Menü

A tanárok és az apa(anya)-komplexus

A nevelés, mint tevékenység, az emberiség történetében mindig is jelen volt, csak különböző formában. A nevelés, a szocializáció és a tanulás ugyanis kezdetben a családban zajlott. A normák elsajátításában való segítség a szülők feladata volt. Az évszázadok, évezredek alatt ezt a szerepet apránként átvették a tanítók, a helyszín az iskola lett, és a mesterektől nemcsak műveltségi kérdésekben tanulhattak a gyerekek és fiatalok: nevelő munkájuk az élet minden területére kiterjedt. Manapság az életre nevelés elengedhetetlen része az oktatásnak, még ha olykor ez csak impliciten történik is meg. Azok pedig, akik megtanítanak a saját lábunkra állni, és a mindennapjaink problémáival megküzdeni, jogosan válnak az életünk részévé. Csak az nem mindegy, milyen mértékben.

Ami a legtöbb félreértést okozza, az az ellenkező nemű tanárunk felé táplált túlzott ragaszkodás, bizalom. Talán nem ismerjük pontosan a statisztikákat, de tapasztalataink is bizonyíthatják, hogy a lányok hamarabb kezdenek el kötődni a tanáraikhoz, mint a fiúk. Olykor tévesen ítélik meg a saját érzelmeiket, vagy rosszul dekódolják a pedagógus által küldött információkat. Ez sok kellemetlen helyzetet is eredményezhet. De miért vagyunk hajlamosak a pedagógusaink megszállottjává válni?

Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni az apakomplexust. Ám az anyakomplexus pont ugyanannyira létező dolog, és egyforma mértékben érinti a diákokat. Sőt, míg az apa-komplexus java részt lányokat érint, addig az anya-komplexus mindkét nem tagjaira kifejti hatását. Ez nem attól függ, hogy ki melyik nemhez tartozik, hanem hogy ki milyen bizalmas kapcsolatot ápol a szüleivel.

A tanárok több okból kifolyólag is különösen érintettek egy ilyen folyamatban. A koruk és végzettségük általában hierarchiailag a diákok fölé helyezi őket. Az pedig különösen is fontos szerepet játszik a tanár-diák kapcsolatokban, hogy mennyi időt töltenek együtt. Vannak ugyanis olyan tanárok, oktatók, akik gyakrabban találkoznak tanítványaikkal, mint azok családja. Sokszor többet is tudnak róluk, mint amennyit bárki, hiszen a mindennapok során sok olyan probléma felmerülhet, amelynek megoldása közvetlen beszélgetést igényel a tanárokkal. Ez pedig megkönnyíti, hogy a felek megnyíljanak egymás irányába.

Éppen ezért fontos, hogy ez a nyitottság és bizalom semmiképpen se forduljon át természetellenesen közeli viszonyba, barátságba, legalábbis amíg a hierarchikus viszony fennáll. A másik pedig, hogy diákként próbáljuk meg nem kivetíteni az érzelmeinket, a kötelékeinket a tanárokra, akik jóhiszeműen, segítő szándékkal állnak mellettünk. Ahogyan a tanároknak is törekedniük kell arra, hogy ne érthessék őket félre. Bizonyos keretek megtartása ugyanis mindkét fél érdekeit szolgálja.

Varga Ágnes Kata

A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.

Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.

Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.

Hogyan maradjunk energikusak a kánikulában?

A nyár sokunknak egyet jelent a szabadsággal, a pihenéssel, a hosszú napsütötte nappalokkal és a várva várt programokkal. Azonban a rekkenő hőség, a párás levegő, a felborult napirend és a kikapcsolódás előtti hajtás könnyen kifacsarhat bennünket. Ha pedig lemerül az energiaszintünk, nehezebb élvezni azt, amiért mindennap dolgoztunk. Az alábbi cikkben arra kaphatunk választ, hogy hogyan őrizhetjük meg a lendületünket a júliusi forróság alatt.

"Mancsokkal a lélekig – a kutyás terápia ereje"

A kutyák nemcsak hűséges társaink, hanem segítőink is lehetnek a testi-lelki gyógyulás útján. Az úgynevezett kutyás terápia, más néven állatasszisztált terápia, egyre elterjedtebb a különböző egészségügyi és oktatási intézményekben, sőt már az idősgondozás és a gyermekfejlesztés terén is gyakran alkalmazzák. Mi az a kutyás terápia?