A tanárok és az apa(anya)-komplexus
- Dátum: 2019.12.11., 18:21
- Varga Ágnes Kata
- anya-komplexus, apa-komplexus, befolyásolás, diák, érzelem, férfi, gyermek, hallgató, helyzet, hierarchia, iskola, kapcsolat, komplexus, kor, lélek, megoldás, nő, oktatás, oktató, pszichológia, szituáció, szülő, tanár, végzettség, viszony
A nevelés, mint tevékenység, az emberiség történetében mindig is jelen volt, csak különböző formában. A nevelés, a szocializáció és a tanulás ugyanis kezdetben a családban zajlott. A normák elsajátításában való segítség a szülők feladata volt. Az évszázadok, évezredek alatt ezt a szerepet apránként átvették a tanítók, a helyszín az iskola lett, és a mesterektől nemcsak műveltségi kérdésekben tanulhattak a gyerekek és fiatalok: nevelő munkájuk az élet minden területére kiterjedt. Manapság az életre nevelés elengedhetetlen része az oktatásnak, még ha olykor ez csak impliciten történik is meg. Azok pedig, akik megtanítanak a saját lábunkra állni, és a mindennapjaink problémáival megküzdeni, jogosan válnak az életünk részévé. Csak az nem mindegy, milyen mértékben.
Ami a legtöbb félreértést okozza, az az ellenkező nemű tanárunk felé táplált túlzott ragaszkodás, bizalom. Talán nem ismerjük pontosan a statisztikákat, de tapasztalataink is bizonyíthatják, hogy a lányok hamarabb kezdenek el kötődni a tanáraikhoz, mint a fiúk. Olykor tévesen ítélik meg a saját érzelmeiket, vagy rosszul dekódolják a pedagógus által küldött információkat. Ez sok kellemetlen helyzetet is eredményezhet. De miért vagyunk hajlamosak a pedagógusaink megszállottjává válni?
Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni az apakomplexust. Ám az anyakomplexus pont ugyanannyira létező dolog, és egyforma mértékben érinti a diákokat. Sőt, míg az apa-komplexus java részt lányokat érint, addig az anya-komplexus mindkét nem tagjaira kifejti hatását. Ez nem attól függ, hogy ki melyik nemhez tartozik, hanem hogy ki milyen bizalmas kapcsolatot ápol a szüleivel.
A tanárok több okból kifolyólag is különösen érintettek egy ilyen folyamatban. A koruk és végzettségük általában hierarchiailag a diákok fölé helyezi őket. Az pedig különösen is fontos szerepet játszik a tanár-diák kapcsolatokban, hogy mennyi időt töltenek együtt. Vannak ugyanis olyan tanárok, oktatók, akik gyakrabban találkoznak tanítványaikkal, mint azok családja. Sokszor többet is tudnak róluk, mint amennyit bárki, hiszen a mindennapok során sok olyan probléma felmerülhet, amelynek megoldása közvetlen beszélgetést igényel a tanárokkal. Ez pedig megkönnyíti, hogy a felek megnyíljanak egymás irányába.
Éppen ezért fontos, hogy ez a nyitottság és bizalom semmiképpen se forduljon át természetellenesen közeli viszonyba, barátságba, legalábbis amíg a hierarchikus viszony fennáll. A másik pedig, hogy diákként próbáljuk meg nem kivetíteni az érzelmeinket, a kötelékeinket a tanárokra, akik jóhiszeműen, segítő szándékkal állnak mellettünk. Ahogyan a tanároknak is törekedniük kell arra, hogy ne érthessék őket félre. Bizonyos keretek megtartása ugyanis mindkét fél érdekeit szolgálja.
Varga Ágnes Kata
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?
Mentális nagytakarítás
Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz
Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?
Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.