Menü

Konfliktuskalauz

Virginia Satir (születési neve: Virginia M. Pagenkopf) 1916-ban született amerikai pszichoterapeuta, aki főként családterapeutaként vált híressé. Több könyve is megjelent és szakmájának kiemelkedő képviselője volt.

A Satir- modellben fejti ki azt, hogy a legtöbb ember önértékelési zavarban szenved. Kevesebb önbizalma van, mint, akár azt tudatosan gondolná, emiatt pedig, például egy konfliktus helyzetben 4 „rossz” módon reagálhatunk és egyetlenegy jó megoldás létezik. Ezekben a viselkedési módokban a közös pont, hogy a félelem táplálja őket. Mindegy milyen konfliktushelyzetről van szó, lehet ez munkahelyi (felettessel/ kollegával) , baráttal,gyermekünkkel, rokonnal, vagy a kedvesünkkel.

A Satir-féle túlélési pozíciókba helyezkedve, a vitába keveredett fél 4 módon reagálhat a konfliktusra:

1) Az egyik fél engesztelni kezdi a másikat, vagy védekezni kezd.

2) Az egyik fél vádolni kezdi a másikat.

3) Az egyik fél okoskodni kezd.

4) Az egyik fél esetleg egyszerűen csak kilép, ezzel ott hagyva a másikat egyedül.

Ilyen esetekben nem vagyunk egyenlő felek a vitában. Az első esetben alárendelt szerepbe kerülünk. A második és harmadik esetben a másik fölé próbálunk kerülni. A negyedikben pedig semmibe vesszük a másikat!

A teljesen magabiztos, szabad és biztos önbecsüléssel rendelkező ember az, aki képes jól megoldani egy konfliktust. Őt nem a félelem vezeti, hanem valóban az a szándék, hogy megoldja a lehető legjobb módon a konfliktusát, kölcsönös, és szeretet vezérelte kommunikációval. Ha ezt a kommunikációs stílust választjuk, akkor híd épül még, akkor is, ha vitás helyzetbe kerülünk. Ezért válasszuk ezt a módot!

Nézzük meg ezt, egy példával. Mondjuk, legyen egy klasszikus párkapcsolati vita: nőként kifogásolom, hogy a párom szanaszét hagyja a ruháit, ott dobja el őket, ahol éppen leveszi magáról.

Mondjuk, kedvesen megemlítem, hogy megbeszéltük már egyszer, hogy bedobja őket a szennyes tartóba.

Erre az ő reakciója, a következő lesz:

1) „Nem tudom, hogy történhetett! Biztosan a kutya kivette a kosárból, én tényleg betettem a szennyesbe! „
2) „És akkor mi van, ha széthagytam megint a gatyámat? Vagy te talán mindenben annyira tökéletes vagy? Azt is megbeszéltük, hogy bármikor elmehetek sörözni a haverokkal, múltkor, mikor elmentem mégis láttam, ahogyan húztad a szádat! Neked talán nincsenek hibáid? „
3) „ Nem lenne egyszerűbb felvenned és eltenni oda, ahova akarod? Egyébként is nincs más dolgod? Te is tele vagy feladatokkal, meg én is, igazán megkönnyíthetnénk ilyen apróságokkal egymás életét! Vagy nem erről szól egy kapcsolat? Múlt héten én is elmosogattam helyetted egy vágódeszkát, amit ott hagytál. Vagy ez most annyira más?”
4) Vagy simán átmegy a másik szobába filmet nézni, vagy a hobbijával bíbelődni. Mintha meg se hallotta volna, amit mondasz. Esetleg, már a vita hevében hagy magadra.

Ezek egyszerű példák, de az is előfordulhat, ha nagyon belemelegszünk, akkor váltogatjuk a stílusunkat, annak megfelelően, hogy éppen mit látunk megfelelőnek. Mondjuk, elsőnek támadunk, aztán otthagyjuk a másikat. Vagy támadunk, aztán látjuk, hogy nincs igazunk és védekezni kezdünk. Vagy támadunk és okoskodunk közben.

A jó hír, ha lelkileg és szellemileg is egészségesek vagyunk, akkor felismerjük, hogy nem jól reagáltunk egy konfliktushelyzetben, és legközelebb okosabbak leszünk. Valószínűleg, a partnerünk nagy meglepődésére. Mindig van arra lehetőségünk, hogy fejlődjünk és fejlesszük- ezáltal- a kapcsolataink minőségét is.

Ha jól akarunk megoldani egy ilyen helyzetet, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy szeretjük a másikat nagyon, és ez csak egy konfliktus, amit ha megoldunk szeretettel, akkor minden fejlődhet köztünk tovább. Egy őszinte bocsánatkérés, vagy annak tisztázása, hogy ez miért is fontos a másiknak jó megoldás lehet. Érezze a párunk, vagy egyéb vitapartnerünk, hogy fontos és értékes ember számunkra.

Munkahelyi motiváció?

Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!

Mondj búcsút a megfelelési kényszernek!

A megfelelési kényszer egy olyan érzés, amikor valaki folyamatosan igyekszik megfelelni saját vagy mások elvárásainak. Ez lehet saját belső kényszer, társadalmi nyomás, munkahelyi elvárás. A megfelelési kényszer stresszt és szorongást okozhat. Ha Önök is azok közé tartoznak, akik szeretnének mindenkinek megfelelni, akkor érdemes elolvasniuk cikkünket.

A féltékenység okai és jelei

A féltékenység egyike a normális és alapvető érzelmeinknek, mégsem szeretjük beismerni, sőt, tagadjuk is. Pedig mindenki érzett már féltékenységet, akár a testvérével vagy szüleivel szemben, mégis a párkapcsolatokat képes a legnagyobb mértékben megmérgezni ez az érzelem. Miből fakadhat a féltékenység, melyek a kiváltó okok és hogyan tudunk megbirkózni vele?

Vágyódás az elérhetetlenre

Egyszer mindannyiunk életében előfordul, hogy olyasvalaki, vagy olyasvalami iránt érzünk vonzalmat, aki és ami biztosan felforgatná az életünket. A főnökünk, a legjobb barátunk ismerőse, exe, vagy valamilyen materiális tárgyi dolog is lehet. Mindannyian ebbe a bizonyos „tiltott gyümölcs” kategóriába tartoznak: az ábrándozás csábító lehet, a következmények azonban már kevésbé. De mihez kezdhetünk ezekkel az érzésekkel? Hogyan lehet ezen érzelmeket újból és újból megélni, valamint kezelni?

Flegmatikus személyiség jellemzői

A flegmatikus személyiség konfliktuskerülő, nyugalmas, rohanástól és feszültségektől mentes életmódot folytat, s mindent elkövet azért, hogy ezt meg is őrizze. Soha nem száll szembe senkivel, egyszerűen csak úgy alakítja az életét, ahogy az neki jó legyen.