Születésnapi depresszió

Míg az ember kisgyerek, a születésnapok olyanok számára, mint valami varázslatos napok, amelyek csak róla szólnak, érte vannak, és mindenki körbeugrálja őt, lesi minden kívánságát. Igen, tíz éves koráig az ember örül a születésnapjainak. Persze van, aki később is. De sokan már a tinédzserkorukban sem izgatják nagyon magukat, mikor eggyel több gyertya kerül a tortájukra. A kerek számok is addig izgalmasak, míg az ember fiatal, és bulit tarthat a jubileumok örömére. Mindez 40 felett már nem tűnik olyan fontosnak.

Kevesen gondolunk bele, hogy már huszonévesek is pánikolnak, ahogy egyre idősebbek lesznek. Pedig ez valós probléma. A fiatalok olyan korán kerülnek nagy nyomás alá, hogy nem látják a különbséget a fiatalabb és idősebb koruk között. Az elmosódott átmenetek miatt időzavarba kerülnek, amelyből nagyon hamar kisül a „Mikor telt el az idő?” - kérdés. És sohasem emlékszünk arra, mit csináltunk az elmúlt 5-10-15 év során, ami miatt ilyen gyorsan teltek el az évek felettünk. De manapság még hangsúlyosabb ez a probléma.

Az oktatásban átlagosan 10-16 évet töltünk el, de akadnak 18-20 évig tanuló emberek is közöttünk. Mire dolgozni kezdünk, már igencsak a felnőtt korba lépünk, és teljesen kiforrott gondolatokkal megyünk neki a nagyvilágnak. Mire biztos jövőt teremtünk, a húszas éveink derekán járunk, és nagyjából akkor érünk rá először arra gondolni, hogy hová jutottunk. És ez rengeteg problémát okoz.

A születésnapi depresszió a lelassíthatatlan időtől való félelem, a meg nem élt pillanatok visszaforgatása utáni vágyakozás és a múló idő újraindítása iránti égető vágy alakította probléma. Sokkal rosszabb hatásai vannak hosszú távon, mint gondoljuk. Ha csak az év egyetlen napján jönne ez elő, azt még túl lehet élni, de ha sokszor visszaköszön, az igencsak egészségtelen. Ezért már a legelső jelek észlelésekor érdemes felkeresni egy pszichológust, aki feltárhatja előttünk a gond forrását.