Menü

Elég a fanyalgásból!- Alakíts ki pozitív életszemléletet!

Biztos te is ismered azt a típust, aki fejcsóválva mondja, hogy miért van ilyen meleg, télen inkább hónak kéne lennie. Aztán amikor havazik, akkor ugyanaz az ember azt mondja: „Na, már csak ez kellett, nem lehet normálisan közlekedni!” . Csak a legszélsőségesebb esetekben tűnik ez fel, hiszen annyira megszokott hazánkban ez a mentalitás. Mindenki ismeri az amerikaiak „én/ mi vagyunk a legjobbak” mentalitását, amivel szemben hazánkban nem „illik” a jót elújságolni, vagy dicsekedni. Az úgy van rendjén, hogy mások vegyék azt észre. Nem csak a PR stratégiák, hanem a hétköznapi gondolkodásmód is ezek mentén alakul.

„Az öndicséret büdös!” - tartja a magyar mondás. Na, de miért is? Mert az nem lehet őszinte, vagy valós? A pesszimista gondolkodás, a panaszkodás révén egyfajta sorsközösséget, összetartozást élünk meg. Ez a valahová tartozni akarás pedig az ember lételeme, így mind ezt csináljuk kisebb - nagyobb mértékben. Természetesen nem arról van szó, hogy ha valamilyen negatív életesemény, valami rossz történik velünk, azt ne újságolhatnánk el. Különösképpen a jó ismerősöknek, barátoknak. Sőt, fontos is megosztanunk az ilyesmit a hozzánk közelállókkal. Amit ilyen módon megoszthatunk az sokkal kevésbé fog minket nyomasztani.

A panaszkodás, fanyalgás mindig öncélú! Nem tanácsot vár az illető, mert aktívan cselekedni nem akar, bőven elég, ha sajnálják, vagy ha szörnyülködnek a problémáján. (Igen, azt, hiszem, ez mindenkivel megesik egyszer-egyszer, mondjuk egy kisebb betegség esetén pont elég, ha együtt éreznek. Ilyenkor nem vagy kíváncsi a vegyél be széntablettát, vagy egyél pirítóst tanácsokra, csak sajnáljanak, ahogy te is magadat.)

Az igazi probléma az, amikor valaki notórius panaszkodóvá válik. Ha sok a munka az a baj, ha nincs munka, akkor az a baj. Mindegy, csak legyen min nyavalyogni! A panaszkodás az ilyen ember lételeme. Akkor érzi jól magát, ha nem érzi jól magát. Tulajdonképpen szeretetre, odafigyelésre, támogatásra vágyik, és ezt ilyen módon igyekszik elérni. Ez is egy, az emberi játszmák közül. Nem egy valós probléma, feltárása, esetleg megoldása a fanyalgó, panaszkodó ember célja.

A már szinte unalomig ismételt (elsősorban spirituális körökben elterjedt) „vonzás törvénye” bizony itt is működik. Minél többet méltatlankodik valaki, annál több „rossz dolog” fog történni vele. A negatív gondolkodási-spirálból muszáj kilépni, mert csak saját magát teszi áldozattá vele az ember.

Tudatosan, odafigyelve ki lehet belőle törni, habár valóban nem egyszerű. Első lépésként ahelyett, hogy a szánkkal tevékenykednénk, tegyünk lépéseket a változtatás irányába. Ha mindent megpróbáltunk , vagy rajtunk kívülálló dologról van szó (pl. időjárás, akkor van egy pont, ahol pedig a körülmények elfogadása a választandó stratégia).És persze itt jön a hozzáállás. Sokszor nem a körülmények határozzák meg a kedélyállapotunkat, hanem hozzáállásunk a körülményekhez. Lehet koncentrálni a jóra is, vagy épp a megoldásra. Ha esik a hó nem szentségelni, hanem kabátot, csizmát venni. Jé, van kabátod és csizmád! Mennyivel jobb neked, mint egy csomó más embernek! Pozitív gondolat a negatív helyett ugyanannál az életeseménynél. De, ha ez a gondolat még nem is jön eleinte magától, ha egy helyzetre megoldással válaszolsz, máris nem fogod magad annyira szerencsétlennek érezni. Miért tennéd? Nem fázol, eljutsz, ahová akarsz, akkor? Ilyen apróságokkal kell kezdeni. Ugyanabban a szituációban a jóra koncentrálni. Igen, esik, de a nap is sütött délelőtt, meg hasonlók. Nézd, a gyerekeknek milyen öröm, ahogy húzzák őket a hóban a szánkón! Így indult az is, aki most, már ha ellopták az autóját arra gondol, hogy biztos ez valamiért így jó neki és egy balesettől, mentették meg, vagy hasonló. Ez is egy felfogás, miszerint a jó is, a rossz is (legalábbis most rossznak tűnő) is a mi jóllétünket szolgálja.

Először csak próbáld átfordítani a gondolkodásod, és a jóra koncentrálj az élethelyzetekben. Minden napnak megvan a szépsége, neveld rá a szemed, hogy meglássa azt! Ahogy kikerülsz a negatív gondolkodási spirálból több jó dolog fog történni veled. Utána ezekre koncentrálva pedig már jöhet a bőség cunami. Ez a „formáld át a gondolkodásodat” jól hangzik, de bizony sokszor nem olyan egyszerű, főleg egy depresszió-közeli állapotban lévő embernél.

Ha nem tudod elengedni az állandó panaszkodást és úgy érzed, sorozatos megpróbáltatások elé állít az élet, minden ellened van, ne szégyellj segítséget kérni. A pszichoterápiák egyik válfaja az ún. kognitív terápia, ami pontosan, a rögzült gondolkodási minták átformálásán alapul. Ne feledd, hogy bár a pszichés problémák ugyanúgy (sőt, sokszor még inkább) megnehezítik az életet, számos testi betegséggel kapcsolatban állnak (pl. a mindenki által ismert szorongó, stresszes ember és az infarktus kapcsolatára lehet itt gondolni, de több hasonló van, melyek összefüggésének kutatása még folyamatban van.).

Úgyhogy mindenképp érdemes tenni ellene!

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?