Menü

A tanárok és az apa(anya)-komplexus

A nevelés, mint tevékenység, az emberiség történetében mindig is jelen volt, csak különböző formában. A nevelés, a szocializáció és a tanulás ugyanis kezdetben a családban zajlott. A normák elsajátításában való segítség a szülők feladata volt. Az évszázadok, évezredek alatt ezt a szerepet apránként átvették a tanítók, a helyszín az iskola lett, és a mesterektől nemcsak műveltségi kérdésekben tanulhattak a gyerekek és fiatalok: nevelő munkájuk az élet minden területére kiterjedt. Manapság az életre nevelés elengedhetetlen része az oktatásnak, még ha olykor ez csak impliciten történik is meg. Azok pedig, akik megtanítanak a saját lábunkra állni, és a mindennapjaink problémáival megküzdeni, jogosan válnak az életünk részévé. Csak az nem mindegy, milyen mértékben.

Ami a legtöbb félreértést okozza, az az ellenkező nemű tanárunk felé táplált túlzott ragaszkodás, bizalom. Talán nem ismerjük pontosan a statisztikákat, de tapasztalataink is bizonyíthatják, hogy a lányok hamarabb kezdenek el kötődni a tanáraikhoz, mint a fiúk. Olykor tévesen ítélik meg a saját érzelmeiket, vagy rosszul dekódolják a pedagógus által küldött információkat. Ez sok kellemetlen helyzetet is eredményezhet. De miért vagyunk hajlamosak a pedagógusaink megszállottjává válni?

Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni az apakomplexust. Ám az anyakomplexus pont ugyanannyira létező dolog, és egyforma mértékben érinti a diákokat. Sőt, míg az apa-komplexus java részt lányokat érint, addig az anya-komplexus mindkét nem tagjaira kifejti hatását. Ez nem attól függ, hogy ki melyik nemhez tartozik, hanem hogy ki milyen bizalmas kapcsolatot ápol a szüleivel.

A tanárok több okból kifolyólag is különösen érintettek egy ilyen folyamatban. A koruk és végzettségük általában hierarchiailag a diákok fölé helyezi őket. Az pedig különösen is fontos szerepet játszik a tanár-diák kapcsolatokban, hogy mennyi időt töltenek együtt. Vannak ugyanis olyan tanárok, oktatók, akik gyakrabban találkoznak tanítványaikkal, mint azok családja. Sokszor többet is tudnak róluk, mint amennyit bárki, hiszen a mindennapok során sok olyan probléma felmerülhet, amelynek megoldása közvetlen beszélgetést igényel a tanárokkal. Ez pedig megkönnyíti, hogy a felek megnyíljanak egymás irányába.

Éppen ezért fontos, hogy ez a nyitottság és bizalom semmiképpen se forduljon át természetellenesen közeli viszonyba, barátságba, legalábbis amíg a hierarchikus viszony fennáll. A másik pedig, hogy diákként próbáljuk meg nem kivetíteni az érzelmeinket, a kötelékeinket a tanárokra, akik jóhiszeműen, segítő szándékkal állnak mellettünk. Ahogyan a tanároknak is törekedniük kell arra, hogy ne érthessék őket félre. Bizonyos keretek megtartása ugyanis mindkét fél érdekeit szolgálja.

Varga Ágnes Kata

A szorongás fajtái

Bármilyen fajta szorongástól is szenvedünk, a jó hír, hogy a szorongásos zavarok a hatékonyan kezelhetőek. A szorongászavarból való teljes gyógyulás is lehetséges, illetve csökkenthetőek a tünetek annyira, hogy az egyén képes legyen visszatérni a normális életviteléhez.

A felelősségvállalás ezer arca

A legtöbben megijjednek, ha indulatokról, egyéni hibákról beszélünk, viszont ezeket megérteni és kimondani egyfajta út a változás felé. Miért? Mert ha kimondjuk, akkor elismerjük, és ezzel igazzá válik mindaz, amit eddig el lehetett hessegetni gondolatban, ezzel pedig már elindulunk az átalakulás útján. A problémák szőnyeg alá seprésével akadályozzuk a pozitív kimenetelt, és a megoldáskeresést is.

A generalizált szorongás fogságában

A generalizált szorongás (generalizált szorongásos zavar) gyakran jelenik meg az alapellátásban. Jellegzetes tünete a nagyfokú, tartós – gyakran különösebb okot nélkülöző – szorongás és aggodalom bizonyos események vagy cselekedetek miatt. A beteg nehezen képes úrrá lenni szorongása felett, ami gyakran testi panaszokban (fáradtságérzés, izomfeszülés, nyugtalanság, szomatikus tünetek) is megnyilvánul.

Az elengedés fontossága

Ha valaki tanáccsal fordul hozzánk, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén, a párkapcsolatában, vagy egy baráttal, akkor mi sem egyszerűbb, mint azt tanácsolni neki, hogy engedje el, és lépjen tovább. Ha mégsem tesz így, egyáltalán nem értjük. Hiszen nincs ennél könnyebb!

Milyen munka illik hozzám?

A karrier életünk fontos meghatározója, amely szinte minden életszakaszunkat befolyásolja. Felnőttkorban időnk jelentős részét munkánkkal, munkatársainkkal töltjük, és az általunk végzett tevékenység erősen alakítja mindennapjainkat, életstílusunkat, felfogásunkat, és személyes kapcsolati hálónkat is. Nem véletlen, hogy már egészen kicsiként felteszik a kérdést, hogy “mi leszel, ha nagy leszel”.