Menü
  • Baba-mama-család
  • Agyonhajszolt anyukák

Agyonhajszolt anyukák

„Mindannyian tudjuk, hogy egy anya napja sosem ér véget.” olvashatjátok egy korábbi cikkünkben. Mivel a héten egyszer már majdnem a folyékony szappannal, egyszer pedig majdnem a kézkrémmel mostam fogat, azt gondolom többszörösen is nekem való írás. :)

A nagyfiam most lett első osztályos. Nem tudom, ki izgult jobban, Ő vagy mi, de azt tudom, hogy azon a héten a túlélésre mentem. Reggeli rohanások, „húzd már a cipődet”, „induljunk már”, „el fogunk késni” - szinte alapmondatok a reggeli induláskor, mint ahogy az ajtóban menetrendszerűen bekövetkező rettegett mondat a tetőtől talpig overálba öltöztetett 3 évesem szájából télen: „anya, pisilni kell”.

Aztán suliban érzelgős búcsú a nagyfiamtól, de az egész napos gályázás, munka és határidők bűvöletébensem tudok másra gondolni, csak hogy vajon mit csinál a fiam most az iskolában. Majd kapkodva futok izzasztó kilométereket az iskola és óvoda, meg a boltok között, amikor a fülemen is szatyor lóg, így érek fel a második emeletre a két gyerekkel.

A vacsoráztatás és fürdetés után közelharc, következik, amit az esti lefekvésért vívunk egymással. Merthogy az este nálunk ilyen, ebben a sorrendben: "Éhes vagyok. Szomjas vagyok. Pisilni kell. Folyik az orrom. Nem mostam fogat. Apa hol van? Nézhetek tévét? Nem kaptam vizet. Akkor kakilni kell.”

Feladom.

Ha egyszer nyugdíjas leszek, ezeket biztosan boldogan idézem fel ezeket a pillanatokat és nevetni fogok rajta. Azonban egyelőre a napok a túlélésről szólnak. Azon gondolkodom, hogy is volt a cikk, a 6 tipp túlhajszolt Anyukáknak?

Elolvasnám újra, ha lenne időm, de épp indulok is suliba a nagyért, oviba a kicsiért, van 3 szatyrom (vagyis négy), gyalog vagyok és zuhog az eső. Innen szép győzni! - gondolom magamban.

Anyának lenni nehéz. S tudjátok, eddig bármit is írtam, mindent átértékelek, mikor lefekvéskor megpuszil és azt mondja: ”Anya, szeretlek”...

  • A rovat további cikkei

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.

Miért nem eszik a gyerek? Az étvágytalanság lehetséges okai

Sok szülő számára ismerős helyzet, amikor a korábban jó étvágyú gyermek egyszer csak válogatni kezd, alig eszik, vagy szinte minden étkezésnél vita alakul ki. Az étvágytalanság hátterében azonban számos ok állhat, és nem mindig jelent betegséget. Fontos különbséget tenni az átmeneti, életkorral vagy élethelyzettel összefüggő étvágycsökkenés és a tartós, kivizsgálást igénylő probléma között.

„Bocsi, nem tehetem, a vallásom nem engedi”

Létezik egy vallás, ami azért jött létre, hogy végre könnyebben tudjunk nemet mondani.

Diszfunkcionális család árnyékában

A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.