Az elengedés művészete – tippek a stresszmentes élethez
- Dátum: 2019.08.15., 19:06
- Sipos Zsófia
- belső tényező, elengedés, elvárás, hétköznap, kényszer, külső tényező, stressz
A stressz, az aggódás, az idegesség ma már szinte minden ember hétköznapjait megkeserítik. Legyen szó külső vagy belső, saját magunk felé támasztott elvárásokról, a megfelelési kényszer ott van bennünk. Ez sokszor motiváció is lehet, de legtöbbször a mentális és a fizikális egészség rovására megy. Azonban nem muszáj így élni az életünket. Íme pár tipp és tanács, hogyan lehet stresszmentesen megélni a hétköznapokat!
Az első és talán legfontosabb: foglalkozz önmagaddal. Talán ma már senkinek nem kell megmagyarázni az „én-idő” fogalmát, aminek nagyobb súlya van, mint gondolnánk. A kiegyensúlyozott élet egyik legfontosabb alapkövét képezi a minőségi én-idő. Ez bármi lehet, edzéssel, művészetekkel, családdal töltött idő is, a lényeg, hogy ne a feladatokra, munkára, határidőkre koncentráljunk közben.

Ehhez kapcsolódik a rendszeresség. A kiegyensúlyozottsággal együtt jár a rendszer, tudjuk mit mikor csinálunk. Egy egyszerű időbeosztás csodákra lehet képes! Segít rendben tartani a teendőket és a segítségével olyan dolgokra is idő marad, amikre nem is gondolnánk.
A feszültséglevezetés is kiemelkedően fontos, szorosan kapcsolódik az én-időhöz. A hétköznapok során akarva-akaratlanul kerülünk olyan szituációkba, ahol feszültség generálódik. Ezt nem lehet kikerülni, azonban lehet jól kezelni. Fontos, hogy az életünkben mindennek meglegyen a helye és mindent a helyén kezeljünk. A munka feszültségét ne vigyük haza, az otthoni feszültséget pedig a munkahelyre.
Persze mindez a valós hétköznapokban sokszor nem így alakul. Hibázunk, mert emberek vagyunk és előfordul az is, hogy egy szituáció nem rajtunk áll. A lényeg az elhatározás és a tudatos jelenlét. Ne hagyjuk sodródni magunkat az eseményekkel!

Engedjük el az apró dolgokat! Fontos, hogy tudjunk szelektálni. Mi az, ami belefér az erőforrásainkba és ami prioritást élvez, és mi az, ami nem. Ez a szelektálás tényleg fontos alapja a stresszmentes életnek, mert amint megvan mi az, ami lényeges, el lehet engedni azt, ami valójában nem az. Az elengedés szabadsággal jár. A szabadság pedig kiegyensúlyozottsággal.
Mint írtam már az élet sokszor felülírja ezeket a helyzeteket, de nem szabad, hogy ez befolyásoljon. A lényeg, hogy törekedj a rendszerességre, a szelektálásra, a feszültséglevezetésre. És fókuszálj arra, ami igazán fontos az életben.
Sipos Zsófia
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.