Menü

„Csak még egy kanállal…”

Sajnos, nagyon sok kisgyermekes családban felmerül az evés problémája. Nem eszik jól a gyerek, vagy nem akkor és nem azt, amit és amikor kéne. Vagy a korábbi kedvelt ételeit, egyik napról a másikra, már csak turkálja a tányérban. Netán elutasítja a zöldségeket, meg sem kóstolja a főzelékeket, nem szereti a gyümölcsöket. A szülők nagy része sokszor "tukmálja" az ételt, az erőltetés, pedig egy életre meghatározhatja a gyermek bizonyos élelmiszerekhez fűződő viszonyát. A kényszerítéssel a gyermeknek védekező mechanizmusa alakul ki, az étkezés ellen. De akkor mi a teendő?

Amikor azzal fordulnak hozzám, hogy adjak tanácsot, mert nem eszik a gyerek gyümölcsöt, vagy zöldséget, én mindig azt szoktam tanácsolni, hogy nem szabad erőltetni, ám nem is hagyhatjuk annyiban a dolgot. Nem bízhatjuk a gyermekre ezt a döntést, hanem a következő stratégiát kell követni: a nem kedvelt ételt szüneteltetjük egy rövid ideig, majd később, megpróbáljuk újra megkóstoltatni vele, ha nem ízlik, továbbra sem erőltetjük, hanem egy időre ismét „parkoló pályára” tesszük azt a zöldséget vagy gyümölcsöt, hogy később újra elkészthessük neki, valamilyen kívánatos formában.

Ő egy gyerek, nem pedig gép. Megoldás sokszor apró falatokban, kis mennyiségben a tányérra, ételbe „csempészni” a bevezetendő élelmiszert, esetleg turmixok formájában kínálni. Egy ismerősöm arról panaszkodott, hogy a gyermeke elutasítja a gyümölcsöt, azonban, mikor nálunk játszott, egy délután folyamán a fiaimmal, gond nélkül legurította a banánturmixot, csepp mézzel és fahéjjal ízesítve. Az is számít, hogy látja, a többi gyermek megeszi, ettől is kedvet kaphat. Ha semmilyen formában nem kér a vitamindús gyümölcsökből, készíthetünk belőle házilag fagylaltot, joghurtot, pépet, ne legyünk biztosak benne, hogy nemet mond egy csokis banánfagyira, vagy eperturmixra.

Bevethetünk az evés közben mindenféle vicces trükköt, olvastam, hogy humorral, viccelődéssel is próbálhatjuk elterelni a figyelmét. (Bár, én ezt nem szeretem, hiszen nem bohóckodással akarom rávenni a gyerekemet az evésre.) De fel lehet dobni valamivel az étkezést, hogy egy-két kanál főzelék a gyomrába jusson végre. Akár készíthetünk formákat is a zöldségből, gyümölcsből, melyet kreatívan ötletes szendvicsek formájában tálalhatunk. Szerintem nagyon jó ötlet, ha együtt készítünk valamit a „rossz evő” gyerkőcünkkel, remélhetőleg ettől kedvet kap a kóstoláshoz abból, amit saját maga „kutyulhatott”.

Azt hiszem, az sem baj, ha egyes étkezések kimaradnak, vagy olykor kevesebbet eszik a gyermek, ha az elfogyasztott étel minőségi, tápanyag dús és vitaminokban gazdag, nem fog hiányt szenvedni a szervezete. Nálunk a nagyfiam elég válogatós, vele azon „dolgozunk”, hogy változatosan egyen, és ne csak a fogára valót napokig. A kisebbik fiam meg mindenevő, és a mindenből is a sokat szereti. Nála meg arra kell figyelni, hogy ne egyen össze-vissza mindent, vagy túl sokat, hiszen akkor megfájdul a pocakja, vagy hasmenése lehet. Gyakran fordul elő, hogy az egyiknek azért könyörgök, hogy egyen, a másiknak, meg, hogy már ne egyen. Vajon mit gondolhat, aki ilyenkor hall engem?

