Menü

Egy thriller nőknek, nőkről

Az Egy kis szívesség felütése roppant érdekes és egyszerű helyzetet boncolgat. Hogyan lesznek egymás barátnői a családi munkaközösség két ellentétes tagjai: jelesül a szexi, titokzatos, karrierista (Emily) és az unatkozó minta anyuka (Stephanie). A dolgok persze bonyolódnak és hirtelen sok csontváz esik ki a képzeletbeli múlt szekrényéből. Az alapfelállást bonyolítják persze a mindig több felé udvarló férfiak és a nagy kérdés, hogy meddig mehet el egy sztori ilyen lassú kezdés mellett. Az első egy óra óvatosságra készteti az embert. Félő volt, hogy a középszerbe zuhan az egész felépítmény, de szerencsére a vágószobában még idejében kaptak észbe és elkezdték dinamizálni a cselekményt.

Ez meglepően működőképes lett hála a főszereplő Anna Kendricknek. Remekül játssza a riadt szemű, helyét kereső háziasszonyt aki csak a vlogjának felfuttatásától várja az izgalmat az életétől. A már az előzetesben erőteljesen elsütött eltűnése Stephanienak csak az első eldőlő dominó ezen a játékasztalon. Öröm nézni azt az átalakulását, ahogy a folyton meghunyászkodó főhősnőnk egyre gyakorlatiasabbá válik és Columbót meghazudtolva göngyölíti fel a szálakat.

A film elérte célját. Tekintve, hogy csak hölgyek ülték végig velem a moziban. A végső csavar, pedig remekül meglepett még engem is. Ami viszont rossz szájízt ad, az a fránya humortalansága a mozi első felének. Miközben a végjáték isteni fekete humorbonbonokat vonultat fel és kifejezetten tudatos rendezőt sejtett, addig egy átlag tévéfilmes bevezető óráról beszélhetünk. Aki elég türelmes és kitartó, azért egy vállalható filmélménnyel kerül haza. Aki viszont gyorsabb a cselekményekért van oda, az kicsit húzni fogja a száját. Egy kicsit pedig mindenki megkapja a magáét: pici thrillert, pici fejlődéstörténetet, pici krimi meg sok csinos egymásba gabalyodó szerelmes. Ez is valami. Soha rosszabbat.

fotó:www.imdb.com

A gonosz bennünk él?

A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.

Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős

James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.