Túlérzékeny vagy? Legyél rá büszke!
- Dátum: 2017.08.29., 21:19
- egészség, empátia, érzékenység, feladat, feszültség, gondolkodás, írás, javaslat, kreativitás, lélek, meditáció, megoldás, mentális egészség, metodika, módszer, munka, női agy, stressz, tanács, technika, teher
Mindenki számára ismerős a mindennapi stressz, amit főleg a munkahelyünkön töltött napi sok-sok óra révén szedünk magunkra. Vannak azonban túlérzékeny emberek, akiknek kevesebb feszültség is megárt. Mit tehetnek ők?
Jómagam is sok mindent magamra veszek, gyakran a dolgok mögé képzelek valamit, ami valójában nincs is ott – de a női agy már csak ilyen szövevényes. Jó érzés tisztában lenni magammal és a gondolati hálóm működésével, tudni, hogy egy-egy adott dolog csak a fejemben létezik, néha azonban mégis akadnak olyan időszakok, amikor úgy érzem, milliónyi sötét felhő takarja el a szemem elő a verőfényes napsütést.
Éppen egy ilyen napon kezdtem el olvasgatni az interneten, egy kimerítő, 9 órás munkanap után, aminek során ráadásul kaptam hideget-meleget. Igyekeztem a kondérból a pozitívumokat kimazsolázni, de mivel mindenhez idő kell, és sok mindent a lelkemre veszek, a nap végére sem tudtam teljesen elengedni a feszültséget.
Ekkor találkoztam egy cikkel, amelyben túlérzékeny emberek számára ajánlottak néhány meglehetősen egyszerű tanácsot, hogyan fogadják el magukat olyannak, amilyenek, és útjuk során hogyan segítsék magukat.
Ezekből írok most le párat:
- Ha egyszerre több feladatot kell elvégeznünk, akkor is csökkentsük az aktuálisan végzendő feladatlistát.
- Csökkentsük a környezetünkből érkező intenzív stimulusok számát.
- Írjuk le a gondolatainkat, az érzelmeinket, így azok nem fogják elborítani elménk bizonyos részeit.
- Próbáljuk ki a csendes meditációt.
- Használjuk ki a kreativitásunkat: rajzoljunk, színezzünk, írjunk. Vagyis, mindenféle jobb agyféltekés tevékenység pozitívan hathat ránk.
- Használjuk ki, hogy magas empatikus készséggel rendelkezünk, és erősítsük meg emberi kapcsolatainkat: legyünk jobb munkatársak, és biztosítsuk önértékelésünket.
- Érezzük jól magunkat ebben az érzékeny borításban, amivel rendelkezünk, érezzük sajátunknak, és soha ne szégyenkezzünk miatta.
- Legyünk is büszkék arra, hogy ilyen érzékenyek tudunk lenni, főleg a szoros kapcsolatainkat illetően.
A fenti javaslatokból biztosan mindenki talál testhezállót, amibe kapaszkodva másnap biztosan könnyebb lesz a reggeli felkelés.
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.