Menü

A bókolás lélektana

A bókolás olykor nem is igazán egy hétköznapi tevékenység, inkább művészet. Rengeteg körülménye van, aminek nem árt megfelelni, feltéve, hogy kellemes hatást szeretnénk elérni vele.

Az egyik ezek közül az, hogy olyan tulajdonságát dicsérjük meg az illetőnek, amely valóban elismerésre méltó, és amit a dicsért fél is annak tart. Ellenkező esetben ugyanis könnyen gúnyként, iróniaként azonosíthatják a megjegyzésünket. Ez az eset akkor is előfordulhat, ha nem megfelelő stílusban tálaljuk mondandónkat. Például, ha trágár vagy vulgáris szavak kíséretében dicsérünk, azzal magát a dicséret tárgyát képező tulajdonságot tesszük komolytalanná. Így pedig az illető inkább sértésnek fogja fel az általunk bóknak szánt megjegyzést. A következő kritérium pedig az, hogy a megfelelő személyt dicsérjük meg. Vagyis, hiába magasztaljuk az egekig valakinek valamilyen tulajdonságát, ha az illetőt nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy ilyen szintű megjegyzést tegyünk. Magyarul, ha ismeretlent dicsérsz, akkor figyelj arra, hogy ne mélyedj bele olyan részletekbe, amelyeket a szituációból kifolyólag nem ismerhetsz. Pillanatnyi álláspontot fogalmazz meg, és inkább állapotszerű tájékoztatást adj a véleményedről, mint átfogót.

Ne mondj például olyat, hogy "te egy nagyon kedves ember vagy", ha az illetőt először látod. Fontos az is, hogy kerüld a túlzásokat, hiszen ezek is hiteltelenné változtatják a bókot, akármilyen komolyan gondold is azt. Tartózkodj például az olyan mondatoktól, hogy "neked van a legszebb hangod, amit valaha hallottam", vagy "a te szemeid szépsége mellett mindenki másé eltörpül". Ilyen esetekben ugyanis megsérthetjük azt, aki esetleg kívülállóként hallja megnyilvánulásunkat, másrészt azt a benyomást keltjük, hogy könnyen meggyőzhetőek és elbizonytalaníthatóak vagyunk, akik első benyomás alapján ítélnek. Inkább megfontoltabban, szolidabban dicsérjünk, így annak komolyságában kevésbé fognak kételkedni.

A bókokat illik fogadni is, nincs szükség szabadkozásra, nyugodtan megköszönhetjük az illetőnek, hogy észrevett rajtunk egy dicséretre méltó tulajdonságot. Jó, ha kifejezzük azt is, hogy jól esik a pozitív visszajelzés. Márpedig, szinte biztos, hogy nemcsak jól esik egy bók, de vágyunk is rá. A hiányalapú szükségleteink között szerepel az elismerés, elfogadás iránti vágy. Ha pedig ezt nem kapjuk meg, nehezebben jutunk el az önelfogadás, önérvényesítés szintjére. Tehát nemcsak jó, ha tudunk bókolni és bókokat fogadni, de szükséges is. Merjünk dicsérni, merjünk kedvesek lenni, és ezzel nemcsak embertársaink lelki egészségét idézzük elő, de a sajátunkat is.

Varga Ágnes Kata

A meditációs alapok elsajátítása

Előkészület nélkül nincs próbálkozás.
Próbálkozás nélkül nincs fejlődés.
Fejlődés nélkül nincs tökéletesség.
Tökéletesség nélkül nincs elégedettség.

Hogyan legyél magabiztos és sikeres egy randin?

A magabiztosság az egyik legvonzóbb tulajdonság tud lenni egy embernél. A legtöbb nő imádja, hogy ha egy magabiztos férfival van dolga. Ha valaki elégedettséget sugároz és kiáll magáért, akkor az a másik fél számára azt jelentheti, hogy tudja mit akar. Nézzünk meg néhány tippet, amelyekkel magabiztosak lehetünk egy randin.

Az ölelés ereje

Ha átölelünk valakit, azonnal szívet melengető, kellemes boldogság érzést, elégedettsége tapasztalunk, de a tudósok szerint az ölelés előnye ennél jóval több. Érdekes tény, hogy egy átlagos ölelés mindössze 3 másodpercig tart, 20 másodperc elteltével pedig már boldogsághormonok szabadulnak fel, ezért jó egy hosszú ideig tartó ölelés.

Elismerés, népszerűség, és az önbizalomhiány- avagy hogyan hat ránk az énkép?

Az énképünk legfontosabb része az önbecsülésünk. Az önmagunkról alkotott meggyőződéseink befolyásolják az érzelmeinket, irányítják a cselekedeteinket, és hatnak a mindennapjainkra. Alapvetően mind az önmagunkkal való elégedettségre törekszünk és pozitív énképre vágyunk. A kérdés az, hogy miért számít ebben az önismeret és, hogy mitől lesz pozitív az énképünk?

A betegségtudat pszichológiája

Sokunk megfigyelhette, hogy nap mint nap számos testi és lelki tünetet is megtapasztalhatunk magunkon. Nem mindegy, hogy ezeket a jelzéseket hogyan értelmezzük, interpretáljuk önmagunk számára. Bizonyos általunk megtapasztalt problémákat képesek vagyunk felnagyítani, vagy éppen teljesen elnyomjuk magunkban azokat.