Állandó pesszimizmus – hogyan küzdjük le?

Egyáltalán honnan ered ez a negatív attitűd? Mindenkiben egyenként, egymástól függetlenül alakul ki, vagy kollektíven száll ránk a tudat, és önmagát gerjesztve növekszi kegyre nagyobbá és nagyobbá, ahogyan meglátjuk azt mindenki másban? A válasz az, hogy mindkettő. Pesszimista emberek a világ minden táján vannak, és rengeteg tényező befolyásolja a hozzáállásukat: életkor, egészségi állapot, családi helyzet, anyagi biztonság, és kapaszkodjunk meg, még az időjárás is. Igen, gondoljunk csak bele! Mennyivel könnyebb árasztani magunkból a negatív hangulatot egyébként is esős, ködös időben! Ha hideg van, mennyivel könnyebben válunk belül is hideggé, elutasítóvá a pozitív dolgokkal szemben! Mennyivel könnyebb csukott szemmel járnunk a jó dolgok mellett, és befogadóvá válni mindenre, ami rossz.

De ha ez valóban így van, akkor nem is lehet ellene tenni? A lehető legpesszimistább dolog lenne azt mondani, hogy nem. És az sem jó hozzáállás, ha csakis a környezetünkre fogjuk a saját attitűdünket. Hiszen hiába befolyásolhatja annyi minden, a kialakítása mégis belőlünk indul. Az, hogy a jövőnket, a velünk történő dolgok végkifejletét hogyan látjuk, döntések kérdése. És igen, előfordulhat, hogy a hangulatunk negatív, de mi mégis pozitívak szeretnénk lenni. Nagyon nagy erőfeszítés, de hát melyik változás nem az?

A pesszimizmusunk leküzdéséhez az első lépés észrevenni a helyzeteket, amelyekben pesszimisták szoktunk lenni. Ilyen például egy-egy projekt, feladat, dolgozat vagy vizsga, amelyet a végén ráhagyunk, mert azt gondoljuk: „á, úgysem fog jól sikerülni”. Ha meglátjuk, mely helyzetekben legyintünk és adjuk fel, akkor már rendelkezünk azzal a tudással, hogy a jó és a rossz hozzáállást meg tudjuk különböztetni.

Ha már átlátjuk a helyzeteinket, megpróbálhatjuk kicsit motiválni magunkat. Például, egy olyan helyzetben, amely során rossz eredményt várunk, kicsit több energiát fektethetünk bele, és ez a plusz energia lehet az, aminek a végén örülünk. Tegyük fel, hogy előttünk áll egy nehéz projekt/dolgozat/vizsga, amelytől félünk, és azt gondoljuk róla, hogy nem sikerülhet. Tegyünk érte egy kicsit többet, mint egyébként tennénk, és helyezzük előtérbe ezt az erőfeszítést: ez ugyanis egy út ahhoz, hogy természetessé váljon a több erőfeszítés. Ez pedig megnyugtathat minket, még akkor is, ha nem zárjuk a feladatot tökéletes eredménnyel.

Persze kissé erőltetettnek tűnhet, ha minden apró dologban valami teljesen átlagos pozitívumot keresünk. De mégis segíthet, hogy sem a magunk, sem a környezetünk kedve ne menjen a kihívások rovására. És ha ezt az apró lépést meg tudjuk tenni, már jóval könnyebb lesz ösztönözni magunkat olyankor is, amikor valóban rossz dolgok történnek. Sokkal könnyebb úgy felrázni a környezetünket, hogy mi magunk a helyén tudjuk kezelni a kis dolgokat. Először mindig kicsiben kell elkezdeni. Ha a teljesen hétköznapi helyzetekben el tudjuk űzni a pesszimizmusunkat, akkor sikerülni fog ez olyankor is, amikor valóban nagy dolgokról van szó, és esetleg mások is érintettek. A legfontosabb, hogy ne várjuk el magunktól a teljes nyugalmat és a tökéletességet, csupán igyekezzünk a világot olyannak látni, amilyen valójában, és nem olyannak, mint amilyen a legrosszabb rémálmainkban. Ehhez pedig csak egy kis figyelem és elhatározás szükséges.