Menü

Mi is az az irónia, és hogyan kezeljük helyesen?

A szavak hangalakja és a hozzájuk tartozó jelentés vizsgálatával a szemantika tudományága foglalkozik, ám ez nem mindig elégséges a megértéshez. A sugallt, mögöttes jelentésekkel, az elvont alakokkal, a beszéd szándékával és az iróniával egy ennél újabb tudomány területén találkozhatunk: ez a pragmatika. Minden, amit mondunk, ezer féle jelentést hordozhat, és a mi agyunk az, ami elég intelligens ahhoz, hogy ezek közül kiválassza a legideálisabbat. Ez biztosítja a megértést. Csakhogy a beszélő (adó) agya és a hallgató (vevő) agya nem ugyanúgy működik. Meglehet, hogy mi valamit teljesen másképp dekódolunk, mint ahogyan azt a beszélő valójában gondolta. Ez okozhatja a félreértést.

Az irónia éppen a félreérthető helyzetekből táplálkozik: a célja, hogy a kimondott szavak jelentésével teljesen ellentétes értelmezést sugalljon. Ha például ironikusan azt mondjuk, hogy „De jó lenne”, akkor a szavak önmagukban mély egyetértésre engednének következtetni, a hangsúly pedig elárulja, hogy a gyökeres ellentétét gondoljuk. Elméletben a hangsúly elárulja a mögöttes szándékunkat, de a gyakorlatban ez nem mindig van így. Az irónia csak akkor éri el a célját, ha megértik. Megérteni pedig sokszor elég nehéz.

Vannak emberek, akiknek az agya nem is fogadja be az iróniát. Sőt, a kisgyerekek sem értik azt. Ezért óvatosan is kell használni. Vannak helyzetek, amelyekben kifejezetten mellőznünk kell. Ilyen például egy állásinterjú, egy felettessel vagy idősebb személlyel való beszélgetés, vagy bármilyen olyan helyzet, amelyben különösen fontos a félreértések elkerülése. Viszont, ha mások beszédében érzékeljük az iróniát, mindenképpen érdemes valahogyan reagálni, és kifejezni, hogy nem történt félreértés, megértettük a beszélő valódi szándékát.

Az írott nyelvben az irónia érzékeltetése szinte lehetetlen, ezért levélben, e-mailben, esszében, leírásban érdemes kerülni azt. Ha mindenképpen használni szeretnénk, akkor érdemes idézőjelekkel, vagy egyéb írásjelekkel érzékeltetni, hogy nem szó szerinti értelmezést szeretnénk sugallni. Manapság az írott-beszélt nyelvben, vagyis az sms-ben, chatben ugyanez a helyzet. Ha valakinek a telefonunkról vagy számítógépről írunk, szintén nagyon nehéz ironikusnak lenni. Viszont a különböző emotikonok a segítségünkre lehetnek ilyen esetekben.

Az irónia használatára nincs szabály, de néhány dolgot azért szem előtt kell tartanunk: csak olyanokkal szemben használjuk, akik megértik, helyén tudják kezelni, nem sértődnek meg rajta, és megértik a szándékot, amely minket vezérel.

Szülőnek lenni beteljesedés?

Vannak életcéljaink, legalábbis jó esetben. Több dolgot szeretnénk elérni, s ezek a dolgok az élet különböző területeihez kapcsolódnak. A családi élet és az ezt biztosító mögöttes egzisztencia sokak tervei között szerepel, de hogy ez maga az élet beteljesedése is lenne, nos, az egy vitatott kérdés.

Példaképek és negatív hősök

Más emberek élete mindig példa a számunkra. Valamilyen módon az előttünk járó emberek hatással vannak ránk, vagy azért, mert ellesünk tőlük néhány alkalmazandó technikát, vagy épp ellenkezőleg.

Tippek sorozatfüggőknek

"Nem vagyunk sorozatfüggők, csak szeretjük rendesen megnézni őket." Igen-igen, csak az új részt várjuk, csak ezt az évadot gyorsan megnézzük nem is foglalkozunk vele később... Ha ezek az önáltató mondatok frusztrációval töltenek el, akkor neked is jól jöhet néhány tipp a "leszokáshoz".

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.