Menü

Mi is az az irónia, és hogyan kezeljük helyesen?

A szavak hangalakja és a hozzájuk tartozó jelentés vizsgálatával a szemantika tudományága foglalkozik, ám ez nem mindig elégséges a megértéshez. A sugallt, mögöttes jelentésekkel, az elvont alakokkal, a beszéd szándékával és az iróniával egy ennél újabb tudomány területén találkozhatunk: ez a pragmatika. Minden, amit mondunk, ezer féle jelentést hordozhat, és a mi agyunk az, ami elég intelligens ahhoz, hogy ezek közül kiválassza a legideálisabbat. Ez biztosítja a megértést. Csakhogy a beszélő (adó) agya és a hallgató (vevő) agya nem ugyanúgy működik. Meglehet, hogy mi valamit teljesen másképp dekódolunk, mint ahogyan azt a beszélő valójában gondolta. Ez okozhatja a félreértést.

Az irónia éppen a félreérthető helyzetekből táplálkozik: a célja, hogy a kimondott szavak jelentésével teljesen ellentétes értelmezést sugalljon. Ha például ironikusan azt mondjuk, hogy „De jó lenne”, akkor a szavak önmagukban mély egyetértésre engednének következtetni, a hangsúly pedig elárulja, hogy a gyökeres ellentétét gondoljuk. Elméletben a hangsúly elárulja a mögöttes szándékunkat, de a gyakorlatban ez nem mindig van így. Az irónia csak akkor éri el a célját, ha megértik. Megérteni pedig sokszor elég nehéz.

Vannak emberek, akiknek az agya nem is fogadja be az iróniát. Sőt, a kisgyerekek sem értik azt. Ezért óvatosan is kell használni. Vannak helyzetek, amelyekben kifejezetten mellőznünk kell. Ilyen például egy állásinterjú, egy felettessel vagy idősebb személlyel való beszélgetés, vagy bármilyen olyan helyzet, amelyben különösen fontos a félreértések elkerülése. Viszont, ha mások beszédében érzékeljük az iróniát, mindenképpen érdemes valahogyan reagálni, és kifejezni, hogy nem történt félreértés, megértettük a beszélő valódi szándékát.

Az írott nyelvben az irónia érzékeltetése szinte lehetetlen, ezért levélben, e-mailben, esszében, leírásban érdemes kerülni azt. Ha mindenképpen használni szeretnénk, akkor érdemes idézőjelekkel, vagy egyéb írásjelekkel érzékeltetni, hogy nem szó szerinti értelmezést szeretnénk sugallni. Manapság az írott-beszélt nyelvben, vagyis az sms-ben, chatben ugyanez a helyzet. Ha valakinek a telefonunkról vagy számítógépről írunk, szintén nagyon nehéz ironikusnak lenni. Viszont a különböző emotikonok a segítségünkre lehetnek ilyen esetekben.

Az irónia használatára nincs szabály, de néhány dolgot azért szem előtt kell tartanunk: csak olyanokkal szemben használjuk, akik megértik, helyén tudják kezelni, nem sértődnek meg rajta, és megértik a szándékot, amely minket vezérel.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?

Hogyan küzdjünk a téli szorongás és depresszió ellen?

A hideg, rövid nappalok és a kevés természetes fény sok embert érintő problémát, a téli szorongást vagy depressziót okozhatnak. Bár a jelenség gyakran enyhébb formában jelentkezik, hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget.