Menü

Színek, illatok, élmények - mi segít a tanulásban?

Sokan azt hisszük, hogy a besötétített szoba, a felkapcsolt asztali lámpa és a teljes csend a sikeres tanulás kulcsa. És persze van, akinek ez tényleg használ. Csakhogy teljes csendet sosem tudunk teremteni magunk körül, hiszen az agyunk ezernyi dallam lejátszásába kezd bele bármelyik pillanatban, vagy a tíz évvel ezelőtt tanult verseket igyekszik visszaidézni, esetleg a paradicsomos káposzta receptjére fókuszál. Röviden tehát, a csend nem kívülről jön, és ha belül nincs meg, akkor lehet bármennyire hangszigetelt a szobánk, nem fog elérni minket a belső nyugalom. De ha már úgyis zavar minket egy hang, vagy nevezzük zajnak, miért ne irányítanánk a minket körülvevő hangokat mi magunk, és fordítanánk a saját hasznunkra?

Például, ha van egy zene, amit szeretünk és tudunk is kívülről, akkor nagyon halkan lejátszhatjuk, mialatt egy tételt/témakört tanulunk. Így egy kellemes légkört teremthetünk a tanulás számára. Viszont semmiképp se valamilyen remixet rakjunk be, mert az összekavarhat minket! Ráadásul abban az esetben a zene inkább zavaró tényezővé válik, mint segítséggé. Legjobb lenne, ha egy zenét egy tételhez/témakörhöz/tantárgyhoz kötnénk. Így a felidézése a tétel felidézésében is segít azáltal, hogy társítjuk hozzá, és így könnyebbé és gördülékenyebbé teszi a tanulást, nem is beszélve arról, hogy így sokkal kellemesebb lesz. De ha kedvenc zenéid zavarnak tanulás vagy gyakorlás közben, akkor bekapcsolhatunk zen dallamokat, nyugtató zenét, madárcsicsergést is, de szigorúan figyeljünk arra, hogy ne aludjunk el, és ne is álmosítson minket az éppen hallgatott dallam.

De ha nem a hangok ejtenek rabul minket, hanem az illatok, akkor gyűjtsünk össze sokféle, általunk kedvelt aromát. Egy jó tusfürdő illata, egy testápolóé, vagy egy kis fahéj sokkal színesebbé tudja tenni a tanulást. Persze nem egyszerre kell többféle illattal elárasztani a szobát, hiszen az inkább okoz fejfájást, mint kellemes élményt. De ha jól tudod időzíteni és kombinálni az orrodra gyakorolt hatásokat, akkor az illatoknak köszönhetően könnyebben fogod társítani a tananyagot valami jóleső dologhoz. Így, amikor visszaidézed az emlékeidet, kellemesebb érzések fognak majd el.

A színek alapvetően az ember szemét különösen is ingerelik, főképpen akkor, amikor sokféleképpen tapasztaljuk meg azokat. Ezért érdemes tanulás közben színes papírlapokat, tollakat, szövegkiemelőket használni, ugyanis ez könnyebben megjegyezhetővé teszi a velük leírt információkat.

A különféle ingerek, melyek körülvesznek, olykor nehezebbé teszik az életünket, különösen a koncentrációt és a tanulást. De miért kéne a feladatainkból száműzni az általunk kedvelt hangokat, színeket, illatokat? Hiszen mindent a hasznunkra tudunk alakítani.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.