Menü

Munkamánia - amikor a főnök mondja, hogy elég

Nehéz megítélni, hogy mikor ajánlatos leállni a munkával. Főleg azért, mert a túlhajszoltság, a munkamánia mögött különböző motivációk állhatnak. Egyesek azért képesek túlzásokba esni, mert pénz szűkében vannak. Általában ez az állapot elmúlik akkor, amikor a krízis, vagyis a pénzhiány megszűnik. De az is előfordulhat, hogy a plusz kereset újabb spirált indít el. Ugyanis azok, akik plusz munkát vállalnak egy kicsivel több pénzért, a megszaporodott fizetésük láttán könnyen elhatározhatják, hogy szeretnék állandóvá tenni ezt a jólétet. Benne ragadnak a sokkal több munkaórával járó állapotban, hozzászoknak és egyre többet vállalnak érte. Ennek a helyzetnek az elsődleges motivációja a pénzszerzés, de ezt a szerepet legtöbbször átveszi valami egészen más, mégpedig a megszokás vagy a kiüresedés. Ez ugyanúgy megszállottsághoz vezethet, mint az, ha valakinek az egyetlen örömét a munkája adja.

A munkamánia veszélyes, hiszen csupán arról lehet észrevenni, hogy az adott személy leszűkíti az érdeklődési körét, kevesebbet jár el szórakozni, kevesebb dolog foglalkoztatja, ellenben nagyon lelkes, ha a munkájáról van szó. Ez a lelkesedés azonban nem örömteli, hanem inkább nyomasztó, egy folyamatos stressztényező az életében, egyfajta kényszer, hogy meg akar felelni és ezt semmi sem akadályozhatja meg. Elsődleges céllá válik a munka, de mögötte nincs semmi egyéb motiváció, csak ez a kényszer

A munkába fektetett idő és a munka minősége nem feltétlen arányos. Előfordul, hogy egy feladatra akkor tudunk csak helyesen koncentrálni, ha bizonyos időközönként hosszabb pihenőket tartunk. Ezért a hatékonyság érdekében a megszabott munkaórákon túl csak ritkán szabad dolgozni.

Mit tehetünk, ha ennek képtelenek vagyunk eleget tenni? Ha a családunkkal, barátainkkal való beszélgetés nem segít, próbáljunk új hobbit keresni. Ez elősegíti új motivációk megtalálását. A sportok, művészetek, de akár az olvasás is könnyen ki tud zökkenteni a munkamániából. Ha mégsem, kérjük szakértő segítségét!

Varga Ágnes Kata

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.