdemes megismerkednie a kutyanapközi és kutyapanzió szolgáltatásokkal. Ezek a lehetőségek kifejezetten azoknak a gazdiknak szólnak, akik szeretnék biztosítani kedvencük számára a megfelelő gondoskodást és társaságot akkor is, amikor éppen nem tudnak velük lenni.

„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa

Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?

Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?

Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?