Menü

Érzelmi függőség

Amikor valakiről azt mondjuk, hogy függő, általában a dohányzás, az alkohol vagy a drog jut eszünkbe. És ennek kezelését csakis zárt, börtönre hasonlító ajtók mögött, szigorú orvosokkal tudjuk elképzelni. Pedig valamilyen szinten mindenki függő. Van, aki a munkájának rabja, van, aki a családjának a megszállottja, van, akit egyféle tevékenység vonz már-már betegesen. Akár bevalljuk, akár nem, mindnyájunkban van egy kis egészségtelen ragaszkodás valamihez. Az egyetlen, ami megkülönböztet egymástól minket, az a „függőségünk” megnyilvánulása, mértéke és kordában tartása.

Az érzelmi függőségről klinikai szakpszichológiai könyvek több tucatja szól, melyek részletről részletre feltárják az okokat, következményeket, tapasztalatokat, fokozatokat és szinteket, így könnyebbé teszik az értelmezést a saját helyzetünkben. De természetesen sem a könyvek, sem a google nem fog segíteni abban, hogy nyom nélkül eltűnjön az érzelmi függőségünk. És talán önmagában a nagyon erős akaratunk sem elég, mutatjuk, miért.

Arra az emberre mondjuk, hogy érzelmileg függő, aki nem tud egészséges, egyenlő emberi kapcsolatot fenntartani valakivel. Ezt a hétköznapokban főleg párkapcsolatra értjük, pedig családon belüli kapcsolatokban is előfordul függőség a másik féltől. Ha valaki csakis úgy tudja jól érezni magát, akkor tud jókedvű, vidám, egészséges és kiegyensúlyozott lenni, ha a függősége tárgya, egy bizonyos személy vele van, vagy egy bizonyos állapot fennáll (például kapcsolat, házasság, barátság, közeli viszony). Enyhe esetekben ez nem okoz problémát, talán fel sem tűnik. De van olyan eset, amelyben érdemes utána nézni és segítséget kérni, mert sok későbbi fejfájástól kímél meg minket.

Például figyelni kell arra a szülőre, aki csak a gyerekei társaságában érzi jól magát, máskülönben ideges, frusztrált, esetleg depressziós. Ha ez az állapot tartósan fennáll, akkor elképzelhető, hogy valamilyen érzelmi zavarral küzd, amely lehet függőség, és érdemes vele szakembert felkeresni.

Az a férj vagy feleség, esetleg barát vagy barátnő is érzelmi függő lehet, aki nem találja a helyét a párja nélkül, nem tudja magát jól érezni nélküle, és emiatt esetleg rá is akaszkodik a párjára. Kísérő tényező lehet a bizalmatlanság, érzelmi zsarolás, tiltás, féltékenység.

És barátságokban is előfordulhat, hogy az ember csakis a baráti társasága vagy a legjobb barátja társaságát viseli el. Intő jel lehet, ha hirtelen az adott személy számon kérővé válik, minden pillanatot a barátjával/barátaival akar tölteni, minden problémáját rájuk terheli. Ez csak abban az esetben súlyos probléma, ha köztudottan senki mással nem ápol jó kapcsolatot.

A legjobb védekezés ez ellen a probléma ellen az, ha nyitott szemmel járunk, vigyázunk a környezetünkre és önmagunkra, és ha felismertük a problémát magunkban vagy egy társunkban, akkor segítséget keresünk, szakember véleményét kikérjük. Egymás segítése és a megfelelő szakember kezelése biztosan kisegít valamennyiünket ebből a nehéz helyzetből.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.