Menü

Példaképek és negatív hősök

Már egészen kisgyermekkorban másokat utánozva tanulunk meg rengeteg tevékenységet. Ez a korai években tudattalanul történik, azonban már a kisiskolás korban az ember tudatosan elkezd hasonlítani valamilyen tekintélyszemélyre. Ilyen személy általában az egyik szülő, egy pedagógus, vagy egy híresség, de nem ritka az sem, hogy fiktív személy. Ezért is fontos, hogy olyan meséket, történeteket olvassanak a gyermekeknek, olyan filmeket mutassanak nekik, amelynek van tanulsága, és amelyben kiválaszthatják azt a szereplőt, akivel azonosulni tudnak. Erről pedig a legjobb, ha el is beszélgetünk velük. Így tudatosítani tudják magukban azt, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyekben érdemes másokra hasonlítani, és melyek azok, amelyekben nem szükséges vagy nem is ajánlatos.

Időszakonként újra és újra át kell gondolnunk, hogy milyen értékek és szempontok szerint próbálunk élni, és ehhez mindig j példaképeket, ideálokat kell támasztanunk. Ismerkedések, baráti beszélgetések során sokszor előkerül a kérdés, hogy „Te kit tekintesz a példaképednek?” Van, aki erre rögtön rá tud vágni egy nevet, természetesen indoklással, kiemelve azokat a területeket, amelyeken különösen is hasonlítani szeretne rá. És van a másik kategória, amelybe azok az emberek tartoznak, akik ekkor kezdenek el gondolkodni rajta, és a hosszas gondolkodás vége vagy egy velős „Nem tudom” lesz, vagy egy határozatlan, éppen akkor eszébe ötlő „Talán…” kezdetű mondatban választanak maguknak egy új példát, akiről beszélhetnek.

Pedig az is egy válasz, hogy nincs. Hogy csak azt tudom, milyen szeretnék, és milyen nem szeretnék lenni, de nem tudok mondani egy olyan személyt sem, akiben ez összpontosul. Ha valakinek csak egyetlen példaképe van, az nagyon hamar egysíkúvá teszi a gondolkodását és a céljait is. Az a legjobb, ha más területeken más emberek vannak ránk hatással. Például, szeretnénk olyan okosak lenni, mint a tanáraink, olyan jól főzni, mint a nagymamánk, olyan kedvesek lenni, mint a testvérünk, és olyan céltudatosak, mint a főnökünk. Mindenkiben van ugyanis legalább egy olyan tulajdonság, amely mások számára annyira vonzó lehet, hogy szeretne hasonlítani rá.

És ha valaki csak abban biztos, hogy milyen nem szeretne lenni, mert látott rossz példát, az is több, mint a semmi. Olykor jóval több. Hiszen a negatív példákat elkerülni sokkal könnyebb, mint a pozitívakat követni. A negatív példa ugyanis, mint egy világító piros lámpa, vagy mint egy stop tábla, mindig ott lesz, és figyelmeztet arra, hogy valami nem jó. Igencsak nagy ereje van annak, ha valamit el szeretnénk kerülni, mert pontosan tudjuk, hogy az el nem kerülés következményekkel jár. Tehát, ha nincs is példaképünk, legalább egy negatív hőst biztosan tudunk választani magunknak, akinek a példáját látva irányítani tudjuk és akarjuk a saját életünket.

A példaképek és ideálok kiválasztása önmagában biztosan nem teszi könnyebbé az életünket, de egyes helyzetekben segíthet. Csökkenti a rajtunk lévő felelősség súlyát, megkönnyíti az egyes problémák elképzelését, segít egységében koncentrálni a döntésekre.

Varga Ágnes Kata

A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.

Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.

Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.

Fenntarthatóság, kapcsolat és küldetés. Mire szolgál egy közösségi kávéház?

A kihasználatlan publikus épületek és a szabad szobák újraértelmezése egyre népszerűbb irány a rendezvényszervezésben. Az egyik lehetséges forma a közösségi kávéház, amely egyfajta kapcsolódási pontként is működhet. Ez a módszer a költséghatékonyság, a technikai háttér kihasználása és a társadalmi hasznosság szempontjából is előnyös. Ráadásul a legtöbb esetben a kávéházhoz többféle program is kapcsolódik, mint például a zenei estek és a közös vacsorák.

Hogyan maradjunk energikusak a kánikulában?

A nyár sokunknak egyet jelent a szabadsággal, a pihenéssel, a hosszú napsütötte nappalokkal és a várva várt programokkal. Azonban a rekkenő hőség, a párás levegő, a felborult napirend és a kikapcsolódás előtti hajtás könnyen kifacsarhat bennünket. Ha pedig lemerül az energiaszintünk, nehezebb élvezni azt, amiért mindennap dolgoztunk. Az alábbi cikkben arra kaphatunk választ, hogy hogyan őrizhetjük meg a lendületünket a júliusi forróság alatt.