Menü

Filmajánló: A vezércsel

Amikor én egy filmre azt mondhatom, hogy - háromgyerekes anyukaként a nap végén hullafáradtan - nem aludtam el rajta, az azt jelenti, hogy lebilincselő, az azt jelenti, hogy rettentő izgalmas, fordulatos, érdekes, az azt jelenti, hogy magával ragadó!

Ha pedig én 7 azaz hét epizódot egymás utáni estéken hajlandó vagyok az alvásom helyett választani, akkor arról érdemes írni egy cikket.

A vezércsel. A film, amin senki sem fog unatkozni. A film, ami egy nagyon fordulatos, több epizódból álló bámulatosan lebilincselő film. A vezércsel, eredeti címén a „The Queen's Gambit” egy idei, 2020-as amerikai drámasorozat. A történet az 1950-es években játszódik, amikor is egy árvaházban élő kislány az intézmény gondnokától, profi módon megtanul sakkozni. A sikerhez vezető út azonban számtalan függőséggel van kikövezve, melyekkel főhősünknek, Beth Harmonnak meg kell küzdenie.

A vezércsel egy amerikai drámai minisorozat, amely Walter Tevis 1983-as azonos című regénye alapján készült. A rendezője a 2-szeres Oscar-jelölt Scott Frank.

A sorozat hét lebilincselő epizódból áll:

1. Megnyitások

2. Cserék

3. Dupla gyalog

4. Középjáték

5. Villa

6. Függőjátszma

7. Végjáték

A film az első epizód után valósággal beszippantott!

A főszereplő, Anya Josephine Marie Taylor, amerikai-brit-argentin színésznő alakítása remek, a film hangulata nagyon magával ragadó, a filmzenék tárháza gazdag és jól megkomponált, remekül illenek a dallamok az egyes jelenetekhez.

Ez a minisorozat egy nagyon jól felépített dráma, mely azok számára is érdekes lehet, akik nem ismerik a sakkjátékot, nem állnak vele szoros kapcsolatba. Nekem nincsenek különösebben mélyebb ismereteim a sakkról, mégis felkavaró és magával ragadó a film!

A főszereplő tragédiája, a függőséggel való szembenézése, az epizódok izgalma…magával ragadja az embert!

Mi a vezércsel?

Nos, a vezércsel az egyik legrégebbi ismert sakkmegnyitás, amelyet először a Göttingeni kéziratban említenek. Igazán népszerűvé a 19. században vált. A vezércsel 1920 és 1930 között érte el népszerűségének tetőpontját.

Beth Harmon 9 éves, amikor anyja autóbalesetben meghal és mivel apja már évekkel ezelőtt elhagyta őket, a lány árvaházba kerül. Az intézetben a lányokat gyakorlatilag leszedálják, benyugtatózzák, így a főhős piruláktól való függősége már itt elkezdődik.

Az ebéd mellé kiosztott „vitaminok” -tól Beth nem tud szabadulni, azonban a nyugtatók egyfajta mellékhatásaként az ellazulás mellett felerősödnek bizonyos képességei, így mindenben mintákat lát, összefüggésekre, szabályokra jön rá és képes ezek alapján gondolkodni. Ezek a képességei segítik a sakkjátékban a csúcsra jutni, az árvaház gondnoka Mr. Shaibel (Bill Camp) pedig a szárnyai alá veszi és tanítja őt.

Amikor Beth Harmont örökbe fogadják, nevelőszülőkhöz kerül, de amikor nevelőapja elhagyja őket, mint pénzkereseti lehetőség, újból visszatér a sakk az életébe, jelentkezik az első versenyére és ettől fogva nincs megállás. Versenyről versenyre jár, ahol diadalmaskodik a játékban, míg a sikereivel párhuzamosan a függőségei hálójában tovább vergődik.

A film jelentős részében sakkoznak, rengeteg szakkifejezést, szabályt és stratégiát ismertetnek meg velük, de nem untató módon, így azoknak is izgalmas, akik nem ismerik ezt a játékot.

A filmben jók a jelmezek és díszletek, ötletes a vizuális megjelenítés, a zenéket pedig újra visszahallgatnám.

A minisorozat ügyesen egyensúlyoz a sakk, a szakmaiság, illetve a magánélet, a szerelem és a függőségek között, ettől lesz a film izgalmas és szórakoztató is egyben, melyet a főhős remek alakítása tesz igazán különlegessé és hitelessé.

Martinka Dia

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?

Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.