A visszajelzések szerepe a mindennapokban
- Dátum: 2017.06.08., 21:41
- érzékenység, faktor, hangulat, neveltetés, reakció, tényező, válasz, viselkedés, visszacsatolás, visszajelzés
Visszajelzést adni és kapni – a mentális egészségnek ez egy nagyon alulértékelt területe, pedig fontos szereppel bír. A munkában, otthon és a különféle emberi kapcsolatainkban gyakran nem vagyunk elégedettek, ha nem kapjuk meg ezeket a visszacsatolásokat, vagy nem olyan módon, ahogyan szükségünk lenne rá. Figyeljünk rá, hogy amikor valakinek mi magunk jelzünk vissza, az konstruktív legyen, hiszen ez a kulcs a hatékony kommunikációhoz!
Az emberek különböző módokon reagálnak a visszacsatolásokra. A reakciók számos tényezőtől függnek, például hangulattól, múltbéli élményektől, neveltetéstől, biológiától. Magunkkal és másokkal kapcsolatos hiedelmeink, felfogásunk, érzékelésünk hosszú idő alatt alakult olyanná, amilyen most, befolyásolták a fent felsorolt faktorok, és ez befolyásolja azt is, hogyan válaszolunk egy-egy kapott visszacsatolásra.

Természetes emberi reakció az, hogy védekező állásba helyezzük magunkat, ha negatív visszajelzést kapunk. Néha ez a védekezés azonban hátráltathat minket. Nem adjuk meg magunknak a lehetőséget a fejlődésre és a tanulásra, ha folyamatosan semmibe vesszük a visszacsatolásokat. Továbbá ha egy szituációt állandóan védekező módban közelítünk meg, vajon hogyan fogunk reagálni? Természetesen úgy, ahogy a helyzet felé fordultunk. Ez gyakran a probléma felhalmozódásához és nem építő jellegű megoldásához vezethet.
A visszacsatolások helyzettől függően különböző típusúak lehetnek. Egy munkahelyen például fontos lenne, hogy a visszacsatolásokat professzionális, nem személyeskedő módon adjuk és fogadjuk. A szoros kapcsolatokban pedig fontos a személyes megközelítés. Más kontextusokban átléphetünk bizonyos határokat, hiszen fontos, hogy nyitottak és magabiztosak legyünk. Ha valaki iránt erős érzelmeket táplálunk, nehéz lehet elkülöníteni a visszacsatolást az érzelmektől.
A következőkben néhány tippet olvashattok, hogyan lehet hatékonyabb visszajelzést közvetíteni mások felé, és azokat mi magunk hogyan fogadjuk:
Visszajelzést kapni:
- Legyünk nyitottak és magabiztosak, amennyire tudunk, de a visszacsatolást ne vegyük túl személyesnek.
- Legyünk tisztában a saját felfogásunkkal, érzékelésünkkel, gondolkodásmódunkkal, amelyek befolyásolhatják azt, hogyan értékeljük a kapott visszacsatolást.
- A negatív visszacsatolásra ne válaszoljunk az első szúrt seb alapján.
- Legyünk csendesek, és gondosan figyeljünk.
- A visszacsatolásokat tanulási lehetőségként fogjuk fel.
Visszajelzést adni:
* Legyünk tudatában saját gondolkodásmódunknak, ami befolyásolhatja, milyen visszacsatolást adunk másoknak.
* Az erősségeket és a fejlesztendő területeket helyezzük előtérbe.
* A visszacsatolás legyen tiszta és magabiztos.
* Hagyjunk időt a másiknak, hogy reagáljon.
* A másik ember viselkedése szerint közelítsük meg a helyzetet, inkább, minthogy feltételezéseket gyártsunk a személyiségéről, vagy arról, miért éppen úgy viselkedett.
* Legyünk érzékenyek, és jó szándékkal jelezzünk vissza.
Forrás: http://psychprofessionals.com.au/
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.