Menü

A visszajelzések szerepe a mindennapokban

Visszajelzést adni és kapni – a mentális egészségnek ez egy nagyon alulértékelt területe, pedig fontos szereppel bír. A munkában, otthon és a különféle emberi kapcsolatainkban gyakran nem vagyunk elégedettek, ha nem kapjuk meg ezeket a visszacsatolásokat, vagy nem olyan módon, ahogyan szükségünk lenne rá. Figyeljünk rá, hogy amikor valakinek mi magunk jelzünk vissza, az konstruktív legyen, hiszen ez a kulcs a hatékony kommunikációhoz!

Az emberek különböző módokon reagálnak a visszacsatolásokra. A reakciók számos tényezőtől függnek, például hangulattól, múltbéli élményektől, neveltetéstől, biológiától. Magunkkal és másokkal kapcsolatos hiedelmeink, felfogásunk, érzékelésünk hosszú idő alatt alakult olyanná, amilyen most, befolyásolták a fent felsorolt faktorok, és ez befolyásolja azt is, hogyan válaszolunk egy-egy kapott visszacsatolásra.

Természetes emberi reakció az, hogy védekező állásba helyezzük magunkat, ha negatív visszajelzést kapunk. Néha ez a védekezés azonban hátráltathat minket. Nem adjuk meg magunknak a lehetőséget a fejlődésre és a tanulásra, ha folyamatosan semmibe vesszük a visszacsatolásokat. Továbbá ha egy szituációt állandóan védekező módban közelítünk meg, vajon hogyan fogunk reagálni? Természetesen úgy, ahogy a helyzet felé fordultunk. Ez gyakran a probléma felhalmozódásához és nem építő jellegű megoldásához vezethet.

A visszacsatolások helyzettől függően különböző típusúak lehetnek. Egy munkahelyen például fontos lenne, hogy a visszacsatolásokat professzionális, nem személyeskedő módon adjuk és fogadjuk. A szoros kapcsolatokban pedig fontos a személyes megközelítés. Más kontextusokban átléphetünk bizonyos határokat, hiszen fontos, hogy nyitottak és magabiztosak legyünk. Ha valaki iránt erős érzelmeket táplálunk, nehéz lehet elkülöníteni a visszacsatolást az érzelmektől.

A következőkben néhány tippet olvashattok, hogyan lehet hatékonyabb visszajelzést közvetíteni mások felé, és azokat mi magunk hogyan fogadjuk:

Visszajelzést kapni:

- Legyünk nyitottak és magabiztosak, amennyire tudunk, de a visszacsatolást ne vegyük túl személyesnek.
- Legyünk tisztában a saját felfogásunkkal, érzékelésünkkel, gondolkodásmódunkkal, amelyek befolyásolhatják azt, hogyan értékeljük a kapott visszacsatolást.
- A negatív visszacsatolásra ne válaszoljunk az első szúrt seb alapján.
- Legyünk csendesek, és gondosan figyeljünk.
- A visszacsatolásokat tanulási lehetőségként fogjuk fel.

Visszajelzést adni:

* Legyünk tudatában saját gondolkodásmódunknak, ami befolyásolhatja, milyen visszacsatolást adunk másoknak.
* Az erősségeket és a fejlesztendő területeket helyezzük előtérbe.
* A visszacsatolás legyen tiszta és magabiztos.
* Hagyjunk időt a másiknak, hogy reagáljon.
* A másik ember viselkedése szerint közelítsük meg a helyzetet, inkább, minthogy feltételezéseket gyártsunk a személyiségéről, vagy arról, miért éppen úgy viselkedett.
* Legyünk érzékenyek, és jó szándékkal jelezzünk vissza.

Forrás: http://psychprofessionals.com.au/

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.

A társasjáték terápiás ereje

A társasjátékok népszerűsége az utóbbi években hatalmasat nőtt – és nem véletlenül. A közös játék nemcsak szórakoztat, hanem kézzelfogható szociális és mentális előnyökkel is jár. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít a stressz levezetésében, fejleszti a gondolkodást és támogatja a lelki jóllétet.

Hat jel, hogy magas EQ-val rendelkező vezetővel dolgozunk

A munkahelyi légkör egyik legmeghatározóbb tényezője az irányítók személyisége és viselkedése – nem feltétlenül csak a szakmai hozzáértés vagy a határozottság számít. Egészen más dimenzióban mozog az, aki igazán jól bánik a csapatával, felismeri a különbséget az „irányítok” és „inspirálok” között: ez nem más, mint a magas érzelmi intelligencia, vagyis a magas EQ.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.

Lehet még szünetet tartani az online világtól?

Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és minden digitális nyomodat eltünteted. Nincs többé Facebook, Instagram, Gmail, YouTube-előzmény vagy keresési múlt. Egyetlen kattintás, és mintha soha nem is léteztél volna az internetes térben. Elsőre talán felszabadítónak hangzik, de a legtöbbünk már a gondolattól is feszültté válik, hiszen minden virtuális kényelmünk kámforrá válna.