A magabiztos randizás titkai
- Dátum: 2017.08.01., 08:27
- izgalom, kapcsolat, magabiztosság, önbizalom, partner, randi, romantika, szeretet, találkozás, találkozó, vonzalom
A randizás idegfeszítő élmény lehet. Mindegy, hogy egy baráttal találkozol, akibe potenciálisan beleszerethetsz, vagy van egy foglalásod este 7-re egy remek étterembe - ha valaki olyannal töltöd az idődet, aki meglehetősen érdekel, az bizony stresszes és izgalmas lehet. Hogyan lehet ezt a szemléletmódot megváltoztatni?
1. Megnyerő, ha magabiztosak vagyunk.
A magabiztosság és az önbizalom-kutatások szerint még a túlzott magabiztosság is rendkívül vonzó. Növeli a romantika mértékét, csökkenti a potenciális vetélytársak esélyeit, és úgy tűnik, segíti az embereket abban, hogy romantikus partnerrel lépjenek szeretetteljes kapcsolatba. A kutatások szerint, ha az első találkozón magabiztosan jelenünk meg, az megalapozza a sikeres romantikus kezdési fázist.
2. Magabiztosságunkat mutassuk ki, ne rejtegessük!
Ahhoz, hogy élvezhessük a magabiztosság előnyeit, nem elég azt belül érezni, ki is kell mutatni. Érezni kell a bőrünkön. Ha a magabiztosság benyomását elő tudjuk hívni magunkból, sokkal igazabb képet adhatunk magunkról, és esetleges jövőbeni partnerünk jobban megláthatja azt, kik is vagyunk valójában.
3. Fogadjuk el, hogy nem minden randi sikerül jól!
Ha magabiztosan randizunk, akkor hiszünk partnerünk egyéni értékeiben is, ami elűzheti a kétségbeesés érzését belőlünk a találkozó során. Más szóval tehát gondolhatjuk azt, hogy: „Hé, ez egy remek lehetőség lehet, ha összejön, de ha nem, az sem a világ vége!” Ha ezt a felfogást követjük, levehetjük a nyomást saját magunkról, és így könnyebben fogunk másokkal kapcsolatot teremteni. Előmozdíthatja a szelektivitást is, ami azt jelenti, hogy könnyebben fogunk partnert választani.
A kutatások azt mutatják, hogy azok az emberek, akik felelőtlenül ugranak bele egy-egy romantikus kapcsolatba, hajlamosak arra, hogy a következő alkalommal már nem mutatnak érdeklődést. Tehát mindenképpen megéri szelektálni.
4. Légy jelen, ne térítsen el a saját előadásod!
Valóban jelen vagy a pillanatban a találkozón, vagy megosztod a figyelmedet, hogy kreálj egy tökéletes előadást önmagadról?
Ha feladod ezt a kihívásnak tűnő feladatot, és szimplán csak magabiztosan vagy jelen a randin, teljesen el fogsz tudni köteleződni a beszélgetés irányába. Ez a tudatosság a romantikus találkozások kezdetekor rendkívül vonzó a partnerek számára. Továbbá egy még élvezhetőbb és sikeresebb találkozóhoz vezet.
Úgyhogy ne legyünk restek elsajátítani a fentebbi taktikákat!
Forrás: https://www.psychologytoday.com
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.