Menü

Titkok a férfiak barátságáról

Hogyan tartják életben a férfiak a barátságaikat? Mi az, ami nekik nagyon jól beválik? Ami miatt erős, szilárd, jól működő baráti kapcsolatokat képesek fenntartani?

Míg a nők közötti barátság a kommunikációval és annak fenntartásával erősödik, találkozni egy sörre – esszenciális momentum a férfiak életében, hogy fenntartsák a jó kapcsolatot. A nők számára leginkább a gyakori „összefutások” válnak be.

Robin Dunbar, az Oxford evolúcióbiológusa egy 30 emberből álló csoportot követett gyerekkoruktól kezdve egészen felnőttkorukig, miközben szociális kapcsolati hálójukat vizsgálta. Dunbar professzor egy amerikai társaság éves találkozóján jelentette be, hogy a férfi barátságokat, még ha viccesen is hangzik így, a „kocsmába járás” tartja össze. Nyilván ez nem az állandó alkoholizálást jelenti (vagy mégis?), csak a találkozások jellegére, milyenségére utal.

Dunbar professzor úr szerint a férfiak kapcsolataira a rendszeres beszélgetések – mint a nők körében – megléte vagy hiánya egyáltalán nem határozza meg a barátságot. Nőknél fontos, hogy minél többet fecsegjenek egymással, erőfeszítéseket is tesznek, hogy telefonon is minél többet cseveghessenek. Ez egy alapvető nemi különbség a férfiak és a nők között.

A professzor úr korábbi kutatásai szerint a férfiak egészséges életéhez maga a találkozások és a közös tevékenységek megléte a nélkülözhetetlen. Míg nők esetében, ha az egyikük másik városba költözik, egyből a telefonjukra vagy a facebook-ra tapadnak, hogy elérjék egymást, férfiaknál ez annyiban nyilvánul meg, hogy keresnek maguknak mást, akivel ihatnak, szórakozhatnak, közös dolgokat csinálhatnak.

Biztosan vannak igazságok is Dunbar professzor következtetései között, mindenesetre az bizonyos, hogy rengeteg kivétel van – többek között az én párom is – akiknek rendkívül fontos, hogy férfiként is megfelelő beszélgetőpartnerre találjanak. E mellett természetesen igénylik a barátaikkal való gyakori találkozásokat, és azok nemcsak az ivás vagy a közös tevékenységek érdekében történnek, hanem a beszélgetés szolgálatában is állnak.

Forrás: www.indenependent.co.uk

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?