Menü

Segítséget kérni – miért olyan nehéz?

Nem feltétlenül függ a személyiségünktől, hogy hány nehéz helyzeten kell átverekednünk magunkat az életünk során. Mindnyájan teszünk olyan dolgokat, amelyek jobban előidézik a bajt, de azért a legtöbbször a baj egy nagy tűz az életünkben, amit egy kis szikra lobbantott lángra, anélkül, hogy a gázt mi indítottuk volna el. Egy szó mint száz, tehetetlenek vagyunk vele szemben, védekezni pedig olykor nagyon komplikált.,

Ha mégis valamilyen problémába ütközünk, a legelső gondolatunk általában az, hogy mindezt egyedül szeretnénk megoldani. Nemcsak a külvilág számára akarunk olykor bizonyítani, saját magunkat is le kell olykor nyűgöznünk a problémamegoldó képességünk fitogtatásával. Vagy csak egyszerűen el akarjuk kerülni a kínos helyzeteket, a magyarázkodást, a rosszalló vagy éppen számonkérő tekinteteket, a sajnálatot és szánakozást, és minden egyéb olyan reakciót, amelyek természetesek mások részéről. Hiszen mások szorult helyzeteit mi is pontosan ilyen reakciókkal szemléljük.

Magunkat azonban nem szeretjük esendőnek mutatni. A sebezhetőség egy olyan tulajdonság, ami egytől egyig mindenkire igaz, mégis mindenki azt gondolja, hogy ki fog lógni a sorból, ha esetleg láttatni véli a sajátját. Hiába, a büszkeség igencsak nagy úr. Nagyon nehéz úgy cselekednünk, hogy a lehető legnagyobb fokú tiszteletet és megbecsülést váltsuk ki az embertársainkból, nem is beszélve az elismerésről, amire mindenki vágyik. Azonban sokszor elfelejtjük, hogy nem a makulátlan életű emberek tudják ezt legjobban kiváltani.

Ha bajba kerülünk, az sok esetben nem a mi hibánk, de azért vannak esetek, amelyekben önmagunk ellenségei vagyunk. Mégis, összességében azt mondhatjuk, hogy a hibák nem feltétlenül határozzák meg sem az életünket, sem az adott esetek kimenetelét. Sokkal inkább hangsúlyos a megoldás. Az viszont nem jön olyan egyszerűen. Akármennyire is nehéz ezt beismerni, vannak helyzetek, amelyeket nem uralunk, vannak nehézségek, amelyeket nem lehet egyedül megoldani, és van, amikor segítséget kérni az egyetlen ésszerű megoldás lehet. És ez nem azt jelenti, hogy az egyszerűbb utat választottuk. Ez azt jelenti, hogy felmértük a helyzet súlyosságát, mérlegeltük a lehetséges megoldásokat, felelősen végig gondoltuk a megoldások sikerességének lehetőségeit, és mindezeket egybevetve meghoztunk egy döntést, méghozzá azt, hogy vállaljuk annak a rizikóját, hogy másokat beavatva megoldjuk a problémát. Ez nem azt jelenti, hogy kiadjuk az irányítást a kezünkből, épp ellenkezőleg. Magunkhoz vesszük az irányítást, bizalmat szavazunk mind önmagunknak, mind másoknak, és a lehető legjobban próbáljuk megoldani a nehézségeket.

Természetesen ez nem egyszerű, komoly lelkiismereti és önbecsülési gondokat eredményezhet, de mégis: sokkal könnyebb később ezzel megbirkózni, mint magunk előtt görgetni a problémát, és olyankor segítséget kérni, amikor már késő. Időben kell cselekedni, akkor is, ha be kell vonnunk másokat, és nem szabad hagynunk, hogy a büszkeségünk meggátolja a józan ész működését.

Varga Ágnes Kata

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?