Konfliktuskalauz

Virginia Satir (születési neve: Virginia M. Pagenkopf) 1916-ban született amerikai pszichoterapeuta, aki főként családterapeutaként vált híressé. Több könyve is megjelent és szakmájának kiemelkedő képviselője volt.

A Satir- modellben fejti ki azt, hogy a legtöbb ember önértékelési zavarban szenved. Kevesebb önbizalma van, mint, akár azt tudatosan gondolná, emiatt pedig, például egy konfliktus helyzetben 4 „rossz” módon reagálhatunk és egyetlenegy jó megoldás létezik. Ezekben a viselkedési módokban a közös pont, hogy a félelem táplálja őket. Mindegy milyen konfliktushelyzetről van szó, lehet ez munkahelyi (felettessel/ kollegával) , baráttal,gyermekünkkel, rokonnal, vagy a kedvesünkkel.

A Satir-féle túlélési pozíciókba helyezkedve, a vitába keveredett fél 4 módon reagálhat a konfliktusra:

1) Az egyik fél engesztelni kezdi a másikat, vagy védekezni kezd.

2) Az egyik fél vádolni kezdi a másikat.

3) Az egyik fél okoskodni kezd.

4) Az egyik fél esetleg egyszerűen csak kilép, ezzel ott hagyva a másikat egyedül.

Ilyen esetekben nem vagyunk egyenlő felek a vitában. Az első esetben alárendelt szerepbe kerülünk. A második és harmadik esetben a másik fölé próbálunk kerülni. A negyedikben pedig semmibe vesszük a másikat!

A teljesen magabiztos, szabad és biztos önbecsüléssel rendelkező ember az, aki képes jól megoldani egy konfliktust. Őt nem a félelem vezeti, hanem valóban az a szándék, hogy megoldja a lehető legjobb módon a konfliktusát, kölcsönös, és szeretet vezérelte kommunikációval. Ha ezt a kommunikációs stílust választjuk, akkor híd épül még, akkor is, ha vitás helyzetbe kerülünk. Ezért válasszuk ezt a módot!

Nézzük meg ezt, egy példával. Mondjuk, legyen egy klasszikus párkapcsolati vita: nőként kifogásolom, hogy a párom szanaszét hagyja a ruháit, ott dobja el őket, ahol éppen leveszi magáról.

Mondjuk, kedvesen megemlítem, hogy megbeszéltük már egyszer, hogy bedobja őket a szennyes tartóba.

Erre az ő reakciója, a következő lesz:

1) „Nem tudom, hogy történhetett! Biztosan a kutya kivette a kosárból, én tényleg betettem a szennyesbe! „
2) „És akkor mi van, ha széthagytam megint a gatyámat? Vagy te talán mindenben annyira tökéletes vagy? Azt is megbeszéltük, hogy bármikor elmehetek sörözni a haverokkal, múltkor, mikor elmentem mégis láttam, ahogyan húztad a szádat! Neked talán nincsenek hibáid? „
3) „ Nem lenne egyszerűbb felvenned és eltenni oda, ahova akarod? Egyébként is nincs más dolgod? Te is tele vagy feladatokkal, meg én is, igazán megkönnyíthetnénk ilyen apróságokkal egymás életét! Vagy nem erről szól egy kapcsolat? Múlt héten én is elmosogattam helyetted egy vágódeszkát, amit ott hagytál. Vagy ez most annyira más?”
4) Vagy simán átmegy a másik szobába filmet nézni, vagy a hobbijával bíbelődni. Mintha meg se hallotta volna, amit mondasz. Esetleg, már a vita hevében hagy magadra.

Ezek egyszerű példák, de az is előfordulhat, ha nagyon belemelegszünk, akkor váltogatjuk a stílusunkat, annak megfelelően, hogy éppen mit látunk megfelelőnek. Mondjuk, elsőnek támadunk, aztán otthagyjuk a másikat. Vagy támadunk, aztán látjuk, hogy nincs igazunk és védekezni kezdünk. Vagy támadunk és okoskodunk közben.

A jó hír, ha lelkileg és szellemileg is egészségesek vagyunk, akkor felismerjük, hogy nem jól reagáltunk egy konfliktushelyzetben, és legközelebb okosabbak leszünk. Valószínűleg, a partnerünk nagy meglepődésére. Mindig van arra lehetőségünk, hogy fejlődjünk és fejlesszük- ezáltal- a kapcsolataink minőségét is.

Ha jól akarunk megoldani egy ilyen helyzetet, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy szeretjük a másikat nagyon, és ez csak egy konfliktus, amit ha megoldunk szeretettel, akkor minden fejlődhet köztünk tovább. Egy őszinte bocsánatkérés, vagy annak tisztázása, hogy ez miért is fontos a másiknak jó megoldás lehet. Érezze a párunk, vagy egyéb vitapartnerünk, hogy fontos és értékes ember számunkra.