Menü

A mozgás hétköznapi hősei

Edzésnaplóm legújabb részében két hétköznapi hősről lesz szó, akik akkor is eljönnek kondizni, amikor mások igazoltan otthon maradnak. Újszülött kisbaba? Lábsérülés? Időskor? Semmi sem akadályozza elhivatottságukat!

Már éppen kezdtem magam hősnek érezni, amiért hetek óta járok a kondiba (majdnem rekord :)), amikor arra értem be a terembe, hogy az edzőm egy apró kisbabát ringat. Hosszú babahaj, édes kisruhák, a bébi pedig teljesen nyugodt, ahogy a popóját rázzák. Mellettük egy nő végzi a guggolásokat – a baba anyukája. Igen, ezé a kis apróságé.

A hölgy nem akart sokáig távol maradni a sportolástól a szülés után, és úgy érezte, jót tenne neki, ha óvatosan is, de újra elkezdene mozogni, szakember segítségével. Az edző hölgy pedig vállalta, hogy a gyakorlatok megmutatása és kísérése mellett szívesen foglalkozik a babával, amikor az nem a hordozóban alszik. Talán a picilány meghallhatta ezt a mondatot, mert amíg a hordozóban nyűglődött néha, addig az edző kezében boldogan lubickolva nem volt egy hangja sem. Igaz, máskor pedig durmol a kis helyén, s nem zavarja, hogy mekkora fennforgás zajlik mellette.

A nő elmondta, hogy jól érzi magát tőle, hogy kimozdulhatott, és a baba is láthatóan kellemesen érzi magát. Azonnal beindult a fantáziám, és mondtam az edzőmnek, hogy ha eszerint hirdetné magát, hogy még gyermekfelvigyázást is vállal a személyi edzés mellé, akkor lehet, hogy sorban állnának nála az anyukák…

Tudom, nem mindenkinek van lehetősége személyi edzőt fizetni. Nem mindenki van olyan testi vagy lelki állapotban, hogy a szülés után hamar mozogni tudjon. De bizonyos, hogy sokan vannak, akik megtehetnék, de nem teszik. Nem ítélem el őket, mert az életem nagy részében én gyermek nélkül sem mozogtam. Viszont nagyon tisztelem azokat, akik hadba állítják az erejüket, és elkezdenek mozogni a baba mellett is. A bébit emelgetve tornáznak otthon, vagy a teremben – nem is a helyszín a lényeg.

Mindez számomra nem arról szól, hogy tökéletesen kell kinézni a szülés után. Szó sincs róla. Nekem fontosabbak a lelki tényezők, és meggyőződésem, hogy nagyon fontos a nők számára a kisgyermekes időszakban, hogy ne csak az anyai minőségüket éljék meg. Hiszem, hogy úgy nagyobb esélyük van megúszni a szülési depressziót, az otthon töltött időszakban rendre kialakuló (vagy erősödő önbizalomhiányt), valamint az ezen időszakban oly gyakori házassági válságokat is könnyebb elkerülni. Továbbá már az elejétől kezdve példát mutat a gyermeknek az egészséges életmódról, a sport fontosságáról és a kitartásról.

Igen, tudom, hogy megnő a gyermek, és elkezd rohangálni, valamint hogy több gyerekkel máris sokkal nehezebb. De az attitűd, a hozzáállás igenis tisztelendő a számomra.

Aztán ott van két férfi a teremben, akikre felfigyeltem. Nem is tudtam nem észrevenni a fiatalabbat, mert arrébb kellett állnom, hogy a srác elférjen mellettem a két hatalmas mankójával. A gyakorlatok közben aztán kilestem őket: a fiatal, erős fiú valamilyen lábsérüléssel küzd, lába sínbe téve, két nagy mankóval közlekedik – és edz kitartóan. Amit tud. Súlyokat emel, és ha kell valami, fél lábbal ugrabugrál. Az idősebb korosztályba tartozó, de fitt édesapja van vele, és segíti a fiát mindenben. Ha kell, súlyokat hoz neki, ha kell, kíséri – és közben ő is mozog. Nem csak mint kísérő, hanem leül, és nyomja a súlyokat. Odapillantásomkor éppen 10-10 kilót emelt. Talán mondanom sem kell, hogy kezdőként én ennek a töredékét bírom el, mint ez az idősebb úriember...

A korosztályából egyébként nem ő az egyetlen. Van itt olyan nyugdíjas úr, akinek a kisportolt testalkatát a legtöbb tizen-huszonéves is elirigyelné. Rendszeresen találkozom vele, s látszik, hogy mindenkit ismer a teremben. Ő is ülhetne otthon a tévé előtt, miközben várja a nyugdíjt és panaszkodik az egyre szaporodó betegségeiről. De nem teszi... vagy nincs is betegsége - és tévéje. Helyette inkább tesz valamit önmagáért, és nem a világot hibáztatja.

Így sokszorosan is minden tiszteletem az övéké. A fiúé, aki sérülten sem adja fel, és a gyógyulás ideje alatt is mozog, amit csak tud. Az apukájáé, hogy elkíséri és segíti a fiát, valamint hogy ő is fitten tartja saját magát. S kettejüké, hogy összetartanak és szeretik, segítik egymást. Olyan szívmelengető látni őket, hogy hirtelen el is felejtem, milyen nehéznek tűntek még az előbb a gyakorlataim.

Régi húsvéti szokások

A húsvét a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepe. Ma már inkább a tavaszvárás, és a tavasz eljövetelének jele, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak, és sokaknál vallástalan jelentéssel bír. Azonban az ünnephez rengeteg régi (ma már vicces) hagyomány kapcsolódik, amelyek közül olvashatunk néhányat ebben a cikkben.

Ugye nem vesz senki élő nyuszit/csirkét/kacsát húsvétra ajándékba?

Ugye nem vesz senki élő nyuszit/csirkét/kacsát húsvétra ajándékba? Plüss nyuszi/csirke/kacsa vagy csoki nyuszi/csirke/kacsa a tökéletes választás! – olvasom az egyik állatvédő egyesület facebook oldalán és megmondom őszintén teljes mértékben egyetértek a felhívásukkal!

Munkahelyi motiváció?

Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!

8 különleges és elragadó húsvéti tradíció a világ különböző tájairól

Itthon a locsolkodás, rokonlátogatás, családi körben elfogyasztott finom ételek és természetesen a tojásfestés. Ezek mindenki számára jól ismert húsvéti tradíciók, azonban más nemzeteknél eltérő szokások uralkodnak, ismerjük meg ezeket is!

Jön a gofri világnapja!

Édes emlékezésre hívjuk a kedves olvasókat! Már meg sem lepődünk az abszurdabbnál abszurdabb világnapokról olvasva, de most tegyünk egy kivételt és beszéljünk arról, hogy március 25-én van a gofri világnapja!