Menü

Két királynő egy eset, így esett a rém-eset

Egy Stuart Mária és Erzsébet királynő kettősét bemutató filmpróbálkozás alapvetően a fő színészeken áll vagy bukik. Jelentem ez ügyben nagyon el vagyunk kényeztetve. Mind a mesterségesen elcsúnyított Robbie Margot, mint az ír ősökkel bíró, ezúttal a skót királynőt játszó Saoirse Ronan hiteles. A díszletek kimagaslóan jók. Külön piros pont, hogy a moziban feliratosan adják, így pár zamatos skót dialektust is elcsíphetünk. A képzeletbeli suspenset megöli hamar a mozi, még a kevésbé képben lévő nézőnek is elmagyarázzák előre a történet végkifejletét. A keretes szerkezet nem zavaró, bár így nagyon nehéz drukkolni a dacos kis skót főszereplőnek.

Az Oscar-díj várományos kosztümök remekül visszaadják a hangulatot. Külön kiemelendő, hogy a csatajelenetekből nem csináltak eposzi harcokat. A realista, tévéfilmes jelleg teljesen megfelelt a célnak. Az ármányok és hatalmi praktikák miliőjében igazi gender mű született. A történetvezetésbe nem lehet belekötni. A főhős Oscar jelölésének elmaradása csak az igazi meglepetés. Még sokat fogunk Saoirseről hallani. A kissé minimalista jelleg is jót tesz ennek a két szereplős (igazából) kamara darabnak. A dialógusok remekül meg vannak írva és még Guy Pearce szakálla is csak elsőre idegesítő. Bár üdvözítő őt végre egy rendes hazai, brit szerepben látni.

Igazán felemelő egy ennyire szolgalelkűen történelmi filmet látni. Külön lélekemelőek a remek tájképek, amelyek segítségével jobban megérthetjük a főhősnő motivációit. A skót táj szinte együtt lélegzik Máriával. Erzsébet királynő jelenléte is jelentős. Méltó párja az északi királynőnek. A többször is csinos arcával/testével hódító Margot meglepően fesztelenül mozog az örök realista, végletesen maszkulin angol királynő szerepében. Hiteles és tekintélyt parancsoló. A közös találkozása pedig Máriával igazi kis csemege minden mozirajongónak. Ez a kis mozi azonban nem lesz klasszikus, mert a keretes szerkezete egy puszta történelmi mesére predesztinálja, annak viszont kiváló. Soha rosszabb tévéfilmbe ágyazott mozit.

fotó:www.imdb.com

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.

Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.