Önállósodik a gyerek
- Dátum: 2019.07.18., 17:34
- Martinka Dia
- aggódás, barátok, beszélget, bevásárol, bicaj, bolt, egyedül, elbizonytalanodik, elenged, fejlődés, fejlődik, felfedez, felnőtt, felnőtté válás, folyamat, gyerek, gyermeknevelés., kísérletezni, környezeti kihívás, megenged, önállósodás, szabad, szabadság, szülő, tapasztalt, tevékenység
Kilenc éves a nagyobbik fiam. Minden nap megkapom tőle, hogy nem engedem el egyedül sehová a közeli bolton kívül. Pedig ő a távolabbi boltba is elmenne szívesen bevásárolni, sőt még bicajjal is közlekedhetne, de én túlaggódok mindent, pedig a barátainak már annyi mindent szabad. (satöbbi) Tudom, hogy fejlődik tőle, ha kipróbálhatja a felnőtt tevékenységeket (vásárlás, főzés, telefonálás) s ha nem engedjük, sose áll a lábára. De hol és hogy kezdődik az önállósodás és mit tehet egy szülő, hogy ebben a helyzetben megtalálja az arany középutat? Mi a jó döntés, mitől érzi a gyermekünk, hogy megbízunk benne, s mi az, amit még korai megengedni?
Ilyenkor nagyon jó tapasztaltabb szülőkkel beszélgetni. Nyilván hagyni kell a gyereket kísérletezni, felfedezni, önállóan elmenni valahová, feladatokat rábízni – de emellett kellően kell vezetni, irányítani, nevelni is kell.
Az én fiam attól érezte nagyfiúnak magát, hogy elmehetett egyedül a boltba. Hogy kapott kétezer forintot és bevásárolhatott, s magának is választhatott valami kis jutalmat. Azt látom, hogy nagyon eltérőek a nevelési módszerek a családok között, ezért van az, hogy egyik osztálytársunk már önállóan, bicajjal jár suliba, a másikat pedig még a sarki fagyizóba sem engedik el egyedül. A szülők pedig elbizonytalanodnak, már nem tudják, mit súgnak az ösztöneik, ez pedig elég nagy nyomás és felelősség. Az igazság az, hogy nehéz elengedni a gyerekünket. A különválás ugyanis nemcsak a gyerek, hanem a szülők számára is ijesztő folyamat. Nem csak a gyerekek függnek a szüleiktől, hanem mi is a gyermekeinktől. Lehet, hogy saját magunkat látjuk bennük? Pedig a fejlődésükhöz, későbbi felnőtté válásukhoz szükségesek a megfelelő környezeti kihívások.
Az természetesen itt is igaz, hogy fontos a fokozatosság. Ha már a gyerekekre lehet bízni saját közvetlen környezete rendbetételét (saját szoba, szekrény, fiókjai rendje) utána lehet „szintet lépni” és komolyabb feladatok elé állítani, hogy ezt követhesse később egy rövidebb otthoni egyedüllét, kisebb bevásárlás, önálló iskolába menet. Gondok persze abból gyakran adódnak, hogy a jogokkal együtt járó felelősséget és kötelességeket már nem szívesen vállalják. Bizony.
„A gyereknek a szabadság ugyanolyan fontos, mint a levegő”- mondják a szakemberek, s a következő lépéseket javasolják átgondolni a gyermekünk önállósodása érdekében: Nézzünk magunkba: talán nehéz megélni, hogy esetleg bizonyos dolgokban már nincs rám szüksége a gyereknek? Milyen gyakran engedem őt egyedül dönteni? Sokszor megcsináljuk helyette, ami elsőre nem sikerül? Beszélgetünk vele eleget?
Az önállóságra törekvés, mint minden a gyermeknevelésben, tanulási folyamat és valóban nem egyszerű. Az örök aggódás játszik folyamatosan az önállóságra neveléssel. Sajnos nem tudok pontos receptet adni ehhez a folyamathoz, sőt meglehet, inkább kérdések sorát vetettem fel, mindenesetre érdemes átgondolni, melyek azok az apróbb lépések, mellyel segíthetjük és engedhetjük a saját kis útján, az önállóság felé a gyermekünket.
Az én fiam egyébként ma nagyon önálló volt. Elküldtem tejért a boltba, aztán azzal jött haza, hogy mindenkinek hozott valamit. Egyedül apának nem, mert neki sört akart venni, de a pénztáros néni nem engedte…
A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.
Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.
Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!
Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?

A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.