„Túl jó vagy hozzám” – és ami mögötte van

Az önértékelési problémák nemcsak önbizalomhiányt jelentenek, ennél sokkal tágabb körben kell megfognunk ezt a jelenséget. Egyrészt azért, mert mindennek a kiindulási pontja az, ahogyan önmagunkhoz viszonyulunk. Nem fogunk tudni másokat tisztán látni és reálisan értékelni, ha magunkat nem tudjuk. Innen indulnak ki a kapcsolati válságok, amelyeknek kihatása van a barátságokra, családi viszonyra és a párkapcsolatokra is. Mi okozza bennünk azt, hogy nehezen tudjuk a saját értékeinket helyesen látni?

Az, hogy rengeteg hamis minta van előttünk. Amikor magunkat tekintjük, általában nem a saját magunk által felállított normarendszeren keresztül tesszük, hanem a tanult, elsajátított normarendszer alapján, amelyet a külvilág sugároz felénk. Mi mindig azt tesszük, ami másokból elismerést vált ki, és ha kellő számú elismerést kaptunk már, akkor az alapján magunkat is sikeresnek tekintjük. Ez a folyamat azonban tinédzserkorban kissé átalakul. Akkor kezdődik ugyanis az önálló koncepciók felállítása, a saját célok és normák kitűzése, és azoknak az alapelveknek a kidolgozása, amelyek mentén meg tudjuk határozni később a saját személyiségünket. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ebben az időszakban minél kevesebb hamis inger érje a fiatalokat. Hiszen olykor még felnőtt korban sem egyszerű a saját személyiségünk meghatározása.

Rengetegszer hallhatjuk akár barátok között, akár párkapcsolaton vagy házasságon belül azt a mondatot, hogy „túl jó vagy hozzám”. Első hallásra ez egy nagyon jól hangzó közhely, ami felett el is siklunk, ha halljuk, azonban mégis érdemes figyelembe venni a körülményeket, ha ez elhangzik. Lényeges, hogy ki mondja, és milyen szituációban. Ugyanis, ha valakinek egyébként is önértékelési problémái vannak, esetleg hosszú ideje önbizalomhiányra utaló cselekedetei vannak, akkor sokkal komolyabb dolog is állhat ennek a hátterében. Bár ez egy megszokott mondat annak kifejezésére, hogy nagyra tartjuk, becsüljük a másikat, sokszor mégis valóságos komplexusok állnak mögötte. Mit eredményezhet az, ha hosszú távon is komolyan gondolja ezt valaki?

A legszélsőségesebb esetek a kapcsolat megszakításához szoktak vezetni. Akit az ember túl jónak érez magához képest, annak nem olyan szívesen időzik a társaságában, mivel a saját sikertelenségére emlékezteti. Ezért elmaradnak először a hosszabb találkozók, majd előbb-utóbb kiüresedik a kapcsolat. A másik variáció, ami szintén vezethet a kapcsolat megromlásához, hogy az illető szemrehányást tesz annak, akit magához túl jónak tart, amiért az jobb bizonyos dolgokban. Ez komoly vitákat robbanthat ki. A harmadik lehetőség, hogy a kisebbségi érzéssel rendelkező illető tudatosan meg akar változni, és fejlődni akar. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a bizonyítás vágya ösztönözhet pozitív dolgokra is, de nagyon könnyű átesni a ló túloldalára, és megszállottá válni.

Minden emberi kapcsolatban csak úgy tudunk egészségesen és eredményesen részt venni, ha mind önmagunkat, mind társainkat helyesen és pozitívan tudjuk értékelni. Ehhez nem muszáj, hogy mindenhez egyformán értsünk, vagy hogy ugyanazt kedveljük. Az sem lényeges, hogy a másik által kedvelt dolgokban jók legyünk. A lényeges az, hogy elfogadjuk a saját képességeinket a korlátainkkal együtt, és mások erényeit is értékelni tudjuk.