A megbocsátás pszichológiája
- Dátum: 2019.03.05., 03:52
- Varga Ágnes Kata
- belső, bocsánat, düh, egészség, elme, ember, érzelem, harag, hirtelen, igaz, kapcsolat, lélek, megbocsátás, memória, méreg, nyom, őszinteség, psziché, pszichológia, test, veszekedés, vita
A mindennapjaink során hatalmas érzelmi kihívások kerülnek az utunkba, melyeket kisebb-nagyobb sikerekkel túl tudunk szárnyalni. A harag viszont olyan érzés, amely könnyen átveszi az irányítást a bizonytalan emberek érzelmei felett. Hirtelen felindulásból cselekedni olyan könnyű, mint levegőt venni. A megemelkedett pulzusszámunk jóvoltából több vér kerül az agyunkba, amely a hirtelen cselekedetek irányítójává válik. De ez az állapot valamennyire leküzdhető, és viszonylag hamar elmúlik. A nyomok, amiket hagy, azonban sok emberi kapcsolatot határoznak meg a mai napig.
Megbocsátani emberileg olykor lehetetlennek tűnik, méghozzá egy igen alapvető dolog miatt: az emberi memória nem törli ki csak úgy a haragot, amit érzünk. Az ellenünk elkövetett cselekvés nyoma azért marad meg, mert maga a cselekvés egy kellemetlen emlékként beépül az elménk belső fiókjába, ahonnan időről időre előjön. Előfordul ilyenkor, hogy egy személy látványa előidézi bennünk a kellemetlen érzést, amit a harag kialakulásának pillanatában éreztünk. És ezek ellen az érzelmek ellen nem sokat tehetünk, csupán a hirtelen reakciónk jelentőségét tudjuk átértékelni. Az alapvető viszonyulásunkat kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy az úgynevezett megbocsátás ki tudjon bennünk alakulni. Ehhez pedig rengeteg tényező hozzájárul.
De mit is jelent az, hogy megbocsátok? Bizonyára nem azt, hogy amint kimondom, elszáll a haragom és a sértettségem. De semmiképpen nem is azt, hogy nagyvonalúan eltekintek a fájdalomtól, amit okoztál, vagy legalábbis ezt mondom, de aztán évekig felemlegetem. Persze, attól, hogy megbocsátunk, nem kell felejtenünk is. Nem a tettet kell felednünk, hanem a haragot, amit éreztünk. Minden egyes alkalom, mikor megbocsátunk, egy olyan esemény, amikor azt mondom: te fontosabb vagy, mint a düh, amit érzek. És jobban szeretem a kapcsolatunkat, mint amennyire mérges vagyok és szeretném, hogy igazam legyen. Igen, háttérbe kell szorítanunk a saját akaratunkat és néha az igazunkat is. Ezért nem valami könnyű.
Ezért erre is egyféle recept létezik: kemény elhatározás és kitartás kell. Mindez fejben dől el. Nem muszáj, hogy rögtön másképp érezzünk attól, hogy megbocsátunk neki. Elég, ha meg AKARUNK bocsátani. Elmondhatjuk őszintén az illetőnek, hogy rosszul érezzük magunkat, dühösek/szomorúak/megbántottak vagyunk, és tudjuk, hogy ez rossz. Szeretnénk másképp érezni, és úgy viselkedni, hogy ezt ne éreztessük, ennek ellenére nem biztos, hogy sikerül. Ezek tények, amelyeket ha közlünk, mindkettőnk életét meg tudjuk vele könnyíteni. Tehát, nincs mit tenni, próbálkozni kell, az attitűdünket kicsit megváltoztatni, és őszintén, de empátiával közeledni társaink felé.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?