Mikortól válik betegséggé az egészséges élet?

Lépten-nyomon azt láthatjuk, hogy az egészséges életmód címén sokféle áldozatot hoznak emberek, ám sokszor önsanyargatásba torkollik az igyekezet és az odafigyelés. Mikortól számít kórosnak az egészséges életmódra törekvés?

Amikor már valaki napi 2 órát tölt sporttal, folyton lúgosít, állandóan antioxidáns szintet figyel, kalóriát számol, vércukrot mér, mindenhová magával viszi a mérleget vagy egy vagyont költ sokféle vitaminra, teára és étrendkiegészítőre, akkor már kezd kórossá válni az állapota.

Amikor egy magunkra erőltetett viselkedésforma szenvedést szül, akkor már nem felelünk meg az egészséges életmód kritériumainak. Ha már nem úgy eszem, ahogy megkívánom az ételeket, ízeket, amikor már nem úgy sportolok, ahogy a mozgás jólesik, például egy kis kocogás az erdőben, tónál, hanem már egy teljesítménykényszeres állapot az a 2 óra a konditeremben, onnantól már semmi értelme nincs ezt folytatni.

Aki már nem mer enni egy jóízűt, csak „táplálkozni” vagy nem mer átaludni egy hajnali edzést, akkor már teljesítményt hajszol és ott van ez a bizonyos választóvonal és válasz is, a cikkem címében feltett kérdésre. Életmódváltást úgy is véghez lehet vinni, hogy közben élvezzük az ízeket, az ételeket, vagy lehet úgy mozogni, hogy nem terhelem túl magam, csak tetszik, jól érzem magam benne, szívesen csinálom. Valahol a határ is itt van, hogy meddig megyünk el a kényszeres teljesítményhajszolásban.

Aki megijed attól, hogy 200 kalóriával többet evett, vagy nem vette be a tengeri alga kapszulát kovafölddel, lúgosító teával meg zöldteakapszulával és fogyibogyóval, akkor már önsanyargatásról beszélünk, s itt pedig már nem az egészséges élet a cél.

A szorongásoknak mindig van oka, alapja, ami miatt a sportban, önkínzásban látjuk az elégtételt, ha a hozzátartozóink is aggódnak miattunk, akkor érdemes egy szakembert erről megkérdezni. A diéta gyakran átfordul anorexiába, amit a betegek ők maguk nem érzékelnek, csak kívülállók látnak, ezért érdemes a család, barátok véleményét mindig kikérni és meghallgatni, elfogadni. Mivel mindenkinek mást jelent a sok – ami valakinek simán tartható életmód és edzés, az másnak kész kínzás - éppen ezért nehéz megtalálni az egyensúlyt.

Ha a következő érvek többségében magunkra ismerünk, akkor bizony ezen a cikken mélyen el kell gondolkodni, mert rossz úton járunk, eltévedtünk.

Nem megyünk el baráti összejövetelekre mindössze azért, mert félünk, hogy nem tudunk majd ott mit enni, nincs olyan, ami beleillene a diétánkba.
Soha nem iszunk alkoholt, mert sok benne a kalória.
A bőrünk és a hajunk nem egészséges, hajunk hullik, bőrünk fakó.
Elmarad a menzesz.
Minden elfogyasztott kalóriát azonnal el akarunk égetni.
Folyton fáradtak vagyunk, levertek, kedvtelenek.
Túlságosan szigorú napirend szerint élünk, dolgozunk, sportolunk és eszünk, ami nem borulhat fel.
Soha nem eszünk egy szelet (cukros) sütit, vagy tortát.
Pihenőnap nélkül edzünk naponta több órát.
A környezetünk aggódik értünk és ezt szóvá is teszi.

Ha ezek valamelyike is jellemző ránk, érdemes elgondolkodnunk, hogy megéri-e. Hiába hajszoljuk a tökéletességet, csak boldogtalanabbak leszünk és nem leszünk elégedettek külsőnkkel, valójában nem szeretjük eléggé magunkat. Mikor túlzásba vittem a diétát egy ismerősöm csak annyit mondott: „én erre képtelen lennék, ennél jobban szeretem magamat”-s mennyire igaza volt. Szeressük és tiszteljük a testünket. Ha kimerítjük, nem fog segíteni, védeni minket.

Martinka Dia