Menü
  • Ajánló
  • Rabolni a nők is tudnak

Rabolni a nők is tudnak

A Nyughatatlan özvegyek remek kis próbálkozás, hogy ismét menő legyen bűnügyi filmet rendezni. Van benne minden mi szem-szájnak ingere. Chicagói gettóharcok, korrupt politikusok és 2 nagy rablás, de nem ettől jó film, hanem a hangulata és a rendezője okán. Steve McQueen valamit nagyon tud: színészeket instruálni és a dokumentarista kamerahasználatot. A 12 év rabság díjözöne után ezúttal a rablós filmek szerelmeseinek mutatja meg a tehetségét. A kabaláját, Fassbindert hiába keressük, de ez jól is van így. Ide a férjek gyöngye szerepében olyan rutinos vén róka kellett, mint Liam Neeson. Hans Zimmer zenéje, pedig csak hab a tortán.

A szerepek tehát adottak. Választás zajlik, de nagyon. A korrupt jelöltek gengszterkapcsolataikon keresztül cicáznak egymással. Közben egy balul elsült rablás hátrahagyott özvegyeinek kell kitalálni, hogy a felrobbantott koszos maffiapénzt honnan fizetik vissza. Minden mindennel összefonódik. A gettó császár bérgyilkosa pedig egyre több hullát hagy maga után. A hölgyeket semmi nem köti össze. A politikai korrektség jegyében még a bőrszínük se. De a lényeg a lényeg. Meg kell oldaniuk amit a hős férfiak hátrahagytak, különben a sorsukra jutnak. A film meglepő módon nem a rablástól lesz mozgalmas, hanem a remek párbeszédektől és a meglepő rendezői húzásoktól. Nálam Colin Farrell, mint politikai trónörökös jelölt és a helyi tisztogató, Daniel Kluuya (Tűnj el!) lettek a legjobbak, nem is beszélve a címszereplőkről.

Felesleges is bárkit még jobban kiemelni, mindenki teszi a dolgát. Hála istennek feliratosan adják otthon a mozikba, így könnyebb azonosulni a karakterekkel is. Talán csak a hosszán lehetett volna kicsit finomítani, meg adni pár plusz esélyt kibontakozni az egyébként csinos, gyakorlatias hölgyeknek. De ez a történet így is épp elég kerek lett. A Nyughatatlan özvegyek végérvényesen berobogtak a vászonra és viszik a bankot. Szép darab. Ez bizony jó mulatság... női munka volt.

fotó: www.imdb.com

  • A rovat további cikkei

Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.

A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.

Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?