Menü

A visszajelzések szerepe a mindennapokban

Visszajelzést adni és kapni – a mentális egészségnek ez egy nagyon alulértékelt területe, pedig fontos szereppel bír. A munkában, otthon és a különféle emberi kapcsolatainkban gyakran nem vagyunk elégedettek, ha nem kapjuk meg ezeket a visszacsatolásokat, vagy nem olyan módon, ahogyan szükségünk lenne rá. Figyeljünk rá, hogy amikor valakinek mi magunk jelzünk vissza, az konstruktív legyen, hiszen ez a kulcs a hatékony kommunikációhoz!

Az emberek különböző módokon reagálnak a visszacsatolásokra. A reakciók számos tényezőtől függnek, például hangulattól, múltbéli élményektől, neveltetéstől, biológiától. Magunkkal és másokkal kapcsolatos hiedelmeink, felfogásunk, érzékelésünk hosszú idő alatt alakult olyanná, amilyen most, befolyásolták a fent felsorolt faktorok, és ez befolyásolja azt is, hogyan válaszolunk egy-egy kapott visszacsatolásra.

Természetes emberi reakció az, hogy védekező állásba helyezzük magunkat, ha negatív visszajelzést kapunk. Néha ez a védekezés azonban hátráltathat minket. Nem adjuk meg magunknak a lehetőséget a fejlődésre és a tanulásra, ha folyamatosan semmibe vesszük a visszacsatolásokat. Továbbá ha egy szituációt állandóan védekező módban közelítünk meg, vajon hogyan fogunk reagálni? Természetesen úgy, ahogy a helyzet felé fordultunk. Ez gyakran a probléma felhalmozódásához és nem építő jellegű megoldásához vezethet.

A visszacsatolások helyzettől függően különböző típusúak lehetnek. Egy munkahelyen például fontos lenne, hogy a visszacsatolásokat professzionális, nem személyeskedő módon adjuk és fogadjuk. A szoros kapcsolatokban pedig fontos a személyes megközelítés. Más kontextusokban átléphetünk bizonyos határokat, hiszen fontos, hogy nyitottak és magabiztosak legyünk. Ha valaki iránt erős érzelmeket táplálunk, nehéz lehet elkülöníteni a visszacsatolást az érzelmektől.

A következőkben néhány tippet olvashattok, hogyan lehet hatékonyabb visszajelzést közvetíteni mások felé, és azokat mi magunk hogyan fogadjuk:

Visszajelzést kapni:

- Legyünk nyitottak és magabiztosak, amennyire tudunk, de a visszacsatolást ne vegyük túl személyesnek.
- Legyünk tisztában a saját felfogásunkkal, érzékelésünkkel, gondolkodásmódunkkal, amelyek befolyásolhatják azt, hogyan értékeljük a kapott visszacsatolást.
- A negatív visszacsatolásra ne válaszoljunk az első szúrt seb alapján.
- Legyünk csendesek, és gondosan figyeljünk.
- A visszacsatolásokat tanulási lehetőségként fogjuk fel.

Visszajelzést adni:

* Legyünk tudatában saját gondolkodásmódunknak, ami befolyásolhatja, milyen visszacsatolást adunk másoknak.
* Az erősségeket és a fejlesztendő területeket helyezzük előtérbe.
* A visszacsatolás legyen tiszta és magabiztos.
* Hagyjunk időt a másiknak, hogy reagáljon.
* A másik ember viselkedése szerint közelítsük meg a helyzetet, inkább, minthogy feltételezéseket gyártsunk a személyiségéről, vagy arról, miért éppen úgy viselkedett.
* Legyünk érzékenyek, és jó szándékkal jelezzünk vissza.

Forrás: http://psychprofessionals.com.au/

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?

Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert

Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.

A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?

Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.