Titkok egy 78 éve tartó házasságból
- Dátum: 2017.10.09., 22:05
- család, egészség, élet, ember, házaspár, házasság, kapcsolat, öregség, pár, titok
Morrie and Betty Markoff majdnem 8 évtizednyi együttlét után sem bántak meg semmit. Egy 100 éves pár, akik immár majdnem 80 éve élnek házasságban, megosztották a hosszú, boldog házasság titkait – annak ellenére boldog házasság, hogy sosem mondták egymásnak: „Szeretlek!”.
A házaspár Los Angelesben él, pontosan 78 éve házasodtak össze, és azt mondják, valóban nincs semmi nagyszerű titok a sikeres házassághoz, a lényeg a tolerancia és a tisztelet.

Betty azt nyilatkozta: „Csak soha ne hagyd, hogy a panaszkodás haraggá alakuljon. Tolerancia és tisztelet: szeretned kell ezeket a tulajdonságokat. Morrie sosem használná a szeretlek szót, én igen, de a cselekvések mindkettőnk részéről azonosak.”
Amikor Morriet kérdezték, miért nem mondta sosem a feleségének, hogy szereti, azt válaszolta: „Számomra birtokló jelentéssel bír ez a szó: szeretlek. Ellenőrző és követelő. A szó, amit szívesebben használok helyette: gondoskodás. Gondoskodunk az emberekről. Számomra ennek sokkal mélyebb üzenete van. A szeretet egy ezoterikus szó, az emberek sok könnyed dolgot jellemeznek vele. Szeretek teniszezni és ehhez hasonlók. Mindig megölelem Betty-t, folyton csókolgatom. Nagyon sokat törődöm vele, gondoskodom róla.”
A pár 1938-ban találkozott és ismerkedett meg egy new york-i esküvőn, és hosszú közös házasságuk kapcsán egy német fotós, Karsten Thormaehlen százévesek történeteiről készült dokumentumkönyvébe is bekerülnek.
Szerintük a könyvben ők a kakukktojások, hiszen mindenkit túléltek. Morrie erről így nyilatkozik: „Én is látom, hogy ez nagyon ritka. Mi szerencsések vagyunk. A legtöbb, amit nektek kívánhatok, az a szerencse.”

Morrie úgy gondolja, hogy hosszú életének titka egy „isteni beavatkozásnak” köszönhető, ugyanis a 99. születésnapja előtt egy nappal túlélt egy szívinfarktust. Akkor Betty hívta a 911-et, kórházba szállították, és egy műtét során pacemakert helyeztek a szívébe.
Annak ellenére, hogy gyakorlatilag jó néhány másodpercig haldoklott, mire a család visszaért, már ébren találta, és nem sokkal később már viccelődött.
Betty azonban a hosszú élet titkát abban látja, hogy megtanulta, hogyan készítsen fehérjében és zöldségekben gazdag ételeket, valamint a mindennapi sétában, amit évtizedek óta minden nap tesznek a helyi tó körül.
A házaspár azt mondja, hogy a legfurcsább dolog abban, ha az ember egyre idősebb, hogy látja, ahogy a saját gyermekei is egyre öregszenek, nyugdíjasok lesznek és így tovább. Az egyik lányuk ugyanabban a tömbben lakik, mint ők, ezért ha egyikük meghalna, a pár másik tagja akkor sem maradna egyedül.
„78 év után azt mondhatom, hogy nem követtem el hibát. Voltunk lent és fent, de még mindig itt vagyunk” – fejezte be történetüket Morrie, miközben kezét feleségének térdén pihentette.
Forrás: www.independent.co.uk
(A képek illusztrációk, nem a történet szereplőit ábrázolják.)
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.