Egy thriller nőknek, nőkről
- Dátum: 2018.10.04., 21:10
- Vass Attila
- www.imdb.com
- anyuka, film, karrierista, könyvadaptáció, kritika, nő, nyomozás, Thriller
Az Egy kis szívesség felütése roppant érdekes és egyszerű helyzetet boncolgat. Hogyan lesznek egymás barátnői a családi munkaközösség két ellentétes tagjai: jelesül a szexi, titokzatos, karrierista (Emily) és az unatkozó minta anyuka (Stephanie). A dolgok persze bonyolódnak és hirtelen sok csontváz esik ki a képzeletbeli múlt szekrényéből. Az alapfelállást bonyolítják persze a mindig több felé udvarló férfiak és a nagy kérdés, hogy meddig mehet el egy sztori ilyen lassú kezdés mellett. Az első egy óra óvatosságra készteti az embert. Félő volt, hogy a középszerbe zuhan az egész felépítmény, de szerencsére a vágószobában még idejében kaptak észbe és elkezdték dinamizálni a cselekményt.

Ez meglepően működőképes lett hála a főszereplő Anna Kendricknek. Remekül játssza a riadt szemű, helyét kereső háziasszonyt aki csak a vlogjának felfuttatásától várja az izgalmat az életétől. A már az előzetesben erőteljesen elsütött eltűnése Stephanienak csak az első eldőlő dominó ezen a játékasztalon. Öröm nézni azt az átalakulását, ahogy a folyton meghunyászkodó főhősnőnk egyre gyakorlatiasabbá válik és Columbót meghazudtolva göngyölíti fel a szálakat.
A film elérte célját. Tekintve, hogy csak hölgyek ülték végig velem a moziban. A végső csavar, pedig remekül meglepett még engem is. Ami viszont rossz szájízt ad, az a fránya humortalansága a mozi első felének. Miközben a végjáték isteni fekete humorbonbonokat vonultat fel és kifejezetten tudatos rendezőt sejtett, addig egy átlag tévéfilmes bevezető óráról beszélhetünk. Aki elég türelmes és kitartó, azért egy vállalható filmélménnyel kerül haza. Aki viszont gyorsabb a cselekményekért van oda, az kicsit húzni fogja a száját. Egy kicsit pedig mindenki megkapja a magáét: pici thrillert, pici fejlődéstörténetet, pici krimi meg sok csinos egymásba gabalyodó szerelmes. Ez is valami. Soha rosszabbat.
fotó:www.imdb.com
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.