Menü
  • Baba-mama-család
  • Agyonhajszolt anyukák

Agyonhajszolt anyukák

„Mindannyian tudjuk, hogy egy anya napja sosem ér véget.” olvashatjátok egy korábbi cikkünkben. Mivel a héten egyszer már majdnem a folyékony szappannal, egyszer pedig majdnem a kézkrémmel mostam fogat, azt gondolom többszörösen is nekem való írás. :)

A nagyfiam most lett első osztályos. Nem tudom, ki izgult jobban, Ő vagy mi, de azt tudom, hogy azon a héten a túlélésre mentem. Reggeli rohanások, „húzd már a cipődet”, „induljunk már”, „el fogunk késni” - szinte alapmondatok a reggeli induláskor, mint ahogy az ajtóban menetrendszerűen bekövetkező rettegett mondat a tetőtől talpig overálba öltöztetett 3 évesem szájából télen: „anya, pisilni kell”.

Aztán suliban érzelgős búcsú a nagyfiamtól, de az egész napos gályázás, munka és határidők bűvöletébensem tudok másra gondolni, csak hogy vajon mit csinál a fiam most az iskolában. Majd kapkodva futok izzasztó kilométereket az iskola és óvoda, meg a boltok között, amikor a fülemen is szatyor lóg, így érek fel a második emeletre a két gyerekkel.

A vacsoráztatás és fürdetés után közelharc, következik, amit az esti lefekvésért vívunk egymással. Merthogy az este nálunk ilyen, ebben a sorrendben: "Éhes vagyok. Szomjas vagyok. Pisilni kell. Folyik az orrom. Nem mostam fogat. Apa hol van? Nézhetek tévét? Nem kaptam vizet. Akkor kakilni kell.”

Feladom.

Ha egyszer nyugdíjas leszek, ezeket biztosan boldogan idézem fel ezeket a pillanatokat és nevetni fogok rajta. Azonban egyelőre a napok a túlélésről szólnak. Azon gondolkodom, hogy is volt a cikk, a 6 tipp túlhajszolt Anyukáknak?

Elolvasnám újra, ha lenne időm, de épp indulok is suliba a nagyért, oviba a kicsiért, van 3 szatyrom (vagyis négy), gyalog vagyok és zuhog az eső. Innen szép győzni! - gondolom magamban.

Anyának lenni nehéz. S tudjátok, eddig bármit is írtam, mindent átértékelek, mikor lefekvéskor megpuszil és azt mondja: ”Anya, szeretlek”...

  • A rovat további cikkei

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.