Menü

Példaképek és negatív hősök

Már egészen kisgyermekkorban másokat utánozva tanulunk meg rengeteg tevékenységet. Ez a korai években tudattalanul történik, azonban már a kisiskolás korban az ember tudatosan elkezd hasonlítani valamilyen tekintélyszemélyre. Ilyen személy általában az egyik szülő, egy pedagógus, vagy egy híresség, de nem ritka az sem, hogy fiktív személy. Ezért is fontos, hogy olyan meséket, történeteket olvassanak a gyermekeknek, olyan filmeket mutassanak nekik, amelynek van tanulsága, és amelyben kiválaszthatják azt a szereplőt, akivel azonosulni tudnak. Erről pedig a legjobb, ha el is beszélgetünk velük. Így tudatosítani tudják magukban azt, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyekben érdemes másokra hasonlítani, és melyek azok, amelyekben nem szükséges vagy nem is ajánlatos.

Időszakonként újra és újra át kell gondolnunk, hogy milyen értékek és szempontok szerint próbálunk élni, és ehhez mindig j példaképeket, ideálokat kell támasztanunk. Ismerkedések, baráti beszélgetések során sokszor előkerül a kérdés, hogy „Te kit tekintesz a példaképednek?” Van, aki erre rögtön rá tud vágni egy nevet, természetesen indoklással, kiemelve azokat a területeket, amelyeken különösen is hasonlítani szeretne rá. És van a másik kategória, amelybe azok az emberek tartoznak, akik ekkor kezdenek el gondolkodni rajta, és a hosszas gondolkodás vége vagy egy velős „Nem tudom” lesz, vagy egy határozatlan, éppen akkor eszébe ötlő „Talán…” kezdetű mondatban választanak maguknak egy új példát, akiről beszélhetnek.

Pedig az is egy válasz, hogy nincs. Hogy csak azt tudom, milyen szeretnék, és milyen nem szeretnék lenni, de nem tudok mondani egy olyan személyt sem, akiben ez összpontosul. Ha valakinek csak egyetlen példaképe van, az nagyon hamar egysíkúvá teszi a gondolkodását és a céljait is. Az a legjobb, ha más területeken más emberek vannak ránk hatással. Például, szeretnénk olyan okosak lenni, mint a tanáraink, olyan jól főzni, mint a nagymamánk, olyan kedvesek lenni, mint a testvérünk, és olyan céltudatosak, mint a főnökünk. Mindenkiben van ugyanis legalább egy olyan tulajdonság, amely mások számára annyira vonzó lehet, hogy szeretne hasonlítani rá.

És ha valaki csak abban biztos, hogy milyen nem szeretne lenni, mert látott rossz példát, az is több, mint a semmi. Olykor jóval több. Hiszen a negatív példákat elkerülni sokkal könnyebb, mint a pozitívakat követni. A negatív példa ugyanis, mint egy világító piros lámpa, vagy mint egy stop tábla, mindig ott lesz, és figyelmeztet arra, hogy valami nem jó. Igencsak nagy ereje van annak, ha valamit el szeretnénk kerülni, mert pontosan tudjuk, hogy az el nem kerülés következményekkel jár. Tehát, ha nincs is példaképünk, legalább egy negatív hőst biztosan tudunk választani magunknak, akinek a példáját látva irányítani tudjuk és akarjuk a saját életünket.

A példaképek és ideálok kiválasztása önmagában biztosan nem teszi könnyebbé az életünket, de egyes helyzetekben segíthet. Csökkenti a rajtunk lévő felelősség súlyát, megkönnyíti az egyes problémák elképzelését, segít egységében koncentrálni a döntésekre.

Varga Ágnes Kata

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

Tiszteljük a szolgáltatóipart – egy lemondott időpont tanulsága

A szolgáltatóipar mindennapjaink láthatatlan gerince. Fodrászok, kozmetikusok, masszőrök, szerelők és számtalan más szakember dolgozik azon, hogy kényelmesebb, rendezettebb és élhetőbb legyen az életünk.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.

Elektromos vagy hagyományos fogkefe? Így válassz tudatosan

A megfelelő szájápolás alapja a rendszeres és alapos fogmosás, azonban nemcsak az számít, hogy hányszor mosunk fogat, hanem az is, milyen eszközt és technikát használunk hozzá. Sokan felteszik a kérdést: vajon az elektromos vagy a hagyományos fogkefe a jobb választás?