Korai vagy kései gyerekvállalás?
- Dátum: 2017.10.12., 07:01
- aktivitás, anya, anyaság, apa, apaság, család, családalapítás, egzisztencia, érettség, érzelmi intelligencia, felelősség, felelősségvállalás, fiatal, gyerek, gyerekvállalás, időpont, szülő
Manapság igencsak kitolódott a gyerekvállalás időpontja. Húsz év sem telt el azóta, hogy édesanyámat még felelőtlennek, vagy éppenséggel hallatlanul bátornak nevezték, amiért 35 évesen mert szülni. Mostanra viszont jellemző vitatémává vált, hogy fiatalon, vagy később érdemes a "gyerekprojektbe fogni". Mivel testvérem és közöttem 15 év korkülönbség van, így a családon belül mindegyiket kipróbáltuk. Nézzük a saját tapasztalatokat!

Születésemkor édesanyám pár hónap híján volt 20 éves, és apukám is csak néhány évvel haladta meg őt. Nagyon élveztem gyerekként, hogy ilyen fiatal szüleim vannak, de az egyenleget mostanra tudom igazán levonni. Saját pozitív és negatív tapasztalataim az alábbiak:
+ A fiatal szülők aktívak, mozgékonyak, így könnyebben tudnak csatlakozni gyermekeik életéhez, a minőségi időtöltés egyszerűbb
+ Gondolkodásuk még nincs nagy generációs távolságra, így a szellemi és lelki összhang, a tapasztalatok megosztása is könnyebb lehet
+ Fiatalabb korban még ritkább, hogy a szülők túlféltik gyermeküket, így megkaptam a szükséges mértékű önállóságot, egyedül tölthető időt, szabadságot
- Az ifjabb szülőknek még ritkábban van kiépített és stabil egzisztenciája, anyagi és tárgyi háttere, emiatt több materiális lemondásra van szükség
- A fiatalabb anyukák és apukák még kevesebb élettapasztalattal, bölcsességgel, érzelmi és spirituális intelligenciával rendelkeznek

Testvéremnél ezzel szemben a következőket látom - a fentiek értelmében nyilván nem lesz meglepetés :)
+ Az érettebb szülők stabilabb anyagi háttérrel, kialakultabb karrierrel rendelkeznek, így lehetséges, hogy több mindent meg tudnak adni gyermeküknek, például végelátható már a lakáshitel, vagy kézzelfoghatóbb pénzkezelési ismeretek, pénzügyi intelligencia birtokában vannak, ritkább a munkahelyváltás is
+ A később gyermeket vállalók már tudatosabb gyermeknevelésre képesek, hiszen több ismeretük van ezen a téren, és mire eljutnak idáig, már eleget hallanak és olvasnak erről a kérdésről, tehát felelősségteljesebben gondolkodnak
+ Ebben a korban az anya és az apa világnézete már kialakultabb, csiszoltabb, aminek az emberi kapcsolatok, így a gyermek is előnyeit élvezhetik
- A felelősségteljes gondolkodás következménye viszont, hogy általában jobban féltik gyermekeiket, valamint jellemzőbb náluk, hogy kevesebb teret, önállóságot biztosítanak a gyermeknek, a "jó szülőség" érdekében több mindent megtesznek értük, nekik, de ennek az életre nevelésre nézve vannak hátrányai...
- Sokszor az érettebb szülők kevésbé élnek már aktív életmódot, így a gyermek magányosabbnak érezheti magát - noha a gyermek egyúttal fiatalon tartja a szülőket, és jelenlétük motiválhatja, aktivizálhatja őket
- Ezek a gyermekek a puszta számokat nézve már kevesebb időt tölthetnek el szüleikkel. Szűkebbnek bizonyul az az időtartam, ami az önállósodás és a szülők elengedése között eltelik, így kevesebb segítséget kaphat a felnőtt életében az ilyen gyermek (Legalábbis gyakorlati téren, anyagilag már említettük, más lehet a helyzet.) Noha itt sem szabad elelejteni az előbb leírtakat: a gyermek fiatalíthat!

Mindegyiknek vannak tehát előnyei és hátrányai, a korai és a későbbi gyermekvállalásnak is. Ne ítéljünk tehát el senkit, bármelyik táborhoz is kíván csatlakozni (vagy nem csatlakozni). Ismerjük a statisztikákat a kései gyermekvállalás egészségügyi kockázatairól, de az is tény, hogy manapság már a szűrővizsgálatok, a segítség-lehetőségek is széles körűbbek.
A gyermekvállalás időpontja úgysem csak egy könnyed döntés, nagyon sok tényező befolyásolhatja, például hogy mikor találjuk meg az ehhez megfelelő párunkat, és mikor érezzük magunkat készen erre a felelősségteljes feladatra. Noha teljesen felkészültnek kevesen fogják gondolni magukat - s akik igen, azok naivak kissé, de majd meglátják :)
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.