Megbetegít-e a féltékenység?
- Dátum: 2019.06.01., 08:46
- Varga Ágnes Kata
- agy, álláspont, alvás, betegség, egészség, érzelem, féltékenység, hormon, nyugalom, pihenés, pulzus, stressz, szimpatikus hatás, szorongás, tudomány, zavar
A kapcsolati-párkapcsolati féltékenység az egyik leggyakoribb oka a veszekedéseknek. Nem csupán annak a hangulatát és általános közérzetétvteszi tönkre, aki az érzést táplálja, hanem azét is, akire irányul. Nehéz ugyanis ezt a negatív érzelmet egy viszonylag normál szinten tartani. Könnyen elfajulhat, és ha nem próbálkozunk keményen a legyőzésével, akkor az irányítást is átveheti.
De milyen hatással van a testünkre? Van-e egyáltalán? Természetesen igen. Sokan azt mondják, hogy a vért és ezáltal a májat mérgezi meg a féltékenység, de nem ez az orvosok által közölt álláspont. Az biztos, hogy rendkívül káros. Az agyból ugyanis kiváltja a szimpatikus hatást, ami a veszélyhelyzetek, nagyfokú teljesítményt igénylő szituációk esetében aktiválódik. Ez a hatás emeli meg a pulzusszámot, a vércukorszintet, segít az izmoknak a jobb teljesítmény elérésében. Azonban nem jó, ha ez a hatás tartósan és gyakran fennáll, ugyanis a szívnek rendkívül megterhelő.
Olyan ez, mintha egész nap futnánk. Hosszú távon akár rossz vérnyomást, állandó magas vércukorszintet eredményezhet, és fogyáshoz is vezet. Nos, nem, nem a jó értelemben.
Mindezek mellett szorongást is válthat ki. Felismerhetjük a szorongást arról, hogy állandóan nyugtalanok vagyunk, álmatlanság gyötör bennünket, nehéz kikapcsolnunk az agyunkat és egy adott dologra fókuszálni, illetve nehezen tudjuk magunkat megnyugtatni. Ez az állapot általában akkor áll fenn, ha valamilyen trauma, nagyfokú sérelem ér bennünket, vagy előttünk áll egy legyőzhetetlennek tűnő nehézség. Ilyenkor az agyunk újra és újra végigpörgeti a problémáinkat, és megoldásra sarkall bennünket, még olyankor is, mikor megoldhatatlan, vagy tőlünk független helyzet váltja ki ezt a reakciót. A féltékenység általában a megoldhatatlan kategóriába tartozik, hiszen, ha alaptalan, akkor az egész nyugtalanító helyzetet csak mi kreáltuk, ha pedig van alapja, akkor az az adott körülmény nem rajtunk múlik. A féltékenységben épp ez a tehetetlenség-érzés az, ami megrémíti az embert, és ez az, ami az ösztönös védekezést és támadást kiváltja. Nem maga a féltékenység az, ami beteggé tesz, hanem a csalódástól való félelem.
Akármi is legyen az oka ennek az állapotnak, most már biztos, hogy sem a saját egészségünkre nincs jó hatással, sem társainkéra. Igyekezzünk minél jobban megfékezni, hogy elkerüljük a konfliktushelyzeteket, és ezáltal egészségesebbek maradjunk.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.