Menü

Újévi fogadalom – hogyan tartsuk be?

Először is próbáld meg kizárni mások véleményét. Mindenféle fogadalom és elhatározás csak egy emberre tartozik, mégpedig rád. Tehát a legjobb, ha azokat nem is említed meg senkinek, vagy legalábbis nem sokaknak. Minél kevesebben tudják, annál kevesebben szurkolnak annak sikertelenségéért, vagy róják fel később, ha nem tudod betartani.

Ha mégis szeretnéd megosztani másokkal, akkor is fontos látnod, hogy ez az egész tőled függ, és hiába minden igyekezet a családodtól, barátaidtól, ha te magad nem teszel eleget a célodért. És ugyanez fordítva is igaz. Nem attól lesz egy elhatározás teljes kudarc, hogy mások nem hisznek benne, hanem ha te magad nem vagy elég elkötelezett.

De sokak számára az irreálisan magas célkitűzéseik jelentik az akadályt. Nem érdemes olyan fogadalmat tenni, amely saját magunkon kívül álló tényezőktől is függ. Például hiába fogadjuk meg, hogy az év minden hétvégéjén pihenni fogunk, ha a munkahelyünk olykor megköveteli tőlünk, hogy a szabadidőnkben is dolgozzunk. Ilyenkor szembesülnünk kell azzal, hogy nem mi felelünk minden időnkért. És ugyanez a helyzet az egészségi állapot javulására, a testsúlyváltozás mértékére, a ruhaméret változására és a pénz szerzésére tett ígéretekkel. Ahelyett, hogy megfogadjuk, milyen mértékű változást fogunk elérni, fogalmazzuk meg ígéretként azt, hogy törekedni fogunk erre. Vagyis ne azt mondjuk, hogy lefogyunk, csak azt, hogy megváltoztatjuk az étrendünket és többet sportolunk. Ne azt várjuk el magunktól, hogy kövér bankszámlánk legyen egy év múlva, de nyugodtan megígérhetjük magunknak, hogy többet fogunk spórolni és dolgozni érte. Így megőrizzük a realitást, de ugyanakkor elvárásokat is támasztunk magunkkal szemben, és mindezek mellé még a célt is látjuk, ami miatt megéri betartani a fogadalmunkat.

Ha pedig a személyiségünket, mentalitásunkat illetően próbálunk változásokat hozni az életünkbe, jobb, ha senki sem tud róla. Nem vet ránk túl pozitív fényt, ha hangoztatjuk a nagy elhatározásunkat, hogy majd sokkal kedvesebbek, szorgalmasabbak vagy szeretetteljesebbek leszünk. Így ugyanis, ha nem sikerül, még kevésbé leszünk szimpatikusak az adott illető szemében, ha pedig sikerül, mégsem érjük el vele a kívánt hatást.

Az egyik legfontosabb szabály pedig, hogy soha ne vedd el más kedvét az újévi fogadalmaktól, inkább segíts neki helyesen kitalálni azt, és ösztönözd a minél tökéletesebb megvalósításra!

A kamaszkori szorongás árnyékában

A kamaszkor az emberi élet egyik legintenzívebb és legváltozatosabb időszaka. Ebben az életszakaszban a fiatalok nemcsak testi változásokon mennek keresztül, hanem jelentős lelki és társas átalakulásokon is. A gyermekkorból a felnőttkor felé vezető út sok bizonytalansággal, kérdéssel és új kihívással jár. Ezek a változások gyakran szorongást idéznek elő, amely a serdülők mindennapi életének természetes része lehet. A kamaszkori szorongás azonban különböző formákban jelenhet meg, és hatással lehet a fiatalok tanulmányaira, kapcsolataira és önértékelésére is.

A magabiztosság láthatatlan jelei – apró szokások, amelyekkel könnyebben hatunk másokra

Sokan úgy gondolják, hogy a magabiztosság elsősorban a hangos megszólalásról vagy a határozott kijelentésekről szól. Valójában azonban gyakran a finom, szinte észrevehetetlen viselkedési minták azok, amelyek meghatározzák, hogyan látnak minket mások.

A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről

A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.

Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége

Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.

Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?

Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?