Mi lenne, ha minden érzelmünket ünnepelnénk?
- Dátum: 2017.06.02., 18:36
- : érzelem, egészség, megismerés, megkülönböztetés, sokszínűség, szépség, szerelem, szeretet, ünnep
Napjainkban rengeteg ember ünnepli a szeretet és a szerelem érzését, például Valentin-napkor. Míg február 14-e egy világszerte elismert szimbóluma lett a szerelemnek a maga Teddy mackóival, a szív alakú csokoládéival és üdvözlőkártyáival, a naptárban szereplő sok más napot különböző nemzetek, vallások és más embercsoportok kötnek egy specifikus érzéshez, a szeretethez, a szerelemhez. Romániában hagyományosan például február 24-én ünneplik a szerelmet, és ezt „Dragobete”-nek hívják.
A szerelem nem az egyetlen emberi érzés, amit ünneplünk, hiszen a boldogságot és annak különféle megnyilvánulási formáit is globálisan megbecsülik. De vajon miért ünnepeljük csak a jó érzéseket? Miért nem ünneplünk minden érzést?
Az egész érzelmi skálánk tesz minket azzá, akik vagyunk, emberi lényekké, biztosítják a túlélésünket és asszisztálnak a fejlődésünkhöz és az alkalmazkodásunkhoz. Igen, néhányuk valóban nem boldog érzés, de ez nem teszi őket kevésbé jelentőssé vagy intenzívvé, mint azok, amelyek jó érzéssel töltenek el minket.
Ünnepeljük a félelmet, amiért engedi nekünk, hogy a veszély állapotában is megtaláljuk magunkat, ünnepeljük a szomorúságot, amiért segít nekünk abban, hogy megbirkózzunk a veszteséggel, vagy figyelmeztet arra, hogy valamit meg kell változtatnunk. Még a gyűlöletet is ünnepeljük! Hiszen az is saját magunkról tanít minket.
Természetesen a világot el tudnánk képzelni ezek nélkül a negatív érzések nélkül is. Mindig a rosszat szeretnénk kiiktatni a mindennapjainkból. De milyen áron? Az érzelmek sokszínűsége segít minket abban, hogy meg tudjuk különböztetni a saját valóságunkat a világtól. Kevesebb érzelem, kevesebb megkülönböztetés, kevesebb különbözőség. A kevesebb különbözőség viszont kevesebb szépséget, a természet kevesebb csodáját jelenti.
Ünnepelnünk kellene a képességünket, hogy az érzelmek ilyen széles tárházával rendelkezünk. Ünnepeljük tehát a szerelmet ma és minden nap, minden formájában, de talán érdemes időt szentelnünk annak, hogy emocionálisan ilyen összetett lények vagyunk.
Az észlelés és a megismerés nagyon fontos, de ennek az érzelmi birodalommal való kölcsönhatása az, ami minket, embereket egy ámulatba ejtően különböző és szép létformává tesz.
Forrás: psychologycorner.com
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.