Sokszor nem gondolnak a szülők arra, hogy a gyermeknek azért nincs étvágya, mert végig nassolta a napot. Egy Túró Rudi ebéd előtt, amit a nagymama adott, vagy az a fél zacskó nápolyi, amivel az ismerős kínálta meg a játszótéren, bizony, pont elég volt neki ebéd helyett is, délután elmajszol egy kis kekszet és oda a vacsora is.

Ha nem a nassolás veszi el az étvágyát és esetleg huzamosabb ideig nem eszik a gyermekünk, akkor mindenképp el kell vinni orvoshoz, nincs-e valami betegsége, fertőzése, emésztési problémája. Ha a betegséget kizártuk, akkor bízzunk benne, hogy tényleg nem kéri. Tudom, hogy rosszul esik, amikor a kedvére próbálunk főzni és órák óta a konyhában vagyunk, a gyereknek meg nem kell, van ez így - fogadjuk el.

Az is fontos, hogy – amikor csak tehetjük, de legalább esténként és hétvégén – leüljünk együtt enni. A közös étkezések nagyon fontosak, a későbbi szokásrendszer kialakítása szempontjából. Ha a fiam azt látná, hogy rohanok és állva bekanalazom a zabkásámat reggel, valószínű ő sem ülne le reggelizni, ezért figyelek rá, hogy megálljak és leüljek egy percre, s mellette fogyasszam el a reggelimet. Veszítek vele pár percet a reggeli rohanásban, de sokkal többet nyerek ezzel, hosszútávon. Anyukám szokta mondani nekem, hogy a fiaimnak is lesz majd családja, s ők minden szokást (beleértve az étkezést is) ugyanúgy fognak kialakítani s továbbadni a saját gyerekeiknek, ahogyan azt korábban tőlem látták.

Én bevallom folyamodtam már többször cselhez, s használtam ki a lefekvés előtt időt, amikor mindig annyira éhesek és szomjasak, hogy lefekvés helyett –egy kis plusz ébrenléti időt nyerve - még a maradék főzeléket is úgy bekanalazták, hogy öröm volt nézni.

A gyerekek egészségének megőrzése – mit tehet a szülő?

Az életmód az évtizedek múlásával egyre változik, az egészség azonban mindig a legfontosabb kincsünk marad, különöse tekintettel a gyermekeink egészségére, melynek megőrzése a mi felelőségünk.

Gyakrabban lesz beteg, ha közösségbe kerül a gyerek?

Szeptemberrel elkezdődött az ősz, s ezzel sok kisgyerekes (és nagy gyermekes) családban is egy új időszámítás: a közösségbe kerülés/visszakerülés ideje. Kezdődik a suli, újra indul a hétköznapi mókuskerék.

A tanulási zavarok tünetei

A tanulási zavar meglétére egy tanuló esetében adott tanulási területen mutatott, az egyéb területek színvonalához képest jelentős elmaradása, tanulási sikertelensége hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor a tanulási zavar esetében számolnunk kell a tanuló viselkedésében is megjelenő következményekkel. A tanulási és a viselkedési problémák között gyakran fedezhetünk fel szoros kapcsolatot. A viselkedési problémák hátterében igen nagy arányban tanulási nehézségek állnak. Ezekre a tanulókra gyakran jellemző alacsony önbecsülés és alacsony önértékelés.

Hol megy félre a gyerekek táplálkozása?

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége több korosztályos kutatás eredményeit összefésülve úgy látja, hogy a gyermekkori táplálkozási mintázatok – és rögtön tegyük hozzá: velük együtt az egészségügyi kockázatok is – nagyon hasonlóak a felnőttekéhez.

Szeparációs szorongás - mit jelent?

A kisgyermekes szülők előtt nem ismeretlen a fogalom: szeparációs szorongás. Mit kell tudni erről, mikor jelentkezik, honnan ismerhetjük fel és mit tehetünk? Erről szól a ma mai cikkünk.