Közeleg a határidő – a halogatásról
- Dátum: 2018.05.03., 22:30
- cél, feladat, figyelem, halogatás, idő, időbeosztás, megfelelés, motiváció, munka, önkontroll, pihenés, szabadidő, tervezés
Az első javaslat a hideg fejjel történő átgondolás. Ülj le egy percre, tudatosítsd magadban, hogy milyen feladatot bíztak rád. Tervezd meg, mennyi időt kellene, hogy igénybe vegyen, milyen dolgokra van szükséged az elvégzéséhez. Legyen szó egy beadandóról, szakdolgozatról, naplóról, dokumentációról, mindig fontos a rendszerezés.
A második a határidő: mennyi időm van addig? Mennyit kell egy nap dolgoznom rajta, ha időben végezni akarok? Ezeket a kérdéseket mindig tedd fel magadnak, mielőtt a fiók aljára száműzöd a feladatodat a beadási határidő előtti napig. Ha tudod magadról, hogy kapkodsz, sok a teendőd és más dolgod is van, mindig kicsit több időt számolj az egyikre, így biztosan kényelmesen be tudod fejezni kapkodás nélkül, és még marad is időd átgondolni.
Háromféle ember van: aki már első nap elvégzi a rá bízott összes feladatot, hogy később ne kelljen vele foglalkozni. Aki beosztja a munkát és minden nap elvégez belőle egy kicsit. Illetve, aki az utolsó pillanatra hagyja az egészet. Hogy ne kerüljünk a harmadik csoportba, rengeteg akaraterőre van szükségünk. Ez, ha hisszük, ha nem, döntés kérdése. Ha megterveztünk magunknak egy időbeosztást, és abban pontosan meghatároztuk, hogy mikor mennyi időt fogunk arra szánni, akkor jön a legnehezebb része: tartani kell magunkat hozzá. Ha napi két órát rá akartunk szánni, még ha gyorsabban haladtunk is, töltsük ki a két órát! Másnap könnyebb lesz hozzákezdeni újból, ha bennünk van a tudat, hogy előző nap is meg tudtuk csinálni. Ha mennyiségi korlátokat szabtunk magunknak, akkor felesleges figyelni az időt, inkább azon gondolkodjunk, hogyan tudjuk maximálisan teljesíteni a ránk szabott feladatot.
Tudatosítsd magadban, hogy mi a célod a feladat elvégzésével! Ha az elkészítése feltétele annak, hogy jó jegyet kapj egy tantárgyból, vagy kreditet egy kurzuson, esetleg diplomát, vagy egyszerűen elismerést a főnöködtől, próbáld meg ezt is a hasznodra fordítani. Minden apróbb akadály leküzdését elkönyvelheted egy kis győzelemnek, amivel nyertél a lustaságod felett, és közelebb kerültél a célhoz, aminek a végén ott az elismerés. Az elismerés ugyanis bárkitől jöhet, a legjobb, ha tőled. Ha büszkén tudsz visszatekinteni a mögötted lévő, már leküzdött akadályokra, talán legközelebb nagyobb kedvvel látsz neki ugyanennek. De ha nem is fogod ettől megszeretni a dokumentációt vagy a beadandó írását, attól még örömmel tölthet el a gondolat, hogy hány ilyet túléltél már, pedig mind milyen szörnyűnek tűnt.
A munkára motiváló tényezők szubjektívek, de mindnyájunkra jellemző az, hogy egy kis pozitív gondolkodás, és a jó időbeosztás mindenképpen ösztönzi és segíti a feladataink elvégzését és a halogatás elkerülését.
/Szerző:Varga Ágnes Kata/
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?