A visszajelzések szerepe a mindennapokban
- Dátum: 2017.06.08., 21:41
- érzékenység, faktor, hangulat, neveltetés, reakció, tényező, válasz, viselkedés, visszacsatolás, visszajelzés
Visszajelzést adni és kapni – a mentális egészségnek ez egy nagyon alulértékelt területe, pedig fontos szereppel bír. A munkában, otthon és a különféle emberi kapcsolatainkban gyakran nem vagyunk elégedettek, ha nem kapjuk meg ezeket a visszacsatolásokat, vagy nem olyan módon, ahogyan szükségünk lenne rá. Figyeljünk rá, hogy amikor valakinek mi magunk jelzünk vissza, az konstruktív legyen, hiszen ez a kulcs a hatékony kommunikációhoz!
Az emberek különböző módokon reagálnak a visszacsatolásokra. A reakciók számos tényezőtől függnek, például hangulattól, múltbéli élményektől, neveltetéstől, biológiától. Magunkkal és másokkal kapcsolatos hiedelmeink, felfogásunk, érzékelésünk hosszú idő alatt alakult olyanná, amilyen most, befolyásolták a fent felsorolt faktorok, és ez befolyásolja azt is, hogyan válaszolunk egy-egy kapott visszacsatolásra.

Természetes emberi reakció az, hogy védekező állásba helyezzük magunkat, ha negatív visszajelzést kapunk. Néha ez a védekezés azonban hátráltathat minket. Nem adjuk meg magunknak a lehetőséget a fejlődésre és a tanulásra, ha folyamatosan semmibe vesszük a visszacsatolásokat. Továbbá ha egy szituációt állandóan védekező módban közelítünk meg, vajon hogyan fogunk reagálni? Természetesen úgy, ahogy a helyzet felé fordultunk. Ez gyakran a probléma felhalmozódásához és nem építő jellegű megoldásához vezethet.
A visszacsatolások helyzettől függően különböző típusúak lehetnek. Egy munkahelyen például fontos lenne, hogy a visszacsatolásokat professzionális, nem személyeskedő módon adjuk és fogadjuk. A szoros kapcsolatokban pedig fontos a személyes megközelítés. Más kontextusokban átléphetünk bizonyos határokat, hiszen fontos, hogy nyitottak és magabiztosak legyünk. Ha valaki iránt erős érzelmeket táplálunk, nehéz lehet elkülöníteni a visszacsatolást az érzelmektől.
A következőkben néhány tippet olvashattok, hogyan lehet hatékonyabb visszajelzést közvetíteni mások felé, és azokat mi magunk hogyan fogadjuk:
Visszajelzést kapni:
- Legyünk nyitottak és magabiztosak, amennyire tudunk, de a visszacsatolást ne vegyük túl személyesnek.
- Legyünk tisztában a saját felfogásunkkal, érzékelésünkkel, gondolkodásmódunkkal, amelyek befolyásolhatják azt, hogyan értékeljük a kapott visszacsatolást.
- A negatív visszacsatolásra ne válaszoljunk az első szúrt seb alapján.
- Legyünk csendesek, és gondosan figyeljünk.
- A visszacsatolásokat tanulási lehetőségként fogjuk fel.
Visszajelzést adni:
* Legyünk tudatában saját gondolkodásmódunknak, ami befolyásolhatja, milyen visszacsatolást adunk másoknak.
* Az erősségeket és a fejlesztendő területeket helyezzük előtérbe.
* A visszacsatolás legyen tiszta és magabiztos.
* Hagyjunk időt a másiknak, hogy reagáljon.
* A másik ember viselkedése szerint közelítsük meg a helyzetet, inkább, minthogy feltételezéseket gyártsunk a személyiségéről, vagy arról, miért éppen úgy viselkedett.
* Legyünk érzékenyek, és jó szándékkal jelezzünk vissza.
Forrás: http://psychprofessionals.com.au/
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